2017. március 30., csütörtök

Két kicsi Goebbels

A diktatúrák mindig agymosásra épülnek. Ennek mestere a náciknál Goebbels volt. Módszereit demokraták nem alkalmazzák. Akik mégis, azok nem demokraták, egyszerű ez.



A goebbelsi agymosás lényege: zárd el a közösséget a külvilágtól, és bombázd egyoldalú információkkal. Annyival, amennyi csak a csövön kifér. Hazudj bátran, bármekkorát, ha máshonnan nem jut a közösség információhoz, úgyis előbb-utóbb elhiszi, amit az agyába akarsz vésni. A második világháború során Sztálingrád volt az igazi fordulópont. Onnantól a német hadsereg állandó visszavonulásra kényszerült, verték az oroszok rendesen, és folyamatosan. De még három évig tartott a világégés, mert a goebbelsi agymosás képes volt csatasorban tartani a teljesen kivérző német népet. Rugalmas elszakadás, arcvonalrövidítés, sündisznóállás: ilyesmi szómágiákkal fedték el az állandó veretést. És mivel más médiához nem jutottak be is nyelték. Egészen addig, míg Berlin utcáira be nem gördültek a T-34-esek.


Az orbáni diktatúra Goebbelse Habony. Ami médiát csak lenyúltak, az mind folyamatos hazugságot sulykol, és nehogy a magyarok ellenkező hírekhez jussanak, a maradék, még független sajtót módszeren gyűrik maguk alá. Origo, Népszabadság, TV2, ésatöbbi. És a dolog működik, nagyrészt ezért van még mindig 2 milliónál több támogatója a Diktátornak. Az agymosás, a goebbelsi propaganda mindazzal ellentétes, amit demokráciának hívunk. Utóbbi ugyanis a szabad véleményen alapul, a gondolatok vitákban való ütköztetéséről. A goebbelsi propaganda használója egyszerűen nem demokrata, nem kell ezt bonyolítani. És a Fideszen és Habonyon kívül mindösszesen egy olyan párt, és egy olyan személy van, amelyik az agymosást tartja kommunikációs stratégiájának. Ez pedig a DK, és Gréczy Zsolt, a párt fősajtósa. Konkrét eseményen mutatom be működésüket.


Megjelent tegnap a Závecz Research - korábbi nevén: Szonda Ipsos - közvéleménykutatása. Ebben a legfontosabb elem, hogy Botkát négyszer annyian tartják alkalmasnak Orbán legyőzésére, mint Gyurcsányt. Ráadául megállapítja, hogy a DK támogatottsága nem változott. Na, ezt persze valahogy ki kell magyarázni a DK híveknek, mert a végén még ráébrednek a valóságra: Gyurcsány politikai pályája a végéhez közeledik. Mutatom először a HírTV Záveczel készített interjújának főképét, tessék (maga Závecz nyilatkozik):


Gondolom teccenek látni a főcímet alul: Botka négyszer támogatottabb Gyurcsánynál. Lássuk ennek grafikonját, szintén a HírTV-s interjúból:


Aztán tegyünk hozzá még valamit: ez pedig a Népszavában megjelent Závecz anyagból van:


Nakérem, hát ezek a tények. A kutatást elvégző Závecz felelősséggel kijelenti, hogy Botka négyszer esélyesebb Orbán legyőzésére, mint Gyurcsány, és azt is, hogy a DK támogatottsága nem változott. Ez az a pont, ahol Gréczynek azonnali agymosást kell alkalmaznia, és ebben a teljes pártvezérkar a szolgálatára van. Megjelenik Molnár Csaba ügyvezető alelnök falán egy poszt. Aztán ezt átveszi minden Fődékás, és osztják a fészbuk összes DK-s csoportjába. Mutatom a posztot:


A goebbelsi agymosás fontos alapeleme, hogy el kell zárni a közösséget minden más információtól. Ezért aztán a DK úgy szervezte meg netes jelenlétét, hogy közvetlenül Gréczyhez bekötve a csoportok adminisztrátorai felügyelik a helyes irányt. Minden ellenvéleményt törölnek, az azt közlőket azonnal kizárják. Nagyjából 30 ilyen csoportba gyűjtötték össze az összes pártszimpatizánst, és ide rakják be szünetmentesen az agymosó hazugsághalmazaikat, kiirtva minden valós információt. Miután Molnár Csaba ügyvezető alelnök faláról minden DK-s csoportba beosztották a hamis információt, jön az aduász: az Európa Kávézó nevű álcivil bnlog, amit maga Gréczy ír. Tessenek megnézni annak főcímét:


Igen, jól teccenek látni. Závecz kutatásának két legfontosabb eleme az volt: Botka négyszer erősebb jelölt Orbánnal szemben, mint Gyurcsány, és a DK támogatottsága nem változott. Mi lett ebből Gréczy, meg a DK-s vezérkar tolmácsolásában? Pont az ellenkezője. Német hadijelentést látunk. Gyurcsányt Botka szarráverte a valóságban, ennek DK-s magyarázata: valójában Gyurcsány a győztes. A DK pedig erősödött, mondja a párt agymosó apparátusa. Nettó hazugság? Tudatos hírhamisítás? Az hát. De mint mondtam, a DK tagjai a világtól elzártan, kontrollált fészbuk csoportokban vannak egybetartva, és CSAK ezeket az információkat kapják. Goebbels megnyalná a szája szélét. Annyira azért még Ő sem volt pofátlan, hogy Sztálingrádot győzelemnek nevezze. De Gréczy, meg a DK pártvezérkara nem Goebbels, hogy legyen némi önkontrollja. Ők bizony a csúfos bukást győzelemnek hazudják. Azt mondtam korábban, hogy Gréczy olyan, mint Goebbels? Bocs, tévedtem.

Rosszabb annál.


2017. március 29., szerda

A rendszerváltás 8 pontja

Egyszerű ez. Ha akarjuk.



1. A 2018-as választáson Botka és a Momentum szavazatszívó hatása miatt kiesik a DK a Parlamentből.

2. Gyurcsány eltűnésével a Fidesz szavazóbázisának fő összekötő ereje elporlik, megkezdődik a tömeges lemorzsolódás.

3. A Momentum a parlamenti szereplésével járó média-, és anyagi erőforrásokat további utcai politikai akciók szervezésére fordítja.

4. Az MSZP a választási kampány során ráébred, hogy az utcai politizálás vezet eredményre, és csatlakozik a Momentum tevékenységéhez.

5. A csökkenő Fidesztábor és az erősödő ellenzéki utcai aktivitás aláássa a karhatalmi szervek lojalitását.

6. Tömeges polgári engedetlenségre szólít föl az ellenzék, a Nép az utcára tódul.

7. Orbánék Azerbajdzsánba menekülnek, az ellenzék új, demokratikus, a hatalmi ágak valós megosztását tartalmazó Alkotmányt léptet hatályba, és a kiírásra kerülő parlamenti választáson azt népszavazásra bocsátja.

8. Betiltásra kerül a Fidesz és a Jobbik kizárólagos hatalomra törekvésük miatt, a választásokon a Momentum és az MSZP megmérkőzik, kormányalakítás, aztán...

Ennyi, irány Európa.


2017. március 28., kedd

2018 esélyei - Jobbik

Folytatom a pártok választási esélyeit latolgató cikksorozatomat. A DK és az MSZP után közkívánatra jöjjön a Jobbik.




Bár kevésbé látványosan, mint a Fidesz, de a Jobbik is egyszemélyes párt. Vona nélkül nem létezne. Ha megértjük Vonát, megértjük magát a Jobbikot is, és könnyen meg tudjuk ítélni jövendő esélyeiket. Vona tulajdonképpen leírható egy rövidke szösszenettel: Orbán light. Pont ugyanúgy nem náci, nem liberális, nem valamilyen és nem semilyen, mint példaképe. Egyszerű hatalomtechnikus: ahol tömeget lát, odamegy, és megpróbálja maga mögé állítani. Ilyen sokaságot észlelt a széljobbon korábban, ezért rányomult, sikerrel. Aztán abban a körben elérte a növekedési potenciál határait. Bármily furcsa is, de a magyar egyébként nem genetikailag idegengyűlölő, így aztán nem nőhet akármekkorára egy nácipárt. Vona tehát csapdába került.


Egyetlen célja a hatalom minél nagyobb szeletének megragadása, mindegy milyen ideológia mentén. Ha nincs elég szavazó a széljobbon, akkor szerezni kell középről. Ennek köszönhető folyamatosan érzékelhető finomodása, aminek jelképe lett őzikesimogató képe, ami kellő mértékű közröhejt váltott ki a 2014-es kampány során, ám bejött. De amit a népek elfogadnak egy kis időre, megértve, hogy a kampány az a ki tud ügyesebben hazudni műfaja, hosszabb távon már nem lehet teljesen ellentétes irányokba evezni, mert szétszakad a csónak. Jóideje érzékelhető, hogy a Jobbik növekedése megállt, sőt, az utóbbi időben már az ideológiai feszültségek elkezdték aláásni a szavazóbázist is. Egymással ellentétes tézisek egyidejű képviseletét nevezzük pávatáncnak, ebben Vona jó, különben annyi szavazója sem lenne, amennyi. Vona baja Orbán léte. Viktor ugyanis a pávatánc igazi művésze, és ez le is korlátozza a Jobbik lehetőségeit.


A turbómélymagyarkodásban is jobb Orbán. A migránsozás kapcsán kellő mennyiségű üzenetet tud küldeni a széljobbereknek, hogy Őt támogassák, ekként elszívja Vona táborának egy részét. Ha a Jobbikra leselkedő legfőbb veszélyeket akarjuk megfogalmazni, akkor három ilyet tudunk beazonosítani. Egyrészt az aktivistabázisuk a pávatánc miatt elkezdett szűkülni. Korábban, míg nettó széljobberek voltak, el tudták lepni a falusi kocsmákat, ezáltal magukat a falukat is. Kisebbségi komplexusban szenvedő mélymagyar falusi kocsmárosok hálózata a Jobbik, és a közép felé való nyitást, az őzikesimogatást már nem tudják követni. Márpedig egy "kulturálisan" összerakott párt annak gerjesztőközege nélkül gyengülni kezd. Ha nem lehet piásan trianonozni, búsulamagyart játszani, eltűnik a csoportok kötőereje.


A másik ilyen veszély: a Momentum megjelenése. A Jobbik utánpótlási bázisa az egyetemek Hallgatói Önkormányzataiban található. Részben hasonlóan a vidéki kocsmaközösségekhez, az egyetemi bulizás tudatos szervezetfejlesztési stratégia a Jobbiknál. A fiatalok között épp ezért lett népszerűbb minden más pártnál. A szintén komoly Hallgatói Önkormányzatos múlttal rendelkező Momentum a városi szervezeteinek felállításával ebbe a kulturális monopóliumba belekavar. Eddig egy ifjoncnak menő volt Jobbikozni, bár egyre kevésbé, mostantól inkább lesz menő Momentumozni. Tán viccnek hangzik, de valójában nem az: az egyetemi közösségek tényleg így szervülnek össze.


A harmadik veszély a lendületvesztés. Szoktam volt a politikát cápaúszáshoz hasonlítani. Tudnivaló, hogy a cápák nem rendelkeznek kopoltyúfedéllel, ezért aztán nem tudják mivel kavargatni a vizet, hogy oxigént juttassanak a kopoltyúikhoz. Úszniuk kell, szünet nélkül, vagy megfulladnak. Egy magát Orbánváltó erőként meghatározó pártnak folyamatosan növekednie kell, vagy támogatói elfáradnak az örökös sikertelenségben. Egyszerűen túl hosszú ideje mondják már, hogy Ők lesznek Orbán leváltói, de a valóságban ehhez még látótávolságban sincsenek. Jóideje stagnál a támogatottságuk, az utóbbi időben pedig már csökkenni kezdett. Új szavazókat aligha fognak nyerni, a régiek is elkezdtek lemorzsolódni. Mindezen hatások együttesen a Jobbikot rétegpárttá teszik, nem tartom valószínűnek, hogy akárcsak az MSZP-t megelőzzék, nemhogy a Fideszt. Be kell majd érniük a harmadik hellyel, nagyjából 10 százalékos eredménnyel. Röviden:

Ennyi.

2017. március 27., hétfő

Lufi

Mai cikkemet tulajdonképpen soha nem akartam megírni. De a neten zajló események hatására úgy döntöttem, mégis megírom. Lássuk.




Az, hogy Gyurcsány demokrata oldal számára roppant káros tevékenységével foglalkozom rendszeresen, természetesen kivágta a biztosítékot a DK köreiben. Mivel a tényekre és érvekre nincsenek válaszaik, ezért aztán a Tőlük megszokott módon karaktergyilkolni próbálnak. Egyrészt Fideszügynököznek, de ezzel kezdenek leállni, tán rájöttek, hogy aki annyi mindent tett a Rezsim ellen mint én, oly sok személyes kockázatot vállalva, azt ezzel nem lehet eltalálni. Úgyhogy a mostanra mindenütt felbukkanó Gréczy-panel a következő: meg vagyok sértődve, mert nem lehettem a DK polgármester-jelöltje 2014-ben. Aha. Helyükben ezzel sem nagyon erőlködnék, blogomból ugyanis visszakövethető, hogy ez épp oly hazugság, mint a Fideszügynöközés. De akkor egyszer, s mindenkorra magam meg is teszem ezt a visszakövetést. Aztán lehet sebeket nyalogatva sarokba bújni.


Menjünk vissza 3 évnyit. 2014 június 29-én nyilvános együttműködési ajánlatot tettem a DK-nak. Itt a cikk, katt. Nem szeretem a háttérhimihumikat, gondolom ezt olvasóim tudják, ezért pontosan, és nyilvánosan megfogalmaztam, mit adnék én, és mit várnék el cserébe. Tiszta javaslat, aki elolvassa, meggyőződhet erről. El is jött a lakásomra ezügyben Kakuk György, a DK egyik főgóréja, majd pedig Varjú László hívott be a DK központjába hogy megbeszéljük a dolgokat. Három dolgot szerettek volna: az egyik: lépjek be a DK-ba, a másik: folyamatosan írjak a Varjú tulajdonában levő Hírhatárba cikkeket, akár álnéven, a harmadik, hogy csatlakozzak Gyurcsány szűk, civilügyi tanácsadó csapatához. Elmagyaráztam Nekik, hogy független vagyok, és az is maradok, nem leszek párttag, nem írok álnéven sehová, és nem leszek tanácsadó. Ellenben partnerként, nyilvánosan leírt feltételek betartásával együtt tudunk működni a Nyolckerben, és elkergethetjük Kocsis Mátét.


Ehhez nem fűlött a foguk. Úgyhogy magam úgy döntöttem, visszavonom az ajánlatomat. Ezt július 25-én ugyancsak nyilvánosan meg is tettem. Itt az akkori cikk, katt. Nem volt okom megsértődni, számomra egy olyan kerületben, amit vagy 10 éven át a gyakorlatban vezettem, nem volt tétel egy polgármester-jelöltség. Ajánlatom a DK számára lett volna előnyösebb, hogy mennyire, az ottani történésekből azóta ki is derült. A közélet nem érzelmi kérdés, elvek és tettek mezeje, legalábbis számomra, ha összejön egy együttműködés, akkor jó, hameg nem, hát az is jó. Mindkettőre sok példa volt már életem folyamán, sem egyik, sem másik nem kavart föl sosem. Számomra az a történet ott és akkor le is zárult, Orbán gondoskodott róla, hogy ne is foglalkozzam ezzel az üggyel többet. Másnap ugyanis elmondta hírhedt illiberálisozó, az azóta bevezetett diktatúra koncepcióját meghirdető beszédét. Én meg erre reakcióként kimentem a Kossuth térre tüntetni, jó sok emberrel, de ez már történelem.


A Kossuth téri állandó tüntetésünket elneveztem Ország Gyűlése Mozgalomnak, 300 aktivistával kezdtünk, nagyjából a fele közben a DK tagja is volt. Ők éppúgy elhitték, mint én, hogy Gyurcsány valóban utcai küzdelmet akar Orbán ellen, így aztán kapva kaptak a lehetőségen, hogy hamár Feri nem is csinálja, legalább valaki igen. Ha én egy sértett ember lettem volna, akkor hazaküldöm az összes Dékást, meg azokat a toborzóembereiket is - Dudás Péter, Juhász József -, akik ott gyűjtötték a civilek közül a pártszimpatizánsokat. Nem tettem, együttműködtünk, ha a dékások túlzásba vitték a pártozást, akkor rájuk szóltam, de normális mederben mentek a dolgok. Végigkövethető az akkor írt blogjaimon is, hogy semmiben sem változott a magatartásom a DK irányába. Egészen 2015 január elejéig pont ugyanannyira támogathatónak tartottam Gyurcsány tevékenységét, mint korábban. Tehát fél éven át semmi nyoma saját írásaimban és tetteimben, hogy megsértődtem volna.


Oly távol állt ez tőlem, hogy még janur elején, Várady Zsolt pártzászlókat kitiltó tüntetése idején is én védtem a DK-t a nyilvános sajtóvitában Váradyékkal szemben. Egészen más ok miatt váltam a DK támogatójából annak erős kritikusává. Megindult 2015 elejétől ellenünk Orbán TEK-hadjárata. Öt alkalommal bontották le éjszakai rendőri akciókkal a sátrainkat, bíróság által megítélt tüntetési jogunkat leszarva. És bár ezek mindegyikéről tudott a DK vezetése, egyetlen alkalommal sem képviseltették magukat az események során. Pedig elég lett volna egyetlen parlamenti képviselő, és elmaradnak a bontások. A mentelmi jog nemcsak a tulajdonosát védte volna meg, hanem a civil mozgalmat is. De nem jöttek. E folyamat alatt voltam kénytelen szembesülni azzal, hogy az utcai ellenállást hirdető Gyurcsány és pártja valójában semmivel sem különb a többinél. Az embernek a saját bőrön szerzett tapasztalatai megyőzőbbek bármi másnál. Én megtapasztaltam a DK valódi arcát. Nem sértődött vagyok, nincs miért, nem is volt. Csak realista. A DK egy lufi.

Épp kipukkan. 


2017. március 26., vasárnap

Ferike játéka

Folytatnám én a pártok esélyeit taglaló sorozatomat, de amit Gyurcsány a Klubrádióban Bolgár Györgynél művelt, arról írni kell.




Ferike elpanaszolta Gyuribácsinak, hogy a Lacika, meg a Gyuszi el akarja venni a játékát. Brühühühü. Merhogy Gyuszi olyat mondott, hogy az MSZP 200 ezer szavazót kíván visszavenni a választásokig a DK-tól. És Ferike szerint ez hadüzenet. De ami mégjobban tetszett: el akarják foglalni a pártját. Az Övét, teccenek érteni. Ferike pártját el akarják foglalni a Gyusziék a Szegfűből. No, Ferike, akkor most segítek Neked gondolkodni cseppet, hátha sikerül kitágítanom a horizontodat a kisvasút, dömper, homokozólapát szintről cseppet szélesebb perspektívára. 


Figyelj Ferike. Te mondtad korábban: nem pártoknak vannak szavazói, hanem a szavazóknak pártjai. Biztos elfelejtetted már, hogy ilyet mondtál, nem csodálom, beszéltél Te már annyit, hogyha abból az ellentmondásokat törölnénk, nem maradna egy sornyi sem. De sajna télleg Te mondtad ezt. Saját tézised szerint tehát azok a szavazók nem a Tiédek. Max Te lehetsz az Övék, de fordítva kizárt. Magad mondtad, Ferike. Azt meg gondolom tudod, hogy a szavazók, az nem a párt. A párt, az a tagság, meg a szervezők, meg képviselők, meg a lóvé, ami miatt beültetek a Parlamentbe, korábbi ígéreteiddel szemben.


Úgyhogy Ferike, már megint butaságot beszéltél. El akarnak Tőled venni 200 ezer szavazót? Noés? Te a teljes szavazóbázisodat az MSZP-től vetted el. Sőt. A pártodat is abból alakítottad, nemde. Fogtad, beleharaptál a Szegfűbe, oszt vittél a szádban annyi Szegfűszirmot, amennyit csak meg tudtál ragadni. Hát akkor ne hüpikézzél. De mint mondtam, a Lacika, meg a Gyuszi sokkal rendesebb srácok, mint Te voltál anno. Ők a szavazóikat akarják Tőled visszaszerezni, a pártodat nem, merthát a párt nem azonos annak szavazóival, nemde. Van a párt, meg vannak a szavazói. Ez két különböző dolog. Érted, Ferike? Te annak idején ténylegesen elfoglaltad a Szegfűt, nemcsak a szavazóit nyúltad le. Úgyhogy ne toporzékolj.


Egyébként meg megnyugodhatsz. Aligha akarják a pártodat elfoglalni Lacikáék. A hátuk közepére nem kívánnák a hófödte rohamzombik lavináját. A demokrata oldal legundorítóbb pártját alakítottad ki. Alapja a közismert jó zsaru, rossz zsaru játék. Te mindig elmondod, hogy mindenkit szeretsz, hujjdenagyon klassz srác a Ferike, közben meg a Habonyt megszégyenítően gusztustalan Gréczyt tartod arra, hogy álneveken karaktergyilkoló kamublogokat írva, fészbukos csoportok tömegében fanatizálja mindenki ellen a maradék nyugdíjas rajongóidat. És Ferike, ezt a hazug, a demokrata oldalon csak Általad gyakorolt Orbánmódszertant mindenki megunta.


Elég volt, Ferike. Megbuktál kormányfőként, aztán pártfőnökként, aztán demokrataként is. Egy valaha a Nép többségét maga mögött tudó politikus a parlamenti küszöb körül lefelé ingadozó pártot vezet. Ez kudarc. De attól még a politika nem játék. Pláne nem az egy Diktatúrában. Ferike megijedt, hogy elveszik a játékát, és ezt ki is mondta. Köszönjük, hogy őszinte voltál. Legalább azok is megtudták, hogyan is gondolkodsz Te valójában a közügyeinkről, akik eddig nem akarták észrevenni. Nagyjából úgy, mint Orbán. Kisvasút, dömper, homokozólapát. Ferike, mondok én Neked valamit. Kitársasoztad Magad. Számodra a játék ennyi volt.

Game over.


2017. március 25., szombat

2018 esélyei - MSZP

Tegnapi cikkemben a DK esélyeit elemeztem. Jöjjön következőként az MSZP. Hogy miért pont Ők? Hát, ez már önmagában is érdekes történet...




Fészbukos profilomon egyre ütősebb vitaközösség alakul ki. Értelmes emberek, jó gondolatokkal. Úgy döntöttem tegnap: megkérdezem Őket, melyik pártról írjak következőként. És az MSZP-t választották. És ez két hónappal ezelőtt biztosan nem így történik. Botka beindulása képes tematizálni a közéletet, mind a személye, mind az általa bedobott témák ütnek, így aztán logikus, hogy a kíváncsiság is erősödik irányába. Ez pedig a pártjára is pozitív hatással van. De álljunk meg egy pillanatra. A 2018-as választás esélyeit elemző sorozatomban a szokásosnál is jobban törekszem a higgadt objektivitásra. Nem arra a kérdésre keresek választ, hogy én mit szeretnék, hanem arra: mi fog történni egy év múlva. Az, hogy egyébként hasznosnak, vagy károsnak tartom-e bármely politikai erő tevékenységét, épp ezért most nem téma. Most annyi a kérdés: mit fog elérni 2018-ban.


Az MSZP a magyar politikai élet egyik csodája. Már nem kéne léteznie, de mégiscsak létezik. Képes volt megmaradni a 2010-es és 2014-es orbitális választási bukták után is, kiheverni Gyurcsányék 2011-es, remekül időzített pártszakítását, és azt is, hogy szürke apparatcsikok vezették mindeközben, akik nagyjából annyi vonzerővel bírtak a választók felé, mint az egyhetes túróscsusza. Olyan erős bázissal rendelkezik, ami még semmittevés közben is megmarad, szinte soha nem megy lejjebb a támogatói kör az össznépesség 10 százalékánál. Ennek oka valószínűleg az, hogy a magukat baloldaliaknak vallók a párt valós teljesítményétől függetlenül hagyományból a Szegfűre ikszelnek, mindig, minden körülmények között. Aztán vajúdtak ez egerek, és hegyet szültek. Botka bármelyik pártnak jó választási főembere lenne, hogy képesek voltak pajzsra emelni, fél évvel azután, hogy épp leváltották a választmányi elnöki pozíciójáról: bölcsességre vall.


Számomra nem kétséges, hogy az MSZP ott lesz a következő Parlamentben. Ennél többet is állítok: a Szocik a második legnagyobb politikai erőként lesznek ott. Botka mennybe megy, Molnár Gyula pártelnök dettó, aztán hogy mit fognak kezdeni a legnagyobb ellenzéki párt státuszával, az már más kérdés. Mégegyszer mondom: nem keverem össze a vágyakat a valósággal. A magam részéről sokkal inkább örülnék, ha a Momentum lenne a második erő, hogy aztán nekivághasson a parlamenti léthez kapcsolódó média, és anyagi javak birtokában az utcai rendszerváltásnak. De nem ez lesz. Saját mozgalmi tetteim során élőben, terepen kellett megtapasztalnom: a magyarok még nem értik az Orbánrezsim lényegét, nem képesek szembesülni az ellene való sikeres harc kockázataival. Így aztán 2018-ban ismét urnákhoz fáradnak, és szavaznak, ahelyett, hogy egy országos bojkottal, és polgári engedetlenséggel szembefordulnának a rendszerrel.


A tény tehát az, hogy lesz választás, és az, hogy azon sokmillió szavazat érkezik majd be. És Botka személye, az általa meghirdetett baloldali fordulat népszerű már most is, és lesz az még népszerűbb is. Egy olyan országban, ahol a vagyoni különbségeket mesterségesen oly nagyra növelték, mint hazánkban, ott bizony ül a luxusadó. Mondom ezt liberálisként, aki egyébként a szabad versenyt és a teljesítményelvet tartom elsődleges értéknek. De mi egy különleges országban élünk. Különlegesen elbacták mindazok, akik felvirágoztathatták volna. Egyedi helyek és helyzetek pedig egyedi megoldásokat kívánnak. Az MSZP jelöltje jó, a programja jó, és ez láthatóan az egész párt mozgékonyságára kihat. Meglepetés lesz, ha nem is akkora, hogy Orbánt megszorítsa, de ahhoz képest, ami fél évvel ezelőtt lett volna várható, itt bizony kisebbfajta földindulás lesz. Az MSZP simán megveri a Jobbikot, és megerősödve kerül a Parlamentbe.

Botka föltámasztja az MSZP-t.


2017. március 24., péntek

2018 esélyei - DK

Egy év múlva választás. Épp ideje megbeszélni az egyes politikai erők esélyeit. Kezdem a neten legaktívabb párttal. Jöjjön a DK.




Ez egy sorozat lesz. Végigmegyek mindenkin, ha valami komoly, reakciót igénylő esemény történik közben, akkor azt persze megírom, de számomra is kihívás, hogy előzetes becsléseket tegyek a várható eredményekre. A magyar politológia rákfenéje ugyanis a gyávaság: mikor megkérdeznek egy elemzőt, hogy mit vár, örökösen kitér a válasz elől. Pedig egy közügyekkel foglalkozó újságíró hitelét pont az teremti meg, ha a múlt és jelen tényei alapján, a törvényszerűségek ismeretében mer előzetes kalkulációt adni. Én most megteszem. A DK-val kezdem. Egyrészt azért, mert a neten sokszorosan túlreprezentált jelenléte miatt a legtöbb reakcióra számíthatok, én meg szeretem az interaktivitást. Másrészt meg azért, mert három évvel ezelőtt magam is támogattam, így adódik, hogy Ők legyenek az elsők a sorban.


Ha a DK végigmegy azon az úton, amit megmutatott 2011-ben a demokrata közösségnek, mára jóeséllyel váltópárt lenne. Sima 20 százalék fölötti népszerűséggel, és a karaktergyilkossági burokból kiszabadult vezetővel. Létrejöttekor olyan elveket hirdetett meg, amelyek sikerre ítélték: kemény szembenállást a rendszerrel, utcai küzdelmet, az ellenzéki kollaborációt minden szinten elutasítva nem kért sem a parlamenti, sem az önkormányzati pozícióhajhászásból. Akik értették, a Fidesz hogyan nyerhetett akkora fölénnyel 2010-ben, azok azt is tudták: bizony, csak a saját módszereikkel győzhetőek le. És pont ezt hirdette meg Gyurcsány, és pont ezért sorakoztak föl mögé az ország legértelmesebb, legharcosabb demokratái.


Aztán 2014-től az egész valahogy félresiklott. Egy párt, amelyik a rendszerrel szemben határozza meg önmagát, nem válhat annak részévé. Egy párt, amelyik az ellenzéket is keményen ostorozza, és jogosan, nem szürkülhet be azok sorába. A DK nagy pillanata a 2014-es Európa Parlamenti választás volt: hajszálon múlott, hogy nem a legerősebb ellenzéki pártként került ki belőle. Ennek oka is egyértelmű: egyedül indult, mindenki mással szemben, tehát pont azt tette, amit ígért, ezt pedig rengetegen díjaztuk. Aztán néhány hónappal később jött az önkormányzati választás, és a DK elkövette azt a hibát, amelyik végül sorsát meghatározta. Jövőjét, politikai hitelét átváltotta aprópénzre: ahelyett, hogy csak néhány nyerhető helyen állt volna össze a többi ellenzéki párttal, és mindenhol egyedül indul, átfogó, országos megállapodást kötött.


Sokan már akkor jeleztük: ez arcvesztéshez vezet, ha azokkal indul együtt, akikkel szemben vágott neki a jövőnek, akkor bele is fog simulni a többi közé. És lőn. Nyert sok önkormányzati képviselői széket, de közben elvesztette a változás motorjának szerepét. Nem lehet egyszerre rendszerváltónak és a rendszerbe beágyazottan működőnek lenni. A képviselőtestületekbe bekerült DK-sok pedig pont ugyanúgy kezdtek dolgozni, mint az MSZP hasonló pozíciójú emberei: hagyták magukat bevásárolni a Fidesznyik polgármesterektől, részt vettek a közbeszerzési mutyikban. Mondjuk úgy: a pártkassza feltöltése fontosabb lett az elvek harcos képviseleténél. Gyurcsány legnagyobb problémája mindig is az volt, hogy a lehető legrosszabb emberekből volt képes kialakítani közvetlen környezetét. Varjú László szervezési kulcspozícióba emelése, Gréczy Zsolt főkommunikátorrá tétele pedig öngyilkos lépés volt.


Varjúról már ránézésre is lesír, hogy tipikus sasszézgató, elvtelen pártkasszatöltő, a rengeteg kilépett dékás opuszokat tud mesélni valós tevékenységéről. Gréczy pedig habonyista kommunikációs stratégiájával, egy szűk tábor fanatizmusára cserélte a széles támogatói bázis nyílt vitakulturáját. A DK mostanra egy korrupt, mindenkit karaktergyilkoló, és stagnáló szervezetté vált. Legjobb erői elhagyták, tagságuk átlagéletkora inkább a 70, mint a 60 év felé tendál. Ezt pedig már aligha lehet a jövő ígéreteként eladni. Botka színre lépése az egyenlőre még csak régi pártra szavazni hajlandó bázisban a megújulás érzését az MSZP-hez viszi vissza, a Momentum pedig, mint rendszerváltó, fiatal erő, képes a DK-nál ragadt, teljesen újra szavazni akarókat megmozdítani. E két hatás együttes jelenléte a két éve parlamenti küszöb körül stagnáló párt szimpatizánsi körét nagyjából megfelezi. Ez pedig halálos ütés.

Nem kerülnek a Parlamentbe.