Kocsis Máté Szuperjegyzője

A Hölgy a képen Kocsis Máté jobbkeze, Ő hozta meg a Szabadság téri emlékmű tüntetőinek vegzálását megalapozó határozatot és nettó zsidógyűlölő. És Ő lett a múlt héten az Év Jegyzője. Nem, nem viccelek, tényleg.

Korábbi Róla szóló cikkem itt található. Rimán Edinának hívják, 5 évvel ezelőtt Kocsis Máté titkárnője volt, majd menetből alpolgármesterré avanzsált, és két éve nyomta be Kocsis a Jegyői Székbe. Nincs jogi végzettsége. Államigazgatási Főikolát végzett mikor alpolgármester volt, és abban a pillanatban, ahogy elvégezte, már Jegyző is lett. És most akkor megismétlem: Rimán Edina, a jogi diplomával nem rendelkező, a jegyzői posztot mindössze kétéve betöltő nettó rasszista Hölgyemény múlt hét óta az Év Jegyzője. Mondjuk a demokrácia számára ez az év amúgyis elég szar, és lesz ez még rosszabb is, de ez a megtisztelő cím egy arra teljességgel érdemtelen valakinek, ez olyan, mint egy el nem múló tüdőgyulladás. Egy súlyos tünet, ami bizony még súlyosabb háttérbetegségre utal: többnyire rák gyengíti le azt a szervezetet, ami aztán ilyeneket produkál. Ha volnának kétségei bárkinek, hogy az Ország csaknem halálosan beteg, akkor ne legyenek: Rimán Edina Év Jegyzője címe fölveti az emberben a gondolatot, hogy vajon lehet-e még ennél lejjebb.

Történeteim időnként összefutnak egy vágányra, és ez esetben pont ez történik: írtam Kocsis Mátéval való bírósági randevúnkról mostanság, és a tárgyalásra került Ügyről is szóltam ott néhány szót. Xantus Judit nyolckeres exjegyző meghurcolásának kísérlete zajlik, és akkor rakjuk össze a képet. Ez a Hölgy, ez az évjegyzője, ez áll az egész mögött. Ő akarja eltakarítani elődjét a föld színéről, mintahogy korábban is ez volt a célja, csak egy ideig meg tudtam akadályozni bármiáron való érvényesülését. Szóval Rimán Edina, Kocsis Máté Jegyzője valójában ugyanolyan súlyú szereplő a nyolckeres mocskos történetekben, mint Kocsis önmaga. Nagy szerepe volt abban, hogy az ifjú titánból az a gyorsan kiégett amorális zombi lett, akit a képernyőn naponta láthatunk. Csakhát Ő bujkálós típus, mérgezi a környezetét, a beosztottait, a kerületet, ha a középkorban lennénk, Lucrezia Borgia kispályás méregkeverőnek tűnne Rimán Edina mellett. Úgyhogy bemutatom ezt a villámkarriert.

2008-ban kezdődött. A Nyolckert akkor nagykoalícióban irányítottuk: a gyakorlatban kettészakított Fidesz normálisabb fele Kocsis Máté vezetésével, a kettészakadt Helyiszocik normálisabb fele Molnár György vezetésével, és az SZDSZ az én vezetésemmel. Miénk volt a képviselőtestületi többség, hetente egyszer rendeztük a fontos döntéseket konszenzussal egy pár órás megbeszélésen, a napi rutint pedig Kocsis és én folytattuk. Xantus Judit Jegyző a szövetségesünk volt: megosztott politikai helyzetben, mikor a túloldalon is Fidesznyikek meg Exszocik vannak, fontos, hogy a politikai többség akarata tovább tudjon gördülni az apparátuson. Xantus Judit Jegyző pedig vállalta ezt a feladatot, így megállapodtunk Vele, hogy 2010 végéig, amíg a polgármesterválasztás le nem bonyolódik, Ő marad a Jegyzőnk. Ezeken a heti döntéshozatali megbeszéléseken vezette a jegyzőkönyvet Rimán Edina, mint Kocsis titkárnője. Bele nem igen szólt, jobban is tette, sem a témákat, sem azok mélységét nem nagyon látta át, dehát nem is ez volt a feladata.

Ahogy ezek az értekezletek váltak minden kerületi szereplő számára nyilvánvalóan a valós döntéshozatali hellyé, úgy kezdett fölértékelődni a jegyzőkönyvvezető személye. Hisz ha hetenként 40 döntést hozunk, akkor pár hónappal később már csak a jegyzőkönyv emlékszik pontosan, hogy miben is állapodtunk meg. Megbíztunk Rimán Edinában, ha Kocsis Máté Őt szemelte ki közös írásos memóriánknak, ám legyen. Ahogy szépen gyarapodtak a jegyzőkönyvekkel telt irattartók, Kocsis úgy döntött, hogy a végrehajtás ellenőrzésére és a döntéselőkészítésre 3 titkárnőjét egy Kabinetbe szervezi, és ennek vezetője lett Rimán Edina. Jogos lépés egyébként, hiszen a döntéseket aztán a végrehajtóknál számon kell kérni, és azt nem a politikai górék teszik, hanem a közvetlen munkatársaik. Mégiscsak más, ha egy Hivatali Ügyosztályvezetőhöz a Kabinetfőnök és nem a titkárnő megy be egyeztetni, nemde. Csakhát itt szaladt el Rimán Edinával a ménes.

Xantus Judit Jegyző ugyanis a Polgármesteri Hivatal vezetőjeként azt tette, ami dolga: a döntéseinket rendszerbe szervezte és továbbította a végrehajtást végző önkormányzati alrendszereknek. Rimán Kabinetfőnök feladata annyi lett volna, hogy ellenőrizze ezt a folyamatot, ha hibát észlel, szól a Jegyzőnek, ha onnan lepattan, akkor pedig fordul Kocsis Máté frakcióvezető-alpolgármesterhez. Csakhát a mi drágajó kabinetfőnökünk nem az a típus, aki ismerné a hatáskör fogalmát. Szinte azonnal elkezdett utasításokat adni Xantus Judit háta mögött, esetenként kifejezetten az Ő munkáját keresztbe verve, és egyre gyakrabban észleltem, hogy nem a Mi döntéseink végrehajtása a célja, hanem saját kútfőből kezd tevékenykedni, és a poltikai döntéshozatalt csak hivatkozási alapnak használja. Szépen elkezdett dőlni hozzám mindenünnen az információ, hogy Edinácska fáradhatatlanul rója az irodákat, és bármi hülyeséget talál ki, azt azonnal mint a Mi, esetenként mint Kocsis Máté akaratát mutatja be. Úgyhogy szépen leültem Mátékával, és elmondtam Neki, hogy csípje vissza kicsit Speedy Gonzalest, mielőtt korlátoltságával szétveri az olajozott működést.

Akkoriban még Kocsis rám hallgatott elsősorban, meghát amúgyis nagykoalíciós irányítás volt, az meg kijelölte a mozgásterét. Úgyhogy pár ilyen esetben szépen Edinácska le lett állítva, valszeg Mindenki értette volna ezekből, hogy nem a megyei bajnokságból válogatnak a NBA csúcs-csapatai. Mondom Mindenki, de ebbe Rimán Úrhölgy nem tartozik bele. Minden tockos után tartott egy kis szünetet és aztán rótta tovább a köreit. Tulajdonképpen egy fegyvere volt és van: a Duruzsolás. És ezzel az idők folyamán teljesen hatalmába kerítette Kocsist. Ha kellett, napi 24 órában tapadt rá Mátékára és csak mondta és mondta, és Kocsis kényelmi, és konfliktus-kerülési okokból inkább rábólintott erre a nyomulásra, a Kiscsaj meg szépen kitöltötte az általa lassan kiterjesztett hatalmi vákuumot. Bezárta Kocsist az irodájába, egyre kevésbé lehetett vele négyszemközt beszélni, és mindenhol mint Kocsis akaratközvetítője lépett föl. Ügyes na, lássuk be, bár ehhez kellett az, hogy Mátéka még éretlen volt, és hagyta magát saját szerepéből kiszorítani.

Mindenkit lassan elmart Kocsis mellől, én voltam az egyetlen olyan, akivel ezt nem sikerült megtennie. Kocsis még csak tanulta a politikai vezetést, egyszerűen jobban szüksége volt rám, mint Edinára, így aztán két évig, a 2010-es polgármester-választásig fönn tudtuk tartani a kerület kormányzását, bár nem volt könnyű. De hamár velem nem tudott mit kezdeni, akkor legalább mindent megtett, hogy Xantus Judit Jegyzőt aláássa és végül kinyírja. Duruzsolt, duruzsolt, 2010 elejétől kezdve már érezhető volt Kocsison ennek a hatása. rendszeresen előjött azzal, hogy szabaduljunk meg Xantustól, én meg rendszeres kértem Tőle okokat, amik meg nem voltak. Nyilvánvaló volt, hogy Rimán beszél már Kocsis szájával, ezért aztán időnként leültünk hármasban, hogy Mátéka előtt mossam föl a padlót a Kisnémberrel. Egy ilyen beszélgetés hatása pár hétig kitartott, aztán kezdődött újra. De végül elérte a célját, mert annak ellenére, hogy megállapodtunk 2008-ban, hogy Xantus marad a Jegyző a polgármester-választásig, az előtt két hónappal végül kirúgásra került.

Na, kicsit akkor gyorsítunk, mielőt elfogynak a betűk a billentyűzeten. 2010-ben Kocsis 4 évre megválasztott polgármester lett, Rimán Edina pedig alpolgármester. A Jegyzői széket nem töltötték be, törvényi okokból rendszeresen kiírták a pályázatot, és aztán mindannyiszor érvénytelenné is nyilvánították. Kocsis húzta az időt, várta, hogy Rimán Edina megszerezze az államigazgatási végzettséget, és amint ez megtörtént, már nyerte is a soros pályázatot, és azóta Ő a Jegyző. Kocsis közben parlamenti képviselő, bizottságelnök, meg komigazgató lett, nagyjából percei vannak a kerület ügyeire, így aztán a Nyolckert valójában nem Ő, hanem egykori titkárnője irányítja. Élet-halál ura, a hivatalnokok rettegik és gyűlölik, és mostanra a szakértelem az utolsó prioritás lett a végrehajtó apparátusban. Szóval az a helyzet, hogy mikor Kocsis Mátéra néz a T. Olvasó, akkor valójában már csak egy humán karosszériát lát, amit elfoglalt egy professzionális testrabló. Rimán Edina, Kocsis titkárnője irányítja Budapest egyik legnagyobb kerületét, és egyben saját főnökét is: ügyes Kislány, nem mondom.

Ő az Év Jegyzője.

Velem vagy nélkülem

Mind a sajtóhírek, mind párhuzamos források szerint zajlik az ellenzéki pártok egyeztetése az önkormányzati választásokról. Teszek most nyilvánosan egy ajánlatot a Demokratikus Koalíciónak, hogy mit tudok hozzátenni sikerességéhez a Nyolckerben.

Nemrég egy összefoglaló írásban már válaszoltam "jóakaróimnak", akik azzal gyanúsítanak, hogy bloggerkedésem csak Nyolckeres polgármesterré válásom eszköze. Pontosan rögzítettem, hogy mely esetekben indulok polgármesterjelöltként, és mely esetekben nem. Tisztáztam azt is, hogy nem "zsarolom" a DK-t: ha engem támogat, mint független polgármesterjelöltet, annak örülni fogok, és hozok egy meglepetés-eredményt, ha meg bárki mást, akkor sem fogok sem ellenük elindulni, sem a rendelkezésemre álló eszközöket - köztük nyilván a legerősebbet, a Tuareg Blogot - érdekeik ellen egy percre sem fölhasználni. Nem küldtem ezügyben háttérüzeneteket, nem alkalmaztam az informális háttérpolitika játszmázásainak eszköztárát, még csak nem is védekeztem a színfalak mögött zajló lejáratásokkal szemben. Egyenes ember vagyok, ha kellett kevertem-kavartam magam is a politikában, de ebbe a játékba most nem kívánok, és nem is fogok beszállni. Teszek egy nyilvános ajánlatot, és aztán a többit rábízom a Demokratikus Koalíció döntéshozóira.

A Nyolckerben a javaslatom az, hogy ne működjetek együtt más párttal, hanem induljatok el önállóan, és támogassatok engem, mint független polgármesterjelöltet. Kocsis Mátét most ősszel még nem lehet megverni, korábbi tényfeltárásaimból ismeritek ennek okait: az MSZP látszatellenzéki politizálása a ballib szavazók jelentős részét olyannyira elkedvetlenítette, hogy kevés az idő újramozgósításukra. Velük összefognotok velem vagy nélkülem egyaránt a DK hitelességének gyengüléséhez vezetne, ami a Fidesz legyőzésének időpontját még távolabbra csúsztatná. Az Együtt még csak-csak, de azt gondolom, hogy egy Szabó-DK páros tud ugyanolyan eredményt produkálni, mint egy Együtt-DK, ez pedig jóval 20% fölötti eredményt jelent. Ésha az ellenzék meghatározó, egyértelműen legerősebb erejeként kerülünk be az önkormányzatba, ott bizony Kocsisék számára pokoljárás lesz minden nap.

Nem mese az, hogy Kocsis Máté egyetlen embertől retteg: tőlem, mint ahogy az sem mese, hogy tudom, mivel lehet megmozdítani a Nyolcker Népét, és meg is tudom mozdítani. És amit ellenzékből mi tenni tudnánk, az viharos gyorsasággal megingatná a kerületi Narancsuralmat. Ha annak idején az MSZP kitart mellettem, sikerült volna kikényszerítenünk egy időközi polgármesterválasztást, mert van az a pszichológiai határ, aminek elérése Kocsist lemondásra, és az államigazgatás országos szintjére való bemenekülésre kényszeríti. Percekre voltunk ettől mikor a civil tömegtüntetést megszerveztem, rosszkor jött a Szegfűk árulása, de ugyanaz a helyzet bármikor könnyen újra előidézhető megbízható partnerrel együttműködve. Hamistanúzási ügyével ráadásul Kocsis már fogva van, abból kimenekülni még Narancsállamban sem tud, mert pótmagánváddal Bíróság elé vihető. Olyannyira egyértelmű a helyzet, hogy csak idő kérdése, mikor mondja ki a másodfokú bíróság a verdiktet, ami azonnal új polgármester-választás kiírásával jár. És nagyjából 2016 közepére ott lehetünk, mint domináns ellenzéki erő, és az akkori választást már megnyerhetjük, és meg is nyerjük.

Tudom, hogy mik a Nyolcker problémái, azt is tudom, hogy kell azokat megoldani, a kerület lakói pedig tudják, hogy meg is tudom ezt tenni, ugyanis élőben, terepen már ezt cselekvő módon bizonyítottam be. A Nyolcker egyetlen problémával bír, ez pedig a rettenetes munkanélküliség. Nincs cigányprobléma, nem is volt, megélhetési válság van, ami természetesen a legalacsonyabb életszínvonalú réteget érinti leginkább. Józsefvárosban munkahelyeket kell teremteni, és gyorsan vissza tudjuk szorítani a rapidan fölívelő drogkereskedelmet és prostitúciót a járulékos egyéb bűnözési formákkal együtt. És a munkahelyteremtéshez semilyen csodára nincs szükség, de még egy fillér állami támogatásra sem: a kerület költségvetése és ingatlanvagyona jól hasznosítva lehetőséget ad évenként 1000 új munkahely megteremtésére, ezzel pedig a problémák fertőző gyökere kihúzásra kerül. Három döntő lépésre van mindösszesen szükség, a többi már csak ezekre épül.

Az első tennivaló az összes közbeszerzés leállítása, és a létező kiszerződések fölmondása. Az mind mutyi, kivétel nélkül és kizárólag külső Narancsvállalkozások feltőkésítésére szolgál Szegfűszövetségben. Nulla kerületi munkahelyet teremt, a látványberuházásokon helyiek még nyomokban sem kapnak munkát, Kocsis terve ugyanis a lakosságcsere, nem az itt élők fölemelése. A második lépcső az 1700 üres üzlethelyiség mobilizálása: addig a pontig kell csökkenteni a bérleti díjakat, hogy mindbe vállalkozás kerüljön, és adó-, és bérleti díj kedvezményeket adni a helyi munkarő alkalmazása esetén. A harmadik pont a saját intézményekkel megvalósított beruházásokra és működésre való átállás, melyek hosszabb távon olyan önjáró "vállalkozásokként" üzemelhetnek, hogy érdemes legyen megbízni azokat más kerületekben is beruházási, fenntartási, üzemeltetési munkákkal. Bármiféle kormányzati segéderő nélkül, pusztán a törvények által garantált költségvetési kereteken belül évi 2 milliárd forint az a minimumösszeg, ami azonnal kivehető a közbeszerzési mutyiból és ezen önjáró, helyi munkaerőre támaszkodó intézmények beindítására fölhasználható.

Terjedelmi korlátok miatt ezek a legfontosabb és azonnali tennivalók a Nyolckerben, és csak akkor van értelme elvenni a Narancsoktól a kerületet, ha ezt meg is valósítjuk. Pusztán cégérátfestés semmit nem oldana meg, és ezekben a kérdésekben nem is kötök, mert nem is köthető kompromisszum. Viszont konzekvens megvalósításuk a Nyolckert zuhanóból emelkedő Várossá teszi, és "melléktermékként" ismétlődő választási győzelmek szoclib bázisává. Ráadásul ellenzékben is akcionista módon képviselhető ez a program, ugyanis Kocsisék pártszerű lekötelezettségei újabb és újabb látványberuházásokhoz vezetnek, melyek minél számosabbak, annál aktívabban vonhatjuk be a kerület népét a kisemmizésük elleni tiltakozásba. És bár mint mondtam, Kocsis most ősszel még leválthatatlan, de részben jogi, részben fenti politikán alapuló aktív eszközökkel 2016-ra nyertes helyzet hozható létre, és a Várost elvehetjük Tőlük, és onnantól meg is tarthatjuk.

Nos, röviden ennyi az ajánlatom. Ha a DK velem jön, akkor 2016-ra már váltásképes állapotba jutunk, bármiféle szövetségi kényszer, és tartalmi kompromisszum nélkül. Mind Blogom, mind önmagam hitelessége megköveteli, hogy független maradjak, ez egyébként szavazatmaximalizálás szempontjából is előnyös, de ha megállapodunk a kerület tennivalóit illetően, akkor azt fogom képviselni, és semmi mást, és amit a személyem be tud hozni szavazótömegben, az végsősoron a DK-t fogja gazdagítani bármely típusú választáson. Országos politikai ambícióm nincs, nem is volt, nem is lesz, arra polgármesterként sem fogok bejelentkezni, viszont segíteni tudom egy a kerületben fölépítendő DK pártpolitikus bármikori parlamenti választási győzelmét. Ajánlatom elfogadása esetén sikerre ítéltetünk, el nem fogadásának pedig nincs jelentősége DK iránti szimpátiám szempontjából: az Országnak szüksége van a DK-ra, ezért támogatom, nem azért, hogy segítsen polgármesterré válnom.

Ajánlatomat megtettem.

Ég a Fideszben a gyújtózsinór

Olvasóim tudják, hogy egy ideig még kitartottam Kocsis Máté mellett azután is, hogy 2010-ben parlamenti képviselő lett és elkezdte benyelni Lázár Főelvtárs hatalmi gépezete. Beleláttam rajta keresztül a Narancsok mechanizmusaiba, írtam is már erről párszor. És amit most látok, az belháborús készülődés.

Egy Háborúnak mindig vannak előjelei, pláne ha Nagyfiúk vívják. Ott bizony szövetségi rendszerek alakítása folyik, erőgyűjtés, csapatmozgások, amiket a figyelő szem könnyen kiszúr. És most két hír is körbeszaladt a magyar sajtón, amelyek bizony olyan repedések, amiken keresztül a Narancskondér fortyogó mélyébe látunk. Ha ugyanis azt hisszük, hogy Narania Urai valami egységes egész, akkor tévedünk: Ők valóban Maffia, annak minden áldásával és átkával együtt. Mi, akik tevékenységük elszenvedői vagyunk, természetesen inkább a számukra való áldásokat látjuk sokmilliárdos közbeszerzések, megamutyik formájában, de nem árt ha tudjuk: még egy hálózaton belül is egymásnak eshetnek a Családfők, ha a Capo di Tutti Capi meggyengül. És akkor ott leszámolások lesznek, pusztán a dolog műfajától függ, hogy milyen formában. Nettó gengszterek között ez utcai robbantásokkal, géppisztolysorozatokkal zajlik, Állammaffia esetében, mint amik Narancsék, pedig kifinomultabb módszerekkel: sajtószivárogtatás, gazdasági döntések, hatósági vegzatúrák.

A Fideszben régóta nyílik egy generációs olló. A Régiek mellé egyre inkább fölnő egy új nemzedék, és fokozatosan foglal újabb és újabb hatalmi és gazdasági pozíciókat magának. Ennek a generációnak a vezéralakja Lázár, és a mostani Főminiszteri kinevezése pedig nem mást jelent, mint az Újak kritikus megerősödését. Lázár ráadásul régóta épít magának saját gazdasági birodalmat: miközben mi a Közgépet látjuk, mint Narancs Zászlóshajót, jön ám egy ideje fölfelé több cég is csendben, de nagy sebességgel. Lázár még Hódmezővásárhelyi Polgármesterként kezdte fölépíteni Őket, és mostanra sokmilliárdos építőipari vállalkozásokká lettek. Hódút, Épkar, satöbbi, ezer szállal ezer helyre szétfutó politikai-gazdasági és sajtóhálózat. Az ilyen hálózatok nagyrészt láthatatlanok: mindenféle kereszttulajdonlású cégeken keresztül ismétlődő nevekkel azért földeríthető a Polip, de ha jól akar aludni az Olvasó, akkor jobb ha nem tudja, meddig is terjed egy ilyen Láthatatlan Birodalom valódi határmezsgyéje. Magam azt gondolom, hogy mostanra a Lázár Családfő által összefogott Láthatatlan Birodalom elérte a Régiek erejét. Simicska, Pintér, Polt, Kövér, Áder, Kósa, Széles és az ifjabbak közül Rogán sorolható a Régiek táborába, és Ők azért csendben együttműködnek, ha meg is vannak közben a saját érdekeik.

Éshát a két meglepő fejlemény, ami a napokban előbújt, az épp ezen a tengelyen jelentkezett: egyrészt Simicskához közelálló bérpolitikusokat rugdosnak ki mindenféle államtitkári székekből, másrészt Széles meg Demcsák Ügyben nyilvánult meg, nyilvánvalóan Lázár elleni éllel. A másik oldalon meg látjuk, hogy Lázár Újgenerációs Amorálisai mennek befelé az államhatalom pénzosztó csúcspozícióiba, a fejlesztési miniszteritől a rettenetes mennyiségű új államtitkár-helyettesi helyekig. És egy pillanatra gondoljunk csak bele, hogy vajon az ORIGO-sztori, meg a mostanában zajló egyéb médiafejcserék milyen háttérösszefüggéssel bírhatnak. Mert amiben még Lázár nyilvánvalóan gyengébb Simicskáéknál, az a média. És a Narancsok aztán pontosan tudják, hogy a média mindent eldönteni képes erő, és ha a HírTv-s, CÖF-ös, Magyar Hírlapos, ésatöbbi Régiek kezében lévő Agymosodákkal szemben nem gyűjt be egy szép portfoliót a Lázár Brigád, akkor hosszútávon vesztes lehet. És most nézzük meg, hogy a mostanra szerintem egyenlő erejűvé vált két tábornak mik is a hatalmi forrásai, és gyorsan meg is látjuk, hogy mikor ez a kezdődő hidegháború majd forróba megy át, akkor itt bizony kő kövön nem marad. Nem fizikai értelemben, de hogy a magyar politikát újrainstallálja, az biztos.

Lázárék főereje a politikai felépítmény. Hosszú ideig vezette a parlamenti frakciót, és építkezett is vadul. Az összeférhetetlenségi szabályok miatt az egykori kettős stallumú Ifjúfidesznyikek egy része most polgármesterként fogja tovább terjeszteni a Lázári Bizniszt. Parlamenti képviselők tömege, polgármesterek, miniszterek, államtitkárok, ez az a kategória, amiben Lázár már erőfölényben van. Gazdasági erőben még valamelyest tán Simicskáék erősebbek, de szerintem nem kiütéses fölénnyel, és a média még az Ő uralmuk alatt áll. Csakhát akinél a közpénzek kulcsa, és főleg a fejlesztési forrásoké, amiknek csaknem egésze az EU-ból jön, az eldöntheti ezt a meccset könnyen. Akit állami pénzek százmilliárdjaiból föltőkésítenek, annak előbb utóbb mindene lesz, akiket meg elkezdenek elhanyagolni, azok gyorsan kiszáradnak. És ezért kritikus pont Lázár Főminiszteri kinevezése: mert ahhoz bizony nászajándékként az ÖSSZES fejlesztési pénz fölötti rendelkezést is megkapta. Így aztán az a furcsa háborús szitu jött létre, amikor az egyik félnél van a lélegeztetőgép kapcsolója, ami a másikat életben tartja. Ilyenkor meg aztán gyorsan kell lépni, mert minden eltelt nap tolni fogja az erőegyensúlyt Lázárék felé.

És akkor itt jutunk el két fontos momentumhoz. Mikor korábban írtam, hogy a Régiekhez Rogán is odatartozik, biztos páran a fejüket fogták: Tuareg fáradt és hülyeségeket beszél. Pedig nem. Lázárék fő ereje a Fidesz fiatal politikusi garnitúrája, míg a Régieknek ilyen közvetlen párterejük nincs, és itt az időfaktor szintén nem Nekik dolgozik. Minden egyes újabb választás újabb Ifjúfidesznyikeket tesz különbőző pozíciókba, ésha nem találnak maguknak egy szintén Fiatal, de nem Lázárista Főfideszest, akkor elmegy a hajó. Ésha valamit találni akarnak ilyen erejű és kapcsolatrendszerű emberek, akkor azt meg is találják: az emberük Rogán. Ugyanazokban a hatalmi kategóriákban, amikben Lázár a legerősebb, Ő is rendelkezik kiterjedt hálózattal. Az egyetlen ellensúly, aki Lázárt a politikai felépítményben meg tudja fogni, és előretörését legalább lelassítani, az a Tóni. Ha azt gondoljuk, hogy Tóni lakás, meg önkormányzati ügyei briliáns oknyomozói munka, és ellenzéki háttértevékenység következményei, akkor csaxólok: ló..szt. Az mind Lázáréktól jön, a ballib sajtó csak fölhasználja a készen kapott muníciót. Itt a jövendő Minelnök személyéért élethalálharc folyik a két erőcsoport között: Lázár vagy Rogán, ez itt a kérdés, és bármelyikük ér célba, a másikuk a győztes számára az elsőként fölszámolandó ellenség lesz.

És akkor elértünk Orbánhoz. Hogy tehet ilyet a Régiekkel? Hisz nemcsak barátok régóta, de ráadásul még személyes vagyonát is sutyiban a Régiek kezelik. Szokott Ő oszd meg és uralkodjot játszani párton belül is, de Lázár kinevezése olyan hatáskörökkel mint amikkel, az bizony nem egyensúlyi játszma, hisz a kezébe adta a Régiek megsemmisítésének eszközét is az állami fejlesztési pénzek elosztásával. Ennek az Országnak a leggazdagabb embere természetesen Orbán és nem Simicska. Utóbbi csak előbbi vagyonkezelője, és Pintér szerepe annyi lehet, hogy Simicska esetleges árulását megelőzze, ha szükséges. De most Orbán mégis látszólag saját vagyonának és biztonságának őrzői ellen fordult. És bár kattant, de ennyire még nem. Itt valami más lesz. Itt leszámolás készül, és nem a Régiekkel szemben. Régóta ismert és használt politikai eszköz az ellenség kinyírására annak láthatóvá tétele. Ennek egyik módszere, ha nagy hatalmat és szabad kezet biztosítunk annak, akit le akarunk mészárolni. És semmi mást nem kell tennünk, mint várni türelmesen, hisz az Új Hatalmi Központ magába fogja szívni annak szövetségeseit. És azt hiszem Orbán épp ezt teszi. 

Kevesen tudják, az ügy jellege folytán nem lett belőle nagy hír, de Lázárék a parlamenti frakcióval csináltak egy kisebb puccsot Orbán ellen 2011-ben, mikor épp külföldön tartózkodott. Néhány olyan ügyet akartak gyorsban átnyomni a Parlamenten, amiben ismerték Orbán ellenkező akaratát, és mégis megpróbálták. És Orbán nem felejt, a paranoiások meg aztán amúgyis végtelen memóriával bírnak. És valszeg a Régiek egy ideje győzködik Orbánt, hogy Lázár veszélyt jelent Rá nézve, mert már önálló Családot épít. És most Orbán ezt kipróbálja. Megnézi, mennyire lesz teljhatalommal fölruházott Főminisztere lojális Orbán Barátaihoz. És ezt pont így tudja letesztelni, sehogy máshogy. És szerintem Lázár annyira hataloméhes és türelmetlen, hogy nem veszi észre a csapdát. Letakarítja a Régiek embereit minden vezető kormányzati pozícióból, és tömegével teszi helyükre a saját spanjait. És a Régiek pedig ezeknek az embereknek a mozgását éles figyelemmel követik, és megy a lajstromozás: most ugyanis épp a kinevezésekből, meg a fejlesztési pénzek odaadásából kiderül, hogy meddig is terjed Lázár Láthatatlan Birodalma. Lázár saját maga azonosítja be kulcsembereit, és ezzel föltárja hálózatának csomópontjait. És ha az egész rendszer gerince látható lesz, akkor könnyű egy precíz csapással azt teljesen megsemmisíteni.

Szerintem Lázárt halálra ítélték. 

Újabb bírósági randi a Zsúrfiúval

Mióta Kocsis Máté Exhaverommal útjaink különváltak, fokozott figyelemmel kísérem a Sötét Oldalra sodródott egykori padavanom Mesterkedéseit. Mivel az én hibám, hogy ebből a lelkes tanítványból egy lelketlen Nagyúr lehetett a Túloldalon, ezért aztán az én kötelességem az is, hogy visszajuttassam oda, ahonnan kiemeltem: a Semmibe.

A magamfajta politikai inkvizítorok soha nem azt nézik, hogy a mocskot épp hol és kik lapátolták össze, hanem azt, hogy mi az, amit összelapátoltak. Megyünk a magunk útján, és ahol sunyiságba, hazudozásba, csaláslopásba ütközünk, azt megszaglásszuk, nagyítóval is megvizsgáljuk, és aztán megírjuk. Rátapadunk azokra, akik folyamatosan újratermelik a bűzlő cuccot, követjük minden lépésüket, hogy végül bűneiket növekvő számban nyilvánosságra hozva elérjük valódi jellemük napvilágra kerülését. Nevezzük ezt Pitbull Módszernek, és bár hosszú ideig tartó és fáradságos meló, de végül mindig célravezet. Hogy pontosabban fogalmazzak: csak ez az út vezet el bármilyen célszalagig. Éshát nekem az Egyes Számú Ügyfelem mindig is Kocsis Máté lesz, hisz Ő aztán tényleg mindent nekem köszönhet: ha az ismeretlen pártonkívüli önkormányzati képviselőt nem veszem a hónom alá 2006-ban, akkor ma sem tudná senki, hogy a világon van. És persze Ő is tudja, hogy az egyetlen számára veszélyt jelentő ember én vagyok, ezért is tartott nálam a Nemzeti Nyomozó Iroda házkutatást, kaptam 47 különböző feljelentést és járok haza a rendőrségi kihallgatószobákba és a bírósági tárgyalótermekbe. Én az Ő politikai üldözöttje vagyok, Ő pedig az enyém, és ennek a meccsnek végül csak egy nyertese lehet.

Külső szemlélő számára persze ez egyenlőtlen meccsnek tűnik, hisz Naraniában Főnarancsnak lenni, az elég biztos védelemnek tűnik bárkivel szemben. Csakhát én meg ismerem az Ő működésük belső logikáját, és tudom mi az pont, és azt hogy kell elérni, mikor egy mégoly futtatott Narancsfiúnak is elengedik a kezét. És aztán jön a zuhanópálya, és minél magasabbról kezdődik, annál nagyobb sebességre gyorsulva fúródhat aztán a földbe a delikvens. És Kocsist az elmúlt két évnyi munkámmal már sikerült kipöckölni a számára biztonságot nyújtó Parlamentből, és a kapcsolati hálójának csomópontjaként szolgáló Rendészeti Bizottsági Elnöki székből. Visszapottyant a Nyolcker polgármesterének, és ugyan még kommunikációs igazgatónak megtartották, de az már csak pártbeosztott, aki nem rendelkezik önálló mozgástérrel: a csinovnyikok pedig csereszabatosak, pláne Vérnarancséknál. Szóval az elmúlt két év alatt Róla és Ellene írt cikkeim, illetve egyéb háttértevékenységeim egyre kockázatosabbá tették Narania Urainak Kocsis Máté további futtatását. Fogy a levegő körülötte, szűkül a kapcsolati háló, és egyre többet kell adnia azért, hogy egy-egy újabb ügyében megvédjék. És a Narancstörvény befelé is üzleti alapú, nemcsak kifelé: szívességért szívességet, és Ő már egyre kevésbé tud viszonzást nyújtani a Neki dobott mentőövekért. És lassan a szívességbankban lévő számlája lenullázódik, és azon vagyok, hogy ez minél gyorsabban történjen meg.

A Pitbull Módszer lényege annyi: ütközőpályára állni a purifikálandó személlyel, a való élet viszonyai között megtalálni azokat a pontokat, ahol szembe lehet menni vele. Ugyanis minden ilyen konfliktus megvívása erősíti az én pozíciómat, és gyengíti az ellenfélét: ha eddig bárki azt hitte, hogy én csak üldögélek, és írogatok, akkor az súlyosan téved. Rengeteg háttérmeló és kockázatos real-life manőver árán lehet csak a tények közelébe jutni, egy történet megírása már csak a desszert egy elég kiadós, sokfogásos ebéd végén. És tulajdonképpen Kocsis Máté az ideális alany ahhoz, hogy a Pitbull Módszer eredményes legyen. Mivel erkölcsileg és politikailag éretlen volt még, mikor Narania Urainak szolgálatába szegődött, ezért aztán elhitte, hogy az ottani gyors karrier Őt sebezhetetlenné teszi. Nemcsak engem akart minden létező Narancsmódszerrel eltüntetni a föld színéről, hanem ugyanezt teszi másokkal is, akik valaha ismerték Őt, és beleláttak viselt dolgaiba. És miközben ezeket az embereket kíméletlenül üldözi, Ők megtalálnak engem, én pedig megtalálom Őket. És gyorsan eljön az a pont, mikor bírósági tárgyaláson találkozunk, és én az egyik oldal tanújaként jelenek meg, Kocsis meg vagy magánvádlóként, vagy az államhatalom ügyészi öklének tanújaként. És aztán ilyesmikből keletkeznek azok a konfliktusok, amelyek egyike végül kifuttatható volt egy Kocsis elleni hamistanúzási feljelentésig, melyet végigviszek.

Mostani bírósági randink is egy hasonló Kocsis Üldözött ügyében volt. Magát az ügyet részletesebben holnap írom meg, most csak annyit: a másik embert, aki ismerte a Zsúrfiú korábbi énjét, Xantus Judit egykori nyolckeres jegyzőt akarják Ügyészék börtönbe küldeni, és aligha a saját akaratukból. Évekig dolgozott Ő is Kocsissal, jó kapcsolatban is voltak, és most egyszercsak mondvacsinált ügyekkel akarják rács mögé juttatni. És Nála is volt már a házkutatástól a lehallgatásig minden, sőt, már előrébb tart a koncepciós ügyteremtés útján, hisz Ő már vádlott, míg én továbbra is csak várom, hátha velem kapcsolatban is el mernek jutni eddig a pontig. Az Ügy maga a Ganz Művek kínai piaccal szemközti területein folyt önkormányzati engedélyezések gyakorlatát veszi célba. A vád szerint ott pénzért kerültek kiadásra mindenféle átminősítések, engedélyezések, ésatöbbi. És a vád szerint - nyolc vádlott van egyébként, ha a bírósági ülésteremben jól figyeltem, de persze Xantus Exjegyző az igazi célpont, a többi csak a hírérték növeléséhez kell - ezeket a machinációkat Xantus Judit végezte. A Vádat igazi sztárügyész képviseli, nem létező bűnök bebizonyításához mindig kiterjedt erőforrások kellenek, ezért is veszik ennyire komolyan. Ugyanis azt akarják bebizonyítani, hogy a machinációkat Xantus Jegyző, mint a kerület szerintük teljhatalmú ura követte el, és arról a politikai vezetés még csak nem is tudott, de szegény ártatlan Kocsis Máté Polgármester meg aztán végképp informálatlan volt.

És mint minden ilyen koncepciós kamuügyben, itt jövök én a képbe. Én ugyanis Kocsis egykori jobbkezeként pontosan tudom, hogy is működött a döntéshozatal a valóságban, és mi volt abban az egyes önkormányzti szereplők valódi súlya. Úgyhogy tanúvallomásom is erről szólt. És mivel a Tárgyalás még csak most kezdődött, ezért aztán ez volt most kedden az első olyan nap, mikor tanúkat idéztek be. A kulcstanúkat, mint az első fordulóban szokás: a Vád részéről Kocsis Mátét, a Védelem részéről pedig engem. És senki mást. Nekem való meccs, nem először vagyunk ellentétes koronatanúk, és nem is utoljára. És persze Kocsis Máté minden ilyen helyzetben pont ugyanúgy viselkedik: mikor meglát, éshát mivel ugyanoda megyünk ezért aztán ez szükségszerű, sőt, testközelbe is kerülünk, akkor jönnek a pánikreakciói. Azonnali kivörösödő arc, izzadságcseppek halántékról lefelé, és a mostanra általam hírhedtté tett, és közmegfigyelt tűzpiros fülek. Én meg persze ilyenkor ezt kicsit ki is provokálom, lefölsétálgatás közben betévedek a személyes terébe, és egykét kulturált, ámde magvas mondanivalóval bíró mondatot is elpötyögök Neki. Éshát ilyen lélektani előzmények után ment be a Zsúrfiú első tanúnak a Tárgyalóterembe, és a hírek szerint - nekem kint kellett maradnom - nem szerepelt túl jól, és akkor finom voltam.

Aztán jöttem én. Éshát szépen elmondtam a valót. Az Elsőrendű Vádlottnak, Xantus Juditnak nagyjából annyi köze volt a Ganz Művek ingatlanügyeihez, mint a hivatali portásnak. A döntéseket soha nem Ő hozta, hanem az Önkormányzat Csúcsbizottsága, ami hol Tulajdonosi, hol Gazdasági Bizottságként futott, és annak Elnöke döntött épp Kocsis Mátéval együttműködve, hogy egyáltalán mi mehet be napirendként, és mi az, ami el se jut a döntéshozásig. És Xantusnak a döntésekre épp ennyi befolyása volt: semennyi. És innentől kezd roppant érdekes lenni a sztori. Ugyanis mintegy háromnegyed órán keresztül válaszoltam a Bíró és az Ügyvédek kérdéseire, és pontosan fölvázoltam a döntéshozatali mechanizmust. És akkor jött volna az Ügyész, hogy keresztkérdéseknek tegyen ki engem, belezavarjon, hiteltelenítsen, ellentmondásokat tárjon föl a vallomásomban, vagy bármi ilyesmi. A Védelem koronatanúját a Vád Képviselőjének meg kell próbálnia darabokra szedni, mertha az nem sikerül, akkor bizony a Vádnak könnyen összeomolhat a talapzata. Úgyhogy a Bíró oda is fordult az Ügyészhez, és jelezte, hogy jöhetnek a kérdések hozzám. És az Ügyész ennyit mondott: nincs kérdésem. Hö? Az Ügyésznek nincs kérdése a Védelem koronatanújához? Hallott már valaki ilyet? Neki engem szét KELL szednie, ha ugyanis nem teszi, pláne ha még csak meg sem kísérli, akkor bizony a vallomásom hitelessége közvetve még a Vád által is alátámasztásra kerül.

De nem kérdezett. Leheletnyit vártam még a mikrofon előtt, hátha meggondolja magát, de nem. Aztán szépen hazajöttem, és azóta érlelem magamban ezt a dolgot. Ugyanis innentől kezdve ez a koncepciós ügy a korábbi mederben nem folytatható. Ha az Ügyészek szerint ott bűncselekmények történtek, akkor azokat nem követhette el Xantus Judit, mivel nem volt érdemi ráhatása a döntésekre. Elkövethette viszont Kocsis Máté, akinek igencsak hatalmában állt a döntéshozatal. Namost ebből meg aztán az sülhet ki, hogy a Kocsis által Xantus Juditra uszított Ügyész végül kénytelen a Vádlottakat lecserélni épp Kocsis Mátéra. Ez elég Bummm, azt vélem. Nade ez azért aligha lesz okés, úgyhogy a másik kimenet inkább a valószínű: ezt a Vádat kénytelenek lesznek némi rendezett visszavonulás után ejteni, mint fönntarthatatlant, jófajta neméranevem stílusban. Mertha nem, akkor annak a kezén kattanhat könnyen a bilincs, akinek az intésére ez az egész mocsok elindult. És Kocsis Máté börtönbe küldi Kocsis Mátét.

Vigyázz Zsúrfiú.

Könyvégetés Abszurdisztánban

A könyvégetés súlyos dolog, nem a perzselő hő miatt, nyilvánvalóan. A könyvégetés a legfőbb szimbóluma annak, ha egy társadalom nem demokrata többé. Ha gondolatokat nyilvánosan semmisítenek meg, akkor a gondolatszabadságot tiltják be valójában.

Akár a nácik, akár a bolsevikok eljutottak minden esetben eddig a pontig: látványosan megmutatták az alájuk rendelt társadalomnak, hogy onnantól kezdve már nemcsak a beszéd tiltott, hanem a gondolkodás is. Az azonnali fenyegető hatás mellett természetesen ez hosszútávú terv is minden diktatúrában: zárd el a szabad információáramlást, és előbb-utóbb a Tiéd lesz a Néped, szőröstül-bőröstül, gondolkodásmentes zombiként. Minden diktatúra korlátozza az információáramlást, keménységük fokmérője éppen ez: milyen mértékig avatkozik bele az emberek érdeklődésébe. Mikor szoft-diktatúrákban lázadás tör ki - gondoljunk csak az arab országok mozgalmaira - az uralkodó rezsim első lépése mindenütt az alternatív hírcsatornák azonnali lezárása: internet kikapcs, újságok, tévék, frekvenciák letilt, oszt jónapot.

Kishazánkban a Fideszt is azért vádoljuk szoft-diktatúra építéssel, mert elszívják lépésről lépésre a vélemény szabadságának friss levegőjét. Ők ezt még nem adminisztratív úton, hanem gazdasági eszközökkel végzik, egyszerűen fölvásárolják a lényegesebb hírcsatornákat, és megpróbálják ellehetetleníteni a behódolásra nem hajlandóakat: lásd az RTL Klub esetét. Nem tiltanak be semmit, csak gazdasági eszközökkel terelik a "helyes" irányba az újságírókat, és mi mégis szoft-diktatúrának nevezzük már, amiben élünk. Képzeljük egy pillanatra el, mi lenne, ha egyszercsak a Narancsállam betiltana könyveket, újságokat, írókat. Nagyon nagy társadalmi érdek esetében ez kivételes esetekben, és társadalmi konszenzussal előfordul, mint a széljobb és szélbal legradikálisabb ideái és ideológusai esetében, de ez a kivétel, ami persze egyáltalán nem erősíti a szabályt. Szóval gondoljunk bele, mit tennénk Mi, Demokraták, ha holnap a parlamenti Narancskétharmad betiltaná mondjuk Moldova Györgyöt, és Tóta W. Árpádot.

Nos? Hát azt hiszem, mennénk az utcára, és sokan, többen mint eddig, mert ez könnyen érthető és elmagyarázható üzenet: a könyvégetés már csak a durvább az írások, gondolatok betiltásánál. És nemcsak mi mennénk az utcára, hanem ez lenne az a pont, ahol az EU valszeg pároslábbal ..szna ki minket az európai alapokmány alapvető normáinak egyértelmű megsértése miatt. És attól a pillanattól minket a civilizált világ diktatúrának tartana, akként is bánnának velünk, pedig még senkiért nem indultak el az éjszakai fekete autók. Szóval a gondolatok, írások betiltása súlyos dolog, választóvíz a demokraták és a nemdemokraták közt. De menjünk tovább e gondolatkísérletben. Vajon a Fidesz egy ilyen esetben mivel érvelne? Hát azzal, hogy Őket a társadalom döntő többsége megválasztotta, tehát nekik erre felhatalmazásuk van. Mi, Demokraták pedig azzal érvelnénk, hogy egy többség egy demokráciában csak a demokrácia alapelveinek betartása esetén élhet fölényével, és az alapelvek egyike a gondolatok szabad áramlása. Meg persze elmondanánk mellé, hogy egy frászt van Nektek Fidesznyikek valójában kétharmadotok, hanem csak 27%-otok, és azzal akarjátok korlátozni a másik 73%-nyi magyar információszabadságát.

Nopersze erre a Fidesz azt válaszolná, hogy aki nem szavaz, az passzív, tehát Nekik az aktív szavazók között van nagy többségük, magyarul Övék az Aktív Többség, a többi véleménye meg nem számít. De mondjuk betojnak, és népszavazást írnak ki Moldova és Tóta W. Árpád betiltásáról. Mi, Demokraták valszeg ugyanazt mondanánk: ez nem többségi kérdés, ha 9 millió 900 ezren mondanák azt, hogy legyen betiltás, és ezzel másik 100 ezer embertől vennék el az információszabadság jogát, ez akkor is diktatúra, mert a demokrácia alapelveit érinti, ezért nem többségi kérdés. Mi, Demokraták tehát egy ilyen népszavazás bojkottjára szólítanánk föl, ez esetben mást nem is tehetnénk. De menjünk tovább. A Narancsok megtartják a népszavazást, és azon rettenetesen alacsony a részvétel. Mindössze 3%. Nem 30, nem 10, csak 3%. És annak a törpe szavazatleadó csapatnak is a harmada a betiltás ellen voksol. Tehát mindösszesen az egész társadalom 2%-a dönt a betiltás mellett. Nos, azt hiszem ebben az esetben még a Fidesz is meghátrálna. Egy közösség 2%-ának véleményét, mint a Közösség döntését, egyszerűen nem vállalhatják föl még antidemokraták sem.

Nos, végigmentünk egy gondolatkísérleten, ami szerencsére csak gondolatkísérlet: ennyire még a Fideszesek sem antidemokraták. Najó, de mi van akkor, ha ugyan nem a Fidesznél, hanem magukat demokratáknak vallóknál megy végbe ez a folyamat? De csontra ám, pontról pontra. Egy Közösségben betiltanak egy írót, majd arról népszavazást rendelnek el, és azon a szavazók 2%-a hagyja jóvá az író műveinek betiltását. Igen, ez sajnos nem fikció, és igen ez olyan tevékenység, amihez képest még a Fidesz is demokrata. Aki nem hiszi, hogy ilyen menet lehetséges, annak mondom: de az. A betiltott író én vagyok.

A betiltók:

A Népszavazás:

Az eredményhirdetés:

Hát erről ennyit, csak egy kérdésem van az érintettekhez.

Könyvégetés mikor lesz?

Sok kis Gyurcsányra lesz szükség

Időnként leírom, hogy az Ország sorsa szerintem a DK sorsától függ. Az egyetlen ellenzéki alakulat, amelyik képes tömegpárttá érni, és ezzel egy jövendő választási győzelem derékhadát képezni. És októberben el is dől a DK sorsa, úgy tessenek készülni.

Az önkormányzati választás sorsdöntő lesz. Látszólag persze arról szól majd, hogy milyen színekben nyernek polgármesterek a különböző településeken, és lesz-e mellettük önkormányzati képviselői többség. Valójában meg ez a legkevesebb: a választás igazi tétje 2018, és az akkori nyerés esélyeinek megteremtése. Szóval sorsdöntő, de nem azért, amire valójában kiírják, és aminek látszik. Jelen mondanivalóm szempontjából lényegtelen, hogy a települések mekkora részét viszik el a Narancsok, hol lesz ellenzéki győzelem, és hol triumfál a Jobbik. Még az sem szempont most, hogy szólóban indul-e a DK, és hol, meg erről már úgyis írtam, nincs újdonság, és a mondandóm fontosabb ennél. Ahhoz azért nem kell Nostradamusnak lenni, hogy abból induljak ki: az önkormányzatok döntő többségében a választás végeredményeként a Demokratikus Koalíció ellenzékben lesz. Sem az RTL Klub, sem az utcai aktivizmus megkezdése nem tudja néhány hónap alatt oly mértékben megfordítani a közhangulatot, hogy a Narancsfölény eltűnjön, egyszerűen a választói tömeglélektan nem ilyen időtávban működik.

Csakhogy épp ez az ellenzéki lét a DK további erősödésének betonkemény alapja, már persze ha jól él a lehetőséggel. Képzeljük el egy pillanatra, hogy egy településen a Demokratikus Koalíció nyeri a polgármesteri posztot, és ahhoz, hogy többsége legyen, szükséges lesz számára az MSZP és az Együtt képviselőivel való együttműködés. Az Együtt még oké, bejut pár tök tapasztalatlan képviselővel, de az MSZP felhozatal már nem fog változni: látszik az éppen folyó tisztújításaikból, hogy ugyanazon kiégett, a Fidesszel rég együttműködő emberkék fognak újra bejutni. És a DK sem rendelkezik tömegesen profi felsővezetőkkel, hogy menetből átvegye városok kulcsát, és azokat sikeresen kormányozni kezdje, úgyhogy egy új polgármesternek úgy kell elkezdenie a dolgok rendberakását, hogy csak saját tapasztalataira alapozhat, meg egy ingatag többségre. És egy várost nagyon el lehet cseszni ilyen esetben, erőskezű polgármester nélkül ugyanis a képviselői többség válik a település urává, és akkor jönnek a régi MSZP-Fidesz kereszthidak. Aztán polgármester legyen a talpán, aki az önérdekek mentén szétszaladó többségi ménest egy irányba tudja terelni.

Szóval sokkal tisztább és elvszerűbb dolog a DK-nak önálló ellenzéki politikát folytatni a városokban, mert ha azt jól csinálja, akkor 2018-ra olyan embereket tud felépíteni, akik akár parlamenti jelöltekként, akár polgármesterjelöltekként már rossz kompromisszumok nélkül is simán nyerhetik a választásokat. A Demokratikus Koalíciót az önkormányzati politizálás minősége teheti naggyá, és végül Váltópárttá. A Parlamentben még akkor sem jelent majd jól látszódó erőt, ha frakciója lesz, éshát úgysem a bábszínház a legjobb színhely a tömegek elérésére. Az utcai aktivizmus, ha jól szervezett és egységes, erőt adhat, és ezzel szavazókat is, de önmagában szintén kevés. A jó vezetői szintű kommunikáció adott, a Feri, a Gréczy, a Kerék-Bárczy kiemelkedően jó média-alanyok, és még van pár góré rajtuk kívül is, akitől nem kapcsol el az ember más műsorra. Ennyivel föl lehet menni 25%-ig, de aztán bedugul a szavazatgyűjtő palack. És ott jön be a jó helyi politika, ami behozhatja a hiányzó 15%-nyi választót, hogy egy klanya 40%-os támogatottsággal Orbán lazán és 2/3-dal eltakarítható legyen.

És azt a 15%-nyi pluszt meg is lehet ám szerezni, és a megszerzésének a lehetőségét a következő hónapokban lehet megteremteni. Ellenzéki szerepben soha nem az számít, hogy épp hány darab képviselő van kisebbségben, a fegyelmezett Narancs szavazógép éppoly hatékonyan átnyom minden akaratot, akár szűk, akár bőséges. Ellenzékben a képviselők MINŐSÉGE az egyetlen szempont. Egy tökös, fölkészült, tisztességes és a politikára élethivatásként tekintő DK-képviselő többet ér, mint 5 kókadt ellenzéki lúzer. És ezért mondom, hogy sok kis Gyurcsányra lesz szükség, mert hát ezek a fogalmak az országos politikai mezőnyben pont Őrá illenek, nemdebár. Leírom majd részletesen, hogyan kell jól politizálni ellenzékben egy önkormányzatban, de az önállóan kifejtendő téma. Most csak annyit erről: a képviselő-testület, meg a bizottságosdi nem az alapja, hanem csak a cirkusza a jó ellenzéki helyi politikának. Csak egy színtér, ahová a létező és fölkarolt lakossági problémák bevihetők, és eltökélt és hiteles kommunikációval megmutathatják a helyieknek, hogy mire lenne képes városvezetőként az, aki most ellenzékben tevékenykedik. De a lényeg, az igazi ellenzéki aktivizmus az bizony a házakban és az utcán zajlik, és erre a DK kivételesen jó aktivista-serege adja meg a biztos talapzatot.

Szóval a DK sorsa, és ezzel az Országé is nagyjából azon múlik, hogy képes lesz-e megtalálni a következő két hónapban azokat az elhivatott embereket, akik hajlandóak az életüket föltenni a politikára. Hisz az önkormányzati képviselők fognak a Nép felé "látszani", az Ő ellenzéki tevékenységük képes tömegeket megszerezni a következő évek során. Nincs annak értelme, hogy most csak belökjön a Demokratikus Koalíció valakit, aki épp arra járt, mert akkor a kulcsfontosságú következő évek a későbbi parlamenti és polgármesterjelöltek fölépítése szempontjából üresben fognak leperegni. MOST kell megtalálnotok azokat a Kisgyurcsányokat, akik a jövendő városvezetők lesznek, ha pedig ez nem sikerül, akkor 2018-ban is bukta lesz mindkét választáson. Mikor most akár szólóban, akár összefogásban képviselőjelölteket, helyenként polgármesterjelölteket állít majd a DK, ez legyen a fő szempont: vajon alkalmas lesz-e a jelölt a település vezetésére végül. Ha ezt a szempontot érvényesíti a Demokratikus Koalíció, akkor sikeres lesz, mindannyiunk érdekében, ha meg mindenféle egyéb prioritásokat akar követni, akkor biz a kudarc borítékolható. Szóval ez volna itt a következő hónapok legfontosabb feladata.

És ez nem is kevés.

Dokumentált Szavazási Csalás

Oknyomozóval azért nem jó ujjat húzni, mert kialakul benne a hatodik érzék: ha valakiknek a jellemében érzi a folyamatos hátsó szándékot, csak idő kérdése, hogy rajtakapja a delikvenst annak gyakorlatán. És pont ez történt egy szavazási csalás formájában.

Ezt most nem a Fidesz követte el. Nem is párt követte el, csak három ember, akik egy párt neve mögé bújva próbálják jóideje saját ügyeiket intézni. Tölgyes Péter nevű antidemokrata antiDK-s és Csipetcsapata volt párszor már téma, mert olyasmiket csináltak eddig is, amiktől komszomolisták is megnyalnák a tíz ujjukat. A kivastagított, aláhúzott szavak a korábbi cikkek linkjei, tessenek ráklikkelni, ott vannak az előzmények. De a lényeg mostmár nem is az, mi volt korábban, hanem az, hogy mi van most, egész pontosan: hogy mi zajlott a mai napon.

Tegnap estétől Tölgyes Péter Csipetcsapata szavazást rendelt el a játszóterükön, aminek a nevében tévesen a DK szócska szerepel. Itt a kérdés már önmagában is érdekes: azt kell eldönteni, hogy a 3500 fészbuk-csoporttag bevihet-e TUAREG Blog cikket, vagy nem, magyarul be vagyok-e tiltva mint író, avagy nem. A szavazáson rettenetesen alacsony így egy nap alapján a részvétel, ha a tagok 5%-a a 3 nap alatt részt vesz benne, már az óriási fölülbecslés. És Tölgyes és Csipetcsapata észlelte ezt a problémát, ezért machinálni kezdett. Mégpedig SAJÁT, előre rögzített szabályaikat írták fölül csendben, a háttérben, hogy jobban jöjjenek ki az egészből.

Saját szabályukat leírták előre, a szavazás megkezdése előtt: addig amíg a szavazás tart, nincs tagfelvétel. Jogos, hisz a szavazók körének menetközbeni bővítése a szavazás manipulációjával jár, ismerjük ezt már Fideszéktől jól. Csakhát SAJÁT szabályukat a nem gyűlő szavazatok miatt szépen menetközben fölülírták. Na, nem a nyilvánosság, a szavazóközönség számára, hanem csak úgy csendben, sutyiban, ahogy a dolgaikat amúgyis intézni szokták. És itt jön ki az oknyomozói rutin: mikor láttam, milyen kevesen szavaznak, elkezdtem figyelni, mert ismerem a jellemtelen emberek viselkedési típusait. És elkezdtem fotózni a csalást. És most megmutatom.

Ez itt a szavazás egy köztes pillanata, amikor a dokumentálást megkezdtem. Tessenek figyelni jobb fölül a csoporttagok számát: 3520. A felvétel pillanata délután 14:08.

Ez egy későbbi állapot, a felvétel pillanata 16:19, a tagok létszáma 3-mal nőtt.

Hogy kik Ők, és mikor lettek fölvéve, arről is itt egy kép:

Néhány órával későbbi újabb fotó, időpont 20:15, újabb két fölvett tag a TAGFELVÉTELI ZÁRLAT ideje alatt:

Hogy kik az új fölvettek, íme arról is kép:

Hát akkor ez a móka ennyi volt, kedves Komszomolisták: szavazási csalást követtetek el, ugyanazt mint példaképeitek, a komszomolisták annak idején: kékcédulás szavazást tartotok. Akinek meg innentől kezdve maradtak kérdései a Tölgyes-féle Csipetcsapat valós jellemét illetően, az nyugodtan tegye föl azokat Nekik, mert innentől nincs miről beszélni. Lehet leadni a DK tagsági igazolványokat a legelső arrajáró valódi DK-snak, és távozni a DK nevét viselő csoport adminságából mindhármotoknak, de gyorsan. Ne várjátok meg, míg az Etikai Bizottság teszi ezt meg Veletek.

Gúdbáj, Bolsevikok.

Lesrefutás

Viktor, Te okos fiú vagy, ezt mindenki elismeri, bár az eszedet nagyon nemjóra használod. De ami nincs, arról ne beszéljünk, úgyhogy morális kérdésekre Veled kapcsolatban már rég nem pazarlok időt, csak a fúrmányos gondolkodásodat próbálom megérteni.

A Magad érdekeinek megfelelően tökéletesen játszottál eddig. Lebénítottad ellenfeleid kormányzását, és bénázásuk, gyávaságuk meg is szülte Neked a Minelnöki Széket. Horn Gyula 1998-as távozása óta a magyar politikát Te határozod meg, ezt el kell ismerni. Ami persze azt jelenti, hogy jobb stratéga vagy mindenki másnál, hisz a Te céljaid maradéktalanul és ütemezetten teljesültek, mindenkié máséi meg vagy elsüllyedtek, vagy gellert kaptak. Szóval intellektuális teljesítményként ez briliáns, közben azért rámegy az Országunk, de ez Neked nem szempont, oké. Mindig lehetett látni, hogy merre haladsz, az sem volt lehetetlen feladat, hogy az apró lépések közötti összhangot fölfedezzük, de most mintha zavar lenne az erőben. Mindig látszott a TERV, és annak végpontján a CÉL. És most reális cél nem látszik, így aztán eleve tervnek sem fedezem föl semmi nyomát.

Volt egy Célod: Te akartál lenni a Minelnök, aztán mikor azt bebuktad 2002-ben, akkor lett egy másik Célod: Te legyél a Leválthatatlan Minelnök. Lehet még azon rugózni, hogy Államelnök, vagy épp Király akarsz-e lenni, de szerintem ez mellékvágány. Te pontosan tudod, hogy a politikában a pozíció csak eszköz, megkönnyíti a hatalomgyakorlást, de önmagában édeskevés. Gyakorlatilag teljhatalmad van Magyarországon, és ez már személy és nem pozíciófüggő, és ezt pontosan tudod, úgyhogy nem gondolom, hogy koronát szeretnél a fejedre. Okos számítással világos előtted, hogy azzal sokakat fölháborítanál, több hatalmat meg az aranypánt sem adna Neked annál, mint amid most van. Teng Hsziao Ping úgy vezette évtizeden át a nálunk azért hangyakörömmel nagyobb Kínát, hogy semmi formális pozíciója nem volt, csak Ő volt a Teng Hsziao Ping. Éshát ismered Te ezeket a példákat, hogyne ismernéd.

Szóval a valós Célodat elérted: király vagy, annak ékszerei nélkül. És mintha nem tudnál ezzel mit kezdeni, úgy látom. Olyan vagy mint a cápa, vezető politikusnak olyannak is kell lennie, csak addig nem fullad meg, amíg előre úszik, merthát nincs szegénynek kopoltyúfedője, hogy kavargassa állás közben a vizet némi oxigénért. És látszik, hogy úszni akarsz, de nem látom a Célt. A következő lépcső adódna persze, valami Európai Uniós Főgóré lenni, de ezzel több gond is van. Egyrészt egy 10 milliós, futottak még kategóriás ország Minelnökeként még akkor sem volna esélyed, ha egyébként értenéd az EU működését. De láthatóan habitusodból eredően elsiklasz afölött, hogy az EU a belső béke alapján működik, és ott ez a fajta erőpolitika elutasítást szül. Ott nagyfiúk szkanderoznak, Németország, Anglia, Franciák, Spanyolok, Olaszok, de még Ők sem azzal a stílussal, ahogy azt Te itt előadod.

Lázárt megtetted gyakorlati Minelnöknek, hogy biztosítsa a hátországodat, oké eddig értem, meg azt is értem, hogy ezzel a mozgásszabadsággal valamit kezdeni akarsz, nyilván ezért csináltad. Belpolitikai célod elfogyott, királyabb már nem is lehetnél, kizárásos alapon marad a külpolitikai cél. Egy ideje kavarsz leföl, ruszkiktól az arabusokon át a szingalézekig, ez is azt támasztja alá, hogy nagyon szeretnél Külvalaki lenni. De Keleten valójában nem lehetsz senki, ott valódi diktátorok sorakoznak komoly ásványkincs-vagyonnal, népességgel, hadsereggel. És Te nem szeretsz csicska lenni, ez azért kiderült már. Tehát kizárásos alapon marad Neked a Nyugat, mert egy demokratikus procedúrában kisebb a súlya a nettó országerőnek. És ebből a szempontból a keleti játszmáid persze nem mást jelentenek, mint felértékelni Magad a Nyugat szemében: nélkülözhetetlenné válni, hogy személyed ne jelentsen fenyegetést az EU-ra.

A Te Játékod lényege a mézesmadzag és gumibot, mint ahogy itthon is roppant tehetséget mutatsz az oszd meg és uralkodj elvének gyakorlatában. Te Viktor, gyakorlatilag zsarolni akarod a Nyugatot. Egy Ukrajnai tűzgóccal az Orosz meg az EU között Magyarország ütközőzóna lett, és ezzel felértékelődött: ha Te kavarsz a ruszkival, akkor a Nyugat iránti hűségedért valamit adniuk kell. És közben beletámadsz az Európai Néppártba, az egyik legnagyobb európai médiabirodalom helyi érdekeltségébe, az RTL Klubba, és teszel minden Ukrajna Ügyben valami félreérthető nyilatkozatot, amiről persze tudjuk, hogy pont azért félreérthető, hogy aztán kimagyarázható legyen, de mégis értsék, akiknek fülük van hozzá. Szóval Te ugyanazt a játszmát, amit itthon játszol másfél évtizede, egy az egyben át akarod vinni Európai Uniós mezőre.

Csak megint itt van az fránya CÉL. Mi szeretnél lenni végül, mondjuk EU Főbiztos? Ez a legmagasabb elérhető pozíció, mert azt mégsem gondolom, hogy Merkel Német Kancellári Székébe akarnál ülni, mert tudod annak azért vannak bizonyos alapkövetelményei, amiket Te már ebben az életben nem tudsz teljesíteni, ha másért nem, hát azért, mert ugyebár nem vagy német. De Viktor, egy EU Főbiztos személyes hatalma sokkal kisebb ám, mint a saját országodban a Tiéd: ott nem éreznéd magad jól, mert igazából egyszemélyi döntési hatásköröket alig kapnál, és valójában senki sem gondolja, hogy a Főbiztos az úr Európában, merthogy nem is Ő az. Szóval röviden: olyan célt tűztél ki Magad elé, ami egyrészt nem sikerülhet objektív okokból, másrészt meg idegen a habitusodtól.

És itt kezdődik a bibi. Az ember ezer konfliktust fölvállal, ha azok megvívásának, vagy akárcsak elviselésének reális Célja van. De a Te kitűzött célod nem reális, ezért aztán a konfliktusaid valójában üresben pörögnek, mint az elszabadult lendkerék. Nekipattansz az Európai Néppártnak, és mindjárt lepattansz Róla, meglásd. Nekipattansz az RTL-nek, és ugyanez lesz a végeredmény. A Ruszki nem hálás fajta, meg épp Ukrajnával van elfoglalva, de az EU azért figyeli a sasszézgatásaidat, és meg is jegyzi ám. Ezek mind vesztes meccsek, amik persze szintén bevállalhatók, ha későbbi csatanyeréseket és végül a háború diadalát idézik elő. De ez itt nem lehetséges, csak a vert seregek üszkös táborait hagyod majd magad mögött. Szóval Viktor, hogy rövidre zárjam: elvesztetted az éleslátásodat, károsodott a stratégiai érzéked. Olyan CÉLT tűztél ki, ami objektíve nem elérhető, és olyan TERV mentén próbálod azt elérni, amely végrehajthatatlan és végül vereségedhez, majd pedig hátországod elvesztéséhez is vezet. És akkor azt is elveszted, amit mostanra elértél. És az a helyzet, hogy Te ezt korábban nyilván átláttad volna. Sajnos ezt az irracionalitást már nem tudom én se a ráció keretei között megérteni és megmagyarázni. Viktor, a Te nyelveden szólva, egyszerűen lesre futottál. Az én nyelvemen meg máshogy.

Te tényleg megbolondultál.