2014. november 29., szombat

Arany középút kéne, nem?

Civilek pártoznak, pártok civileznek, anyázás még nincs, de lesz nemsokára, na addig nem kéne eljutnunk. Közös ügyünk és kötelességünk az Orbán Rezsim megbuktatása, azután le lehet majd egymás között is játszani a meccseket, de addig nem.




Mikor jobbikos szimpatizánsok vonulnak szép számmal a nagy tüntetéseken, és önfeledten skandálják az Európát, meg a Ruszkikhazát, pártjuk hivatalos álláspontjával gyökeresen szembemenve, akkor el kéne gondolkodni azon mind a tüntetésszervezőknek, mind a parlamenti ellenzéki pártoknak, hogy lehet ám kompromisszumot kötni, mert kéne. Nehogymá a jobbikosoknak több esze legyen: ha Ők fölfogják, hogy most minimálkonszenzusra van szükség, és ezért hajlandók saját korábbi értékvilágukat is gyökeresen felülírni, akkor szégyen, hogy az elvileg is demokratikus oldal különböző erői képtelenek erre. De félreértés ne essék: nem összefogás-mantráról beszélek, minden elvi tartalom nélkül, hanem olyan közös alapcélok kölcsönös elfogadásáról, melyek elérésében mindannyian érdekeltek vagyunk. Ne keverjük össze a Hataloműzés össznépi, forradalmi aktusát a későbbi, már újrainstallált demokratikus jogállam szabad politikai versenyével. Utóbbihoz ugyanis sajna nem fogunk eljutni, ha előbbi érdekében nem teszünk meg mindent, csaxólok. És mivel meggyőződésem szerint meg lehet találni a legkisebb közös többszöröst, ezért aztán tán meg kéne próbálni.


Ma fogja a Kossuth téren Kovács Apollónia, az Alcsúti Juhász özvegye fölavatni az OGYM Váradi András Sátrát. Ennél jobb, jelképesebb helyszínt nehéz lenne találni egy ellenzéki kerekasztal fölállítására. Ha a pápákat úgy választják, hogy a bíborosokra rázárják az ajtót, hogy kénytelenek legyenek hatékony tárgyalásokat folytatni, míg eljutnak a fehér füstig, akkor ellenzéki főembereinkkel is megtehetjük ezt. Pont eléggé kényelmes a Váradi András Sátor a Kossuth téren - fűtött is, nyugi - hogy abban hat ember megbeszélhesse közös dolgainkat. Kossuth tér, Váradi András Sátor, és mégegy jelkép: december 6, Mikulás. Ez pont jövő szombat, ha örökre emlékezetes ünnepnapot akarunk teremteni, mikor az ellenzék minden számottevő ereje közös elkötelezettséget vállalt az Orbánbuktatásban, akkor a legjobb időpont erre. Szóval meghívom jövő szombat délre a Kossuth térre, a Váradi András Sátorba Nemes Balázst, Gulyás Balázst, Várady Zsoltot a tüntetésszervezők részéről, Tóbiás Józsefet, Gyurcsány Ferencet és Szigetvári Viktort a parlamenti ellenzék részéről. 


Ez pont hat ember, kényelmesen, de nem luxuskörülmények között megtárgyalhatják közös dolgainkat az Oszág legszimbolikusabb helyszínén: az utcán, ahol a Tömeg tüntet, de mégis a Parlamentnél, ahol meg a hivatalos ellenzék működik. Mielőtt jön a szokásos vád, hogy oda akarok ülni ahhoz az asztalhoz: nem, nem akarok. A helyszínt biztosítjuk, és ha kell közvetítünk, ha épp elmérgesedik valami személyes antipátia. Oszt tárgyaljanak csak egymással, megvárjuk kint, mire jutnak, mert valamire nagyon kéne jutniuk, míg késő nem lesz, nemdebár. Nem lehet a végletekig fokozni a tüntetések szervezőinek pártellenességét: az ugyanis ebben a formában igazságtalan, igenis kell különbséget tenni ott, ahol az elmúlt 25 globális problémáinak dacára azért erős különbségek is voltak. Hogy mást ne mondjak: demokrácia-fölfogás kérdésében, mert sok mindent jogosan el lehet mondani az elmúlt 25 év politikájának egészéről, de azt nem, hogy Orbánékon kívül bármely más kormányzó politikai erő megpróbálta volna megszüntetni a demokráciát.


Egy kompromisszum úgy jön létre, hogy mindenki föláldoz valamit saját érdekeiből a közös cél oltárán. A tüntetésszervezőknek föl kéne adni a mindent egybemosó 25 évezést, a parlamenti pártoknak meg ki kéne jönni a Parlamentből. Nagyjából ennyi a dolog, ha már mindenki az utcán lesz, onnantól senkit nem lehet vádolni az ellenzékből azzal, hogy az Orbán Rezsim csendes haszonélvezője. Persze ezt csak én gondolom, a lényeg nem is az, hogy a fönt említett hat ember azt tegye, amit én szeretnék, hanem az, hogy tegyenek egymás felé lépéseket, aztán üljenek le egy asztalhoz. Ha már ott vannak, és nemcsak a sajtóban, meg színpadokon megy a vita, hanem élőben, egymás szemébe, az inkább megkönnyíteni, mint ellehetetleníteni szokta a közös minimálérdekek fölismerését. Mert mégegyszer mondom: nem most van itt az ideje az alkotmányos jogállamon alapuló szabad politikai verseny megvívásának, ugyanis ehhez hiányzik egy alapfeltétel: az alkotmányos jogállam. A ma valósága az Orbán Rezsim szoftdiktatúrája, első lépés azt közösen szemétredobni, aztán majd mindenki megmérkőzhet mindenkivel. Utóbbi nem sürgős, előbbi meg igen.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2014. november 27., csütörtök

Gyilkosok.hu

Nakérem, mikor már egy Orbán Rezsimben, ahol még a madarak repülési irányát is felszálláskor beállítják, egymással gyökeres ellentétben álló szakértői jelentések látnak napvilágot Váradi András Alcsúti Juhász "balesete" ügyében, ott még a legnaivabb lelkeknek is célszerű levenni a kupakot a messzelátóról.




Nézzük először a leírt tényeket. A műszaki szakértők szerint András átment a másik, szembe jövő sávba, kb. 80 centiméternyire, és a szembejövő osztrákmagyar elütötte. Ehhez meg szemből kellett érnie a rettenetes ütésnek, csakhát az orvosszakértők meg leírták, hogy a jobb oldalát találta telibe a Mercedes. Mondom, ezek a hivatalos szakértői vélemények, Orbánisztánban, ésha ennyire nem sikerült még a mi kis maffiaállamunkban sem egybefésülni a mesét, akkor ott már nyakig ér a bűz. Van még egypár ilyen lehetelen diszharmónia, az özvegy jogi képviseletét Magyar György végzi a "baleset" részleteiben, gondolom fog kellemetlen perceket, órákat, napokat okozni Hataloméknak. Többször jártunk már pár OGYM-es barátommal a helyszínen, a cikkhez mellékelt fotók ott készültek. Jól látható rajtuk, hogy mindkét irányba minimum 300 méter a sima látótáv, ami egy 70 km/h-val menő autónak - ennyivel ment a kettősállampolgár a szakértők szerint - 15 másodperc időt ad, hogy lefékezzen. Tessenek már kimérni csakúgy ezt a 15 másodpercet otthon, mennyire is elég: mindenre, pláne, ha az ember egy vészvillogós autót pillant meg, ami csak jelent valamit, nemde. Ja, merthogy András bekapcsolta a vészvillogót, ezt is rögzíti a szakértői jegyzőkönyv.


Azt is megállapították, hogy az Alcsúti Juhász 26 métert röpült az ütközés következtében, ami azt jelenti, hogy a Merdzsós fullsebességgel rohant bele áldozatába. Akkor ezt most így emésztgessük kicsit: van egy pali, aki 300 métert rodeózik lassítás nélkül egy tökéletesen belátható úton, egy vészvillogós autóra és egy nagydarab emberre ráközelítve, és ez a Merdzsós az Orbán Rezsim rendőrsége szerint semmi szokatlant nem követett el, menjen istenhírivel, nincs itt semmi látnivaló. Hát elmentek Ti a kurvanyátokba: mint szintén a szakértői jelentésekből kiderül, meg sem vizsgálták, hogy egyébként a Merci világítása rendben volt-e, á minek is, végülis csak halálos gázolás történt. Vajon végeztek-e látásvizsgálatot a kettőspolgáron? Nem kéne mondjuk csak úgy józan paraszti ésszel megtudnunk, hogy nem egy vakkomondor vezetett-e egy kivilágítatlanul rohanó autót a mellékúton? Nem, a rendőrség szerint ez nem lényeges, mérisne, 84 évesen biztos pengeéles infralátással vezetett a mostanra lazán külföldre engedett delikvens. OGYM-es barátaimmal délutáni csúcsidőben végeztünk egy forgalomszámlálást: 10 perc alatt 3, mondom HÁROM autó járt arra, az is igaz, hogy amiket aztán arrafelé láttunk, azok többnyire a tuningolt pickup kategóriájába estek, tipikus maffiaautó. De nem tudjuk, hogy a külföldön ártatlanságának Hatalom által garantált biztonságában lebzselő kettősállampolgárunk tulképp miért is ment épp arra, amerre, merthát ez sem volna egy lényegtelen momentum, nemde.


Aztán nézzünk egy másik szempontot. Váradi András a természet embere volt: a terepen nőtt fel, ott élt, azt meg tudjuk, hogy az ilyen habitusúaknál kialakul a 6., de még a 7-ik érzék is. Kiélesednek az ösztönök, gyorsabban jelez veszélyt az agy, mint egy átlagembernél. És pont Váradi András, aki aztán amúgy is állandó fenyegetettségben élt, a borotvaéles érzékeivel nem veszi észre, hogy fullgázzal rohan felé egy jónagy kocsi, és véletlenül elélép. Na, ezt tessenek másnak lenyomni a torkán, a természet embere olyan, mint a hiúz, hátul is van szeme, és a hallása is szonárerősségű. De ne folytassuk, ez az egész sztori annál kamubb, minél több részlet derül ki. Nem válaszok keletkeznek, hanem csak újabb kérdések, és ez addig így is marad, míg az egész Orbánbandát életfogytig börtönbe nem varrjuk. Majd akkor beszélnek, kis kedvezményekért cserébe: nem százmilliárdos EU-közbeszerzési lenyúlások lesznek a fontosak, hanem egy szál cigi, vagy 10 perc séta. Megkapjátok majd szarháziak, elmesélitek majd szépen, hogy váltatok fiatal demokratákból a Gyilkosok.hu üzemeltetőivé. Mi meg tesszük a dolgunkat addig is: szombaton 5-kor a Kossuth téren az Alcsúti Juhász özvegye, Kovács Apollónia avatja föl az OGYM Váradi András Sátrát. Hadd nézegesse Orbán, mikor valamelyik diktátorkollégáját várja a Parlament lépcsőjén, hogyan nem sikerült megsemmisítenie egyik legnagyobb ellenfelét. És nemsokára a Kossuthon már csak Sátor lesz, Orbán meg nem.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!











2014. november 26., szerda

Gravitáció, avagy a türelem tömeget terem

A törvényszerűségek azért vannak, hogy érvényesüljenek, és érvényesülnek is. Kutyából nem lesz szalonna, Fidesznyikből becsületes ember, illiberális demokráciából Európa, Orbánból államférfi. És éppily nyilvánvaló kezdetektől fogva, hogy a tömeg végül úgyis megérkezik a Kossuth térre, és onnantól a Felcsúti Banditának elkezd lepörögni a homokóra.




A fizikai törvényszerűségeknek megvannak a társadalmi leképeződései is: a gravitáció, vagy magyarul tömegvonzás a tüntetéseknél is éppúgy működik, mint bolygóközi szinten. Egy tüntető tömeg látványa az otthonmaradtban is fölébreszti a vágyat, hogy legközelebb Ő is csatlakozzon, teszi is, így aztán minél több a tüntetés, annál több az azokban résztvevők száma. Nagy, pusztító erdőtüzek sem akkor keletkeznek, ha egy helyen lobban föl a láng, hanem ha sok kis tűz folyik össze egy lángtengerré. És most épp ez történik, a kezdeti néhány nagy tüntetés után megkezdődött a Vérnarancsok által egyenként arcbanyomott társadalmi csoportok fölébredése és fölébresztése. Élednek a szakszervezetek, itt a magánnyugdíjpénztáras mocsokság, az oktatás lenullázása, a devizahitelesek átverése, és minden napra jut már valami újabb mélyhülye Fideszbaromság. Az utóbbi hónapban megváltozott az emberek hozzáállása a gátlástalan törvénykezési nyomuláshoz: már utcára mennek, mert látják, hogy a többiek is ezt teszik, és mivel tömegesen teszik, ezért aztán elmúlt a személyes kockázata a csatlakozásnak. Ilyen szempontból, a félelmi küszöböt tekintve már megvan a tüntetők kiritikus tömege, már most is túl sokan vagyunk az utcán ahhoz, hogy egyénenként retorziókat lehessen alkalmazni. Az Orbánűzéshez szükséges kritikus tömeg még nincs meg, de jó bornak is kell az érési idő, ez is törvényszerűség, puszta türelem és kitartás kérdése, mikor lesz egyszerre többszázezer ember az utcán, mert forr már a must rendesen.


A másik nyilvánvaló törvényszerűség, hogy az egyre gyakoribb és egyre számosabb tömegek végül megérkeznek a Kossuth térre. Mert persze lehet ideoda eltéríteni ideig-óráig a Népet, de csaxólok: a Nép nem hülye, nem gondolja, hogy a netadó, vagy Vida Ildikó meg a NAV az igazi probléma. Nem, ezek csak tünetek, egy beteg szervezet látható jelei, de a kórt magát Orbán Rezsimnek nevezik. Már pedig ennek a mindent lassan elpusztító betegségnek a gyökere a Kossuth téren található, a fertőző góc pedig maga a Parlament, ahol a kétharmad székel, mostanában a szó szoros értelmében. Fogorvosként sok olyan beteget küldtek hozzám, akiknek hajhullása volt, el nem múló náthája, meg egy rakás kellemetlen, és önmagában nem elmulasztható egyéb tünete. Amiért hozzám küldték őket a háziorvosok, meg belgyógyászok, az ennyi volt: keressek gócot, mert a tapasztalat az, hogy az ilyen látszólag nem az én szakterületemhez tartozó dolgok mögött többnyire valami szájprobléma van. És az esetek többségében valóban az is volt: röntgenek, mindenféle vizsgálatok elvégzése után megtaláltam a cisztát, a krónikus gyulladást, aztán a fogat, meg a gyökere körül kialakult gócot eltávolítottam. Na, nem volt többé hajhullás, meg ismétlődő lázrohamok, el nem múló takonykór: a dolgok gyökerét kell kitépni, tapasztalatból mondom. A mi közös dolgainkat összerondító, az életünket megnyomorító ágenst pedig Orbán Viktornak hívják, hát akkor Őt kell kioperálni, az meg a Kossuthon sikerülhet csak, sehol máshol.


A Fidesz hülyének nézi a Népet, rendben van, ezt tudjuk, épp most jönnek rá viharos gyorsasággal, hogy tévedtek. Ám a tüntetések szervezői közül is sokan ugyanezt próbálják tenni: valahogy távoltartani a Tömeget a Kossuthtól, de a Nép továbbra sem hülye, úgyhogy úgyis megérkezik. Ez van, kedves demószervező kollégák, ha azt akarjátok, hogy a Tömeg kövessen Titeket, akkor oda kell mennetek, ahová Ők menni akarnak, mert egyébként is mennek, legföljebb Nélkületek, mint az ábra mutatja. Tegnap is volt kis trükközés, kiírták a szervezők, hogy végül a Kossuth tér lesz az érkezési pont, mert ott már azért tartunk, hogy nem vesz senki komolyan egy demót, ami nem a Kossuthon végződik. Csakhát a valóság meg az volt, hogy a végpont nem a Kossuth volt, hanem a Tér Alkotmány utcai bejárata: ott zárták le a szervezők a tüntetést. Csakhát mi meg fölkészültünk ilyen balesetre: behívtuk a Tömeget a térre, és a nagyjából 6 ezres tömeg legalább fele be is jött. Így lett aztán egy klassz OGYM-tüntetés még vagy két órán át a valódi Kossuth téren, így nem tudta a média sem elkerülni, hogy kénytelen legyen végre beszélni az Ország Gyűlése Mozgalomról, sőt még a beszédem kapcsán a nevemet is kénytelenek voltak leírni és kimondani, pedighát az éppoly tiltott dolog, mint Robin Hoodé volt Nottinghamben. Egy ideig legalábbis, merthát a harmadik törvényszerűség meg az, hogy a média is kénytelen követni a Tömeget, és ha az épp hozzánk érkezik meg a Kossuthra, akkor erről is kénytelenek beszámolni.


Tulajdonképpen semmi különös nem történik, legalábbis semmi olyan, ami ne lett volna előre látható. Mikor immár 110 nappal ezelőtt, az Orbáni "illeberális demokráciás" szennybeszéd után megalakítottuk az OGYM-et és bírósági úton elfoglaltuk a Kossuth teret Orbánék rendőrségétől, semmi mást nem tettünk, mint fölkészültünk a törvényszerűségek érvényesülésére. Orbán beszédeit mindig merőben gyakorlati tettek szokták követni, márpedig egy tusványosi beszéd egy diktatórikus, gátlástalan szabadrablásra épülő jövő előszava volt. Egyértelmű volt, hogy olyan cselekedetek következnek a továbbiakban, amelyek már át fogják lépni a Nép tűréshatárát, a mi dolgunk az lett, hogy fölkészüljünk ezek fogadására. Tessenek most megnézni, így 110 nappal Kossuth téri térfoglalónk után mit is mondtam akkor, miért tesszük, amit teszünk. Tömegesedéssel elérjük az Orbán Rendszer bukását, ennek gócpontját a Kossuth téren teremtjük meg, biztosítva minden demokrata számára a jogot, hogy ott hatalmi vegzálások nélkül, szabadon tüntethessen. Akik mostanában már maguktól a Kossuthra szerveznek tüntetést, azoknak már nem kell megvívniuk a Rendőrséggel az időhúzó jogi háborúskodást: megvertük már Őket elégszer a Bíróságon, hogy tudják: nincs lehetőségük még csak időlegesen sem megakadályozni, hogy a Nemzet Főterén, Orbán arcában a Felcsúti Bandita ellen tüntessen a Nép. Az OGYM megalakításakor kitűztünk még pár további célt is, türelem, azokat is lassan elérjük, mivel azok a célok is törvényszerűségeken alapulnak.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2014. november 25., kedd

Kinn is vagyok, benn is vagyok, jajjj de nagyon boldog vagyok...

Navajon kikről szólhat a mai cikk ilyen címmel? Igen, harcedzett olvasótáboromtól elvárható már, hogy rögtön vegye az adást: parlamenti ellenzéki pártjaink a téma. Merthát parlamentáris demokráciában benn kell ülni, de "illiberális demokráciában" meg egyenesen tilos. Merthogy hitelesítik a Bábszínházat, ugyebár.




Persze arról lemondtam már, hogy az érintett pártok odafigyeljenek másra is, mint saját közvetlen érdekeikre: utóbbi egyéves történetük tele van elmulasztott lehetőségekkel. Csakhát én meg szeretek időben szólni, végülis olvasóim ahhoz szoktak hozzá, hogy nem utólag politologizálok jópénzér, rögzítve az addigra nyilvánvalót, hanem előre. Aztán lehet utána fölfedezni, hogy bizony láthatóak voltak a tettek és nemtettek következményei, így az utólagos mosakodások tragikomédiába fordulnak. Mielőtt előjönne a hátsóagyakból a vád: nem voltam bojkottpárti a parlamenti választásokon, mert egyrészt meg kellett próbálni, másrészt meg a magyar választóközönség nem olyan tudatos, hogy komolyan vegyen és betartson egy távolmaradási kampányt. Ha valaki nem hiszi, akkor olvassa el anno írt cikkemet, amit Bartus Lászlónak címeztem: íme. Csakhát eljött a tusványosi Orbánbeszéd, az "illiberális demokráciáról", ami a kellő fordítóprogrammal értelmezve ennyit jelentett: diktatúra és szabadrablás. És rajtunk, az Ország Gyűlése Mozgalmon kívül a gyakorlatban senki sem reagált semmit: mindenki kiadott egy sajtónyilatkozatot, aztán mentek vissza a Balcsira lábat lógatni, ahelyett, hogy velünk együtt azonnal állandó tüntetésbe kezdtek volna a Kossuth téren, a Parlamenttel szemben. Mondom: szemben, merthát a parlamentben nem lehet egy nemparlamentáris rendszernek ellenállni, az gondolom a kevéssé vájtfülűeknek is egyértelmű.


Orbán a maga módján szavahihető: ha Ő azt mondja, hogy elege van a liberális demokráciából, akkor azt nyugodtan lehet szószerint venni: az elmúlt 110 nap történelme a bizonyíték. Akit megleptek ezek a fejlemények, az iratkozzon ki a szövegértési, de méginkább a politikai iskolából. Ha akkor velünk együtt az összes mostanra aktívvá vált civil, meg pártszerű valamicsoda azonnal reagált volna, és tömegesen, most nem kapkodnánk elkésve a fejünket az épp soronkövetkező Fideszmocsokság láttán. De nem baj, megmozdultak azért, ha későn is, de legalább nem soha, az is valami, bár télen nehezebb lesz az időjárási, meg ünneplési körülmények között Orbántűzni, mint egy időben adott széles társadalmi reakcióval lehetett volna nagyjából mostanra. Remélem lesz aki tanul ebből, mert bár a hídon akkor kell átmenni, ha oda elérkezünk, de ennek föltétele, hogy földerítsük előre a terepet, nehogy aztán híd-, és gázlómentesen áradó folyóhoz érjünk végül. De lényeg a lényeg: a Nép az utcán van, és nem tűnik olyannak a móka, mintha varázsütésre elmúlna ez az Orbán számára egyedül veszélyes új közösségi szokás. Némi józan ésszel ugyanis könnyen belátható, hogy a Fidesz gyors népszerűségvesztése nem a parlamenti ellenzék intellektuális radikalizmusának köszönhető, ugye milyen szépen körbeírtam a látványos ködszurkálást


Nem kedveskéim, a parlamentáris demokráciákban dőlnek el a dolgok a parlamentben, a diktatúrákban meg az utcán. Így aztán mindazok, akik még a mostani helyzetben is ragaszkodnak a bársonyszékes laptopjukhoz, azok biz ezzel azt mondják: ez még itt parlamentáris demokrácia. Nem, nem az, csaxólok, ha nem teccettek volna eddig észrevenni. A Nép látja ezt, azért van utcán, az ellenzéki pártok képviselői meg nem látják, ezért ülnek még bent. Ilyen helyzetben meg aztán ne tessenek meglepődni, ha a tüntetések szervezői nemkívánatosnak minősítenek regnáló politikai erőket és politikusokat. Nem, továbbra sem az elmúlt 25 év sommás, és különbségtétel-mentes elutasítása a járható út, mert az igazságtalan lenne: de bizony azok, akik a parlamentben ülnek parlamentarizmus hiányában, azok aligha válhatnak az utcán levő Nép vezéreivé. Úgyhogy ideje eldönteni, kikhez is tartoztok, korlátozottan tisztelt parlamenti ellenzéki pártok: a diktatúra bábszínházához, vagy a Néphez. Kinn is, benn is nem megy, tudjátok, a hamvas lánykák sem a piroslámpás házban találhatók, ha meg mégis, akkor az csak a Madam által szervezett performansz. Ha kijöttök, visszanyerhettek sokat a hitelességetekből, ha meg bentmaradtok, akkor fél év múlva ember nem lesz, aki közösködni akarna veletek, magamat is beleértve.


Aki hülyét akar magából csinálni, az persze verje az asztalt az újpesti választási eredménnyel: meccsoda hatalmas győzelem volt... Volt a frászt: áprilishoz képest 8 ezer akkori ellenzéki szavazóval kevesebb ment el, és csak azért lett kiütéses az eredmény, mert a Fidesznyikek meg egyáltalán nem voltak hajlandók szavazni. Kizárólag utóbbiaknak köszönhető a "siker", az Ő távolmaradásuk meg a döbbenetes Orbán-ámokfutás, meg a hatalmas ellenzéki demonstrációk látványának következménye, és semmi másé. Lehet még Veszprémre is várni, mindig van ürügy az elvi döntések elodázására, de ugye azt nem gondolja senki komolyan, hogy Orbánék nem vesznek meg pár perc alatt egy Jobbikost, vagy LMP-st, ha kétharmadra van szükségük. Ja, mégegy dolog tisztázandó: egyáltalán nem vagyok pártellenes, nem is voltam, nem is leszek: egy modern demokrácia elképzelhetetlen pártok nélkül. Nem a pártokkal van a baj általában, hanem azokkal a pártokkal, akik folyamatosan belesimulnak egy nemparlamentáris nemdemokrácia keretrendszerébe, és mindig találnak valami kamuindokot, hogy miért is teszik ezt. Önkormányzati választás, Újpest, aztán Veszprém, Orbán majd lemondatja valamelyik képviselőjét, hogy utána is legyen majd újabb választás, mert amíg ilyenek lesznek, addig falszöveg is lesz azok fontosságáról. Nem, tanult kollégáim, ezek a választások nem fontosak. Ma az utca a fontos, és ha erre gyorsan nem ébredtek rá, akkor nem jár majd arra a királyfi, hogy Csipkerózsikát ébredésre csókolja. Vagy utca, vagy bársonyszék, ez itt a kérdés.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok! 


2014. november 24., hétfő

Emlékezet és eltökéltség

Orbán sosem jutott volna újra hatalomra, ha a címben szereplő két értéket nem hagytuk volna el a rendszerváltás sietős lázában. Első kormányzása idején már látható volt mindannak az előjele, amit mostanra megtett, de többségünk sajnos elfelejtette az igazi arcát, és ment fülkeforradalmat csinálni saját magunk ellen.




Első megközelítésben lehet persze azt mondani, hogy a magyar az ilyen: forradalmár vagy megalkuvó, hangulatember, kreatív, de nem kitartó, megatöbbi. Igaz is, ahogy a németekről a precizitás jut Európa eszébe, úgy a magyarokról inkább ennyi: a jég hátán is megél. Najó, ezt nem annyira dicsérő hangsúllyal mondják, főleg nem Ausztriában a burgenlandi háztartási boltok tulajai, nyeljük ezt be, és közben kezdjük el kialakítani saját emlékezetünk és eltökéltségünk új alapjait. Árpád apánk sem céltalanul őgyelgett párezer kilométert Etelköztől Kelenföldig, meg végvári vitézeink is a végtelenségig bírták a sarat állni, szóval nem lehetetlen dolog ám újraépíteni ügyek és célok mentén egykori elköteleződéseinket. És bár látszólag per pillanat csak ennél fontosabb dolgaink vannak, hogy mást ne mondjak: az Orbánbanda eltakarítása, de valójában ennek is csak akkor van értelme, ha aztán nem felejtjük el, miért is kellett Tőlük megszabadulnunk, és milyen alapértékek mellett elköteleződve tettük ezt. Nem lehet párévente újraírni a történelmünket, meg az elveinket sem: ha ezt tesszük, márpedig az elmúlt 25 év kapkodása épp ilyen képet mutatott, akkor bármikor eljöhet újra egy Orbán, mindegy, hogy épp mi a neve, vagy milyen politikai oldalúnak mutatja magát.


Nem, nekünk, demokratáknak a mostani változások, vagy inkább változtatások lázában ki kell alakítanunk azokat a minimál-elveket, melyekből többé sosem engedünk. Ez lesz ugyanis az egyetlen garanciája annak, hogy többé ne térjünk el az europer értékrendtől, az alkotmányos jogállam eszményétől. Most kell kiépítenünk azokat a hagyományokat, melyek a jövőben is mindannyiunkat emlékeztetni fognak arra, hogy a jelenkorban végzett cselekedeteinknek a jövőre nézve miért is volt értelme. Egy Tömeg, pláne ha az országnyi, egy egész Népnyi, pedig a legkönnyebben példákból tud elfelejtett, de újratanulandó értékeket magáénak elfogadni. Minden ismételgetett jelszónál többet ér ilyenkor a személyes példa: Hősök kellenek, akiknek közelfogadottan pozitív cselekedetei közérthetően mutatják meg mindannyiunknak a helyes erkölcsi irányt. Magunkkal teszünk jót, ha ezeket a Hősöket megtaláljuk, és példaképként bevéssük Őket az emlékezetünkbe egyszer s mindenkorra. Vannak ilyen Hőseink, mikor előttük tisztelgünk, valójában kőbe véssük az Ő életükből sugárzó erkölcsi normákat, hogy hétköznapi hajlékonyságainkat képesek legyünk az Általuk megmutatott gerincességhez képest megítélni.


Nem most mondom először, sőt, de nekem ilyen Hős az Alcsúti Juhász: Váradi András. Kristálytiszta ember, az igazi szegénylegény, aki szembeszállt a Hatalommal, és ezért az életével fizetett. Demokrata Mártír, igazi népmesei Hős egyben, elfelejtett történelmünk és egykori megalkuvásmentes habitusunk Jelképe. Október 18-án temettük el, és akkor ígéretet tettem a magam, és az OGYM nevében, hogy emlékezetét megőrizzük: nem egy hónapra, nem egy évre, hanem örökké. Ennek részeként minden hónapban elmegyünk díszőrséget állni etyeki sírjához, kapcsolatot tartunk a családjával, és amiben csak képesek vagyunk, segítjük Őket. November 20-án tettünk először eleget a kötelességünknek, a "baleset" helyszínét újra, immár higgadtan megnézve újra megállapíthattuk: ott aztán kizárt az a történet, amit a torkunkon valóságként próbálnak letuszkolni. Bementünk Göböljárásra, kaptunk egy kávét Kovács Apollóniától, Váradi András özvegyétől, és élőben is garantáltuk, hogy a segítőkészség nem felbuzdulás, hanem egy állandó valami, amire bátran támaszkodhat. Megpróbálja betölteni Váradi András helyét családfenntartóként is, folytatva mindazt a tevékenységet, amiről mi kevesebbet tudtunk, de a mindennapokban egy igazi földműves életét meghatározza. Most szombaton pedig eljön hozzánk a Kossuth térre, fölavatni a Váradi András Sátrat, legyen csak Orbán arcában a Parlamentnél egy igazi Népi Hős élő emlékezete.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2014. november 23., vasárnap

Ne menj a Kossuthra, mer' elvisz a Tuareg!

Nagyjából ezen a szellemi színvonalon próbálják meg távoltartani jóakaróim a különböző tüntető tömegeket a Tértől. Nem vicc, vannak olyanok, akik csak azért mennek demonstrációkra, hogy ezt sulykolják. Csaxólok: felnőttek járnak tüntetni, akiknél a Mumussal való riogatás már nem jön be.




Töknyilvánvaló, hogy az egyes témák köré szerveződő tüntetéseken egyre többen vannak, akik eleve úgy tervezik a napjukat, hogy az aktuális demonstráció után benéznek még a Kossuthra, mondhatjuk, hogy tényleg kezd a Parlament előtti terület a Nemzet Főtere lenni. A hétfői Nagydemó után azt megértem, hogy a Fidesznyikek mindent megpróbálnak a Tömeg távoltartására, de magukat ellenzékinek nevezőktől ez elég kétes magatartás, ami csak azért nem zavar már különösebben, mert a frissen kialakuló tüntetési kultúrát úgysem tudja senki fölülírni. Tegnap a pedagógustüntetésen is ment a szöveg többektől, hogy nanehogymá a Kossuthra, oda semmiképp, aztán a zárás után sokszáz ember ennek ellenére szépen megérkezett a Térre, mert ez így normális. A különböző demonstrációk tematikájába nem fér be, hogy a Tömegből is mikrofonhoz jusson bárki: szűkös időkeret, rögzített felszólalási sorrend. nálunk, a Kossuthon meg nincs időhatár, 108-ik napja vagyunk nonstop tüntetésünkkkel ott, ráérünk mindenkinek megadni a szót, akinek van mondanivalója, és szerencsére egyre többeknek van. Volt előre meghirdetett rendezvényünk tegnap este 5-től, de ahogy a pedagógusok megjöttek, azt spontán előrehoztuk, úgyhogy 4 órától este 7-ig ment a demokrata dzsembori Orbán arcában jó sok emberrel.


Mert ez volna itt a lényeg, kéremszépen. Hogy minél többen merjenek végre kiállni magukért, mert a sok ember ellenállása lehetetlenné teszi a Hatalom számára az egyénenként való adminisztratív bosszút. Nem hiszem, hogy akkora Tömeg most összehozható perceken belül, mint az hétfőn megvolt, sikerült eléggé megkérdőjelezni a sajtóban az akkor történteket ahhoz, hogy távoltartsanak elégséges embert, de a hülyeség hatása szerencsére múlandó. Most a sok kisebb tüntetés fázisában vagyunk, devizások, pedagógusok, NANE, OGYM, de a különböző tömegek előbb-utóbb úgyis egyesülnek, és azt láthatóan úgyis a Kossuth téren teszik. Amit Orbánék a netadóval fölébresztettek, az aligha fog elhalni: szinte minden napra van demonstráció, és érzékelhetően bátorodnak és aktivizálódnak az emberek. Röviden: minél több tüntetés, annál jobb, minél több témában, annál szélesebb merítéssel lehet a Népet az utcára vonzani. És aki egyszer már kiment tüntetni, és megérezte a Tömeg erejét, az újra el fog menni: soktízezres tüntetések abból lesznek, ha az ezres tömegek egyszercsak ugyanazon a helyen és időben fognak egymásba folyni. És ez persze úgyis a Kossuthon lesz, teccik, nem teccik, Orbán és álellenzéki jóakaróim nagy bánatára, a demokraták örömére.


Tegnapi tüntetésünkön civil szervezetek vezetőin kívül ott volt felszólalóként Bokros Lajos. Gyorsan kiderült, hogy az ominózus 36%-os főpolgármester-választási eredménye nem a véletlen műve volt: háromnegyed órán keresztül kapta a kérdéseket, és közben nem fogyott, hanem folyamatosan bővült a tömeg. Aztán mikor végzett, beállt a többiek közé meghallgatni a civil beszédeket, szépen ott is tartotta a Köré kialakult sűrű mag, bár nem tűnt olyannak, mint aki sietni akarna máshová. Na, ennyit az elmúlt 25 év globális elhiteltelenedéséről, élőben láttuk és tapasztaltuk, hogy van olyan ember, aki biztosan nem vált hiteltelenné. Na, lényeg a lényeg: kezdenek spontán a Kossuthra érkezni a kölönböző tüntetések tömegei, megkezdődött az egyes témákra szervezett demonstrációk Népének spontán egybeolvadása. Ez meg jó hír, mertha 30 ezer Kossuth téri tüntető nem érte el a kritikus tömeget, hogy Orbán helikopterhez rohanjon némi TEK kísérettel, akkor 100 ezer kell, az meg csak ilyen módon jöhet össze. Tessenek tüntetni, hangoskodni, gyülekezni, minél többször minél többen, a Fidesz szavazóbázisa szépen olvadásnak indult máris, és ez aligha független az ellenzéki tömegek erőt sugárzó látványától. Magam, és az OGYM részéről hozzá kívánunk járulni, hogy minél könnyebb legyen tüntetéseket szervezni: többnyire a hangosítás bérlése, meg a terület bejelentése és elfogadtatása a nehéz ügy: nekünk a Kossuthon mindkettő van eleve, aki akarja, ingyen használhatja. Orbán az ellenfél, közös ellenfelünk, és Őt a Kossuthon lehet majd megbuktatni százezres tüntetéssel. De azt a Tömeget föl is kell építeni, és mi épp azért táborozunk ott, hogy ezt megkönnyítsük.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2014. november 21., péntek

Forradalmi közmegegyezés

Úgy látom, hogy a Kossuth téri demonstrációról napok óta zajló értelmezési vitáknak sikerült szétverni a formálódó konszenzust az elérendő minimálcélok ügyében. Megint sikerült egy tüntetés lelkületét utólag szétverni, gratulálok az érintett szorgos sajtóhangyáknak.




Nem, kezitcsókolom, a hétfői Kossuthos Nagytüntetés NEM az elmúlt 25 év teljes elutasításáról szólt, aki valóban ott volt, az tudja. Ugyanis a tüntetés a tüntetők akaratáról, és nem néhány ifjú szónok generációs hevületéről szól, és 30 ezer ember közös akaratát a jelszavakban lehet megtalálni, azok meg így hangzottak: Orbán takarodj, Európa, Demokráciát, Fideszmaffia, meg ilyesmi. Ha jószándékkal álltak volna hozzá a többnyire ott sem lévő "elemzők" az ifjú szónokokhoz, akkor nem próbálták volna meg bemutatni azt, ami nem történt: NEM az összes idősebb korosztályt ítélték kidobásra, hanem a közelmúltunk POLITIKAI módszertanát. Ezt sikerült mostanra odáig csűrni-csavarni, hogy lehetőleg minden 30 évnél idősebb magyar úgy érezhesse, hogy ezek az ifjak Őt személyesen is kollaboránsnak, gyűlöletes valaminek tartják, pedig ilyesmire a VALÓSÁGBAN még csak utalás sem történt. Azt, hogy az ellenzéki média döntő része egy kalap szart nem ér, nem most tudtuk meg, de azért tán mégiscsak új elem a történetben, hogy a szokásos csúsztatásos-hazudozós Fidesz-módszertant ily profin sikerült mostanra eltanulniuk. Az Ifjak nem szidalmazták az Idősebbeket, az ellopott rendszerváltásról beszéltek, és az abban részt vevő politikai elitről, na, ezt sikerült a bértollnokoknak generációs szakadékká kiásniuk, gratulálok, ügyik vagytok, ismét időben a helyszínre értetek, hogy enyhítsétek az Orbánra nehezedő nyomást.


A Forradalom egy szerves folyamat, amiben mindenféle vélemények hangzanak el, amikhez ha jószándékúan állunk, és mindahányat megvitatjuk menetközben, akkor kialakítható a közmegegyezés a legfontosabb kérdésekben a Tömeg szétverése nélkül. Igen, az Ifjak is elmondták az Ő véleményüket, pont azt és pont úgy, ami az Ifjúságtól elvárható. Lehet vele egyetérteni, meg nem egyetérteni, van elégséges felület, ahol meg lehet beszélni az állításaikat, de ha a közvélemény befolyásolására lehetőséggel bíró ellenzékiek azonnal előveszik a szívlapátot, és prompt agyonverésbe kezdenek, akkor nem az Ifjakat karaktergyilkolják le, hanem a tüntetést, és annak 30 ezer résztvevőjét, ekként a lehetséges forradalmat magát. Ez pont ugyanaz az ostoba, két lépésre előre gondolkodni nem tudó mentalitás, ami Orbánt hatalomra segítette, és ott is tartja: az elvesztett választások megmondóemberei még mindig nem veszik észre saját felelősségüket a közelmúlt történéseiben. Értelmes, közmegegyezés felé vivő vitát nem lehet lefolytatni a gyűlölködés légkörében, pláne nem úgy, ha már magát a megvitatandó kérdést is hamisra torzítják. NEM fiatalok kontra idősek volt a szónokok tematikája, bár a karaktergyilkoló kifacsarásban a Narancsoktól mindent eltanult "ellenzéki" sajtómunkások már idáig hazudták be magukat. Nem kéremszépen, mégegyszer mondom: az elmúlt 25 év általános politikai gyakorlatának kritikája, a korrupció pártokon átívelő általános működésének elutasítása volt a téma, és nem más.


És csak mondják, csak kárálják tovább, kíméletlenül, nem nyugszanak addig, amíg Nemes Balázsékat be nem temetik hatláb mélyre a médiaiszapba. Jólvan, pihenhettek, sikerült, már azok jelentős része is, aki ott volt, utólag mást gondol a tüntetésről, mint amit valójában átélt. Megint sikerült valamit szétvernetek, csírájában elfojtanotok, ha rajtatok múlik, itt Orbánisztán lesz még 20 év múlva is. Nagyjából az a helyzet, hogy ezzel a remek sajtóvitával a decemberi Tömegtüntetéseket el is teccettek jól intézni: az idősebb generációt addig hülyítettétek, hogy Róluk beszéltek az Ifjak, míg el is hitték, innentől meg aztán feleannyi tüntető lenne csak, mint eddig. Boldog Mikulást, Karácsonyt, meg Szilvesztert Nektek, remélem megkapjátok a jutalmatokat ezért az Illetékes Gazdától. A tüntetésen nyomokban sem volt érzékelhető az Ifjak Idősebbekkel szembeni gyűlölete, de ezután a néhány napnyi hazudozás, és lejáratás után már egész generációkat sikerült egymással szembe fordítanotok. Ehhh, ostobák, de mindegy, ez van, a december valszeg hideg hónap lesz, pedig lehetett volna akár forró is. Annyi örömteli azért van, hogy legalább a Blogomon folyó szavazásból kitűnik: nem volt teljeskörű a rosszindulatú néphülyítés. Egy nap után egy 7 napon át tartó szavazásból nem akarok összképet mondani, inkább csak tessenek használni a megfelelő gombokat továbbra is: derüljön ki, mi a Népakarat. Ha meg közös dolgaink higgadt megbeszélésére vagy kíváncsi, Kedves Olvasó, akkor gyere hozzánk holnap délután 5-kor a Kossuthra, ahol épp a Hogyan tovább? kérdésére fogjuk keresni a választ. Csapkodásmentesen.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok! 


2014. november 20., csütörtök

Kávészünet a Forradalomban

Háború zajlik az ellenzéki médiában a Kossuth téri tüntetés megítéléséről. Saját álláspontomat megírtam, ahogy elnézem, egybecseng az általam kedvelt, vagy elismert pár bloggerével, de amíg nem jutunk dűlőre, kell egy kis gondolkodási szünetet tartanunk.




Magam is fölraktam tegnap este a Blogra egy közvéleménykutatást, a technikai lehetőségek négy verziót engednek, abból gazdálkodtam, bal fönn teccenek találni, kérném a véleményeket. Az egész tüntetési napot az első színpadelem érkezésétől az utolsó tüntető éjféli távozásáig a Kossuthon töltöttem tömegnyi OGYM aktivistával, a Tömeg hangulatát átéltük, annak alakításában részt is vettünk. De per pillanat kitört a káosz: a három szervezőgárda - netadós, NAV-os, Közfelháborodós - épp három irányba megy, a nettérben meg épp a fanyalgás és vezetőajánlgatás jómagyar rítusa zajlik. Összevisszaság a javából, ilyenkor kristályosodni kell hagyni a dolgokat, épp körforgalomba értünk, inkább körözzünk kicsit, mintsem nekiinduljunk a rossz útnak. Látva a hétfői tüntetés dinamikáját, az Ország Gyűlése Mozgalom aktivitását, és a velünk kapcsolatba kerülők pozitív reakcióit benne van a pakliban, hogy már meg tudnánk szervezni egy párezres Orbán elleni tüntetést a magunk erejéből, de az a Nép számára a korábbi létszámhoz képest visszaesés lenne, ekként kerülendő.


Úgyhogy tartunk egy kávészünetet, és megbeszéljük a Kossuthon, hogy merre tovább: meghívom Bokros Lajost, aki főpolgármester-jelöltként 36 százalékot szerezve a létező ellenzéki politikusok közül a legnagyobb táborral bír, ráadásul semilyen fizetett stalluma sehol nincs, így aligha tekinthető megélhetésinek. Mondja el, mit gondol a most zajló folyamatokról, nekem is lesz pár gondolatom, és néhány az OGYM bázisán létrejött, vagy velünk együttműködő szerveződés vezetőire is számítok, csakúgy, mint a Kossuth tériek ifjú vezetőjére. Aztán meg a Nagytüntetések után a Térre megérkező tömeggel kialakított gyakorlatunknak megfelelően körbeadjuk a mikrofont: mi ezt úgy nevezzük: a Nép Hangja, mert valóban az. Ha gondolkodni akarunk, és a per pillanat létező káoszból minimálkonszenzusos előreutat találni, akkor meg kell hallgatnunk minél többféle véleményt. Szombaton 17 órakor épp ezt fogjuk tehát tenni: begyűjtjük azt a szellemi muníciót, ami a későbbi cselekvések pontos megtervezéséhez szükséges.


Meg kell találnunk a helyes egyensúlyt a cselekvések ütemezésében: sem rohannunk, sem késlekednünk nem szabad. A Kossuth téri tüntetés létszáma és radikalizmusa tény, és elég a Fideszből és környezetéből jövő infókra figyelnünk, hogy észrevegyük: az elmúlt hónap többet ütött a Felcsúti Maffián, mint az azt megelőző 4 év összes ellenzéki cselekvése. Van a fejemben egy forgatókönyv a későbbi tennivalóinkra vonatkozóan, abból pár elemet már a megírhatóság szintjén el is mondtam, de most szükséges a több szem többet lát bölcsességére támaszkodnunk. Jön ráadásul a Mikulás, meg a Karácsony, meg a Szilveszter, és bármennyire is fájó, de ilyenkor ezt is be kell terveznünk: tart-e a Nép már ott, hogy a családi jellegű események fontosságát a közéleti aktivitás mögé rendelje. Tudom, hogy sietni kéne, bár mint mondtam: egy hónap alatt több történt, mint előtte négy évig, úgyhogy pár nap gondolkodás belefér, meg valóban szükségünk is van erre. Inkább menjünk kicsit később, de egyirányba, mintsem gyorsan szanaszét. Szombat, 17 óra, Kossuth tér: Kávészünet a Forradalomban, várlak Titeket.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2014. november 19., szerda

Döntsétek már el: kell az Ifjúság?

Évek óta megy a panaszáradat az ellenzéki pártok részéről, hogy az ifjak nem mozdulnak. Hát most megmozdultak kezitcsókolom, és nem tudom kinek nagyobb az ijedelme: a Fidesznek, vagy a hivatalos ellenzéki formációknak.




Ejjj, ezek a csúnya fiatalok, már miket nem mondanak ezeken a tüntéseken, fújjj, hogy utálják az egész 25 évet, mééégilyet. Pedig utálják, azért mondják, és ha valóban azt szeretnénk, hogy részt vegyenek a politikában, akkor tán meg kéne hallgatni, mit gondolnak Ők, nemde. Már megy is a pártszerű, meg generációs sértődés, már nem is szeretik annyira ezeket a fiatalokat. Addig szerették, amíg csak netadóztak, de így, hogy már politizálnak, így már kezdenek is rögtön közellenséggé válni. Kilóg ám a lóláb, Tisztelt Kollégák: az nem úgy megy, hogy Ti megmondjátok, mit szeressenek az Ifjak, mertha hallgatnának Rátok, akkor lennének ugyebár nagy ellenzéki párttüntetések, de úgy veszem észre, hogy nincsenek. És azért nincsenek, mert nem mennek el rájuk tömegesen az emberek, így aztán az okosabbja már meg sem próbál ilyet szervezni, mert ha egy országos párt csak párszáz embert tud összegyűjteni, az biz porráégés, tehát kerülendő. Kerülik is, inkább megkezdték a jobbnál jobb ajánlatok sulykolását: kinek épp kit kéne követni, de gyorsan, mert különben elmúlik a Tömeg. Csaxólok: nem kell ezért aggódni, ez a tömeg nem a Ti tömegetek, ha elmúlik, nem a Ti bajotok, ugyebár.


Ja, utálják az egész elmúlt 25 évet, ez van, minden oldal megtette a magáét abban, hogy legyen okuk erre. Igen, pontosan tudjuk, hogy óriási különbségek vannak az Orbán Rezsim és az összes többi között, mondhatni a Felcsúti Maffia a legrosszabb dolgaink megtestesülése. Csakhát az Ifjúság láthatóan nem romlott még meg annyira, hogy elkezdje mérlegelni: kik azok, akik csak talicskával lopnak, és kik teszik ezt kamionnal. Nem, Ők azt akarják, hogy ne legyen lopás egyáltalán, hogy ne legyenek pártok közötti keresztmutyik, a jó magyar csencsembencsem, ami miatt az emberek milliói elfordultak a politikától, és otthon maradnak a választásokon, hogy aztán lehessen Őket birkázni. Figyelem is a dühödt reakciókat a Kossuth téri tüntetésre: megy a melléduma, a formai kellékek ekézése, mindenről szó van, ami vitatható, csak a lényegről nincs. A lényeg pedig ennyi: az Ifjúság nem akar semmiféle korrupciót, a politika erkölcsét meg akarja tisztítani, na ezzel meg senki nem mer vitatkozni, ezért aztán megy a fogáskeresés a lényegtelen elemeken. CCCP-s póló, rikácsolás, tömegotthagyás, hangosítás, ez a téma, pedig a tüntetésnek NEM ez volt a témája, legalábbis az ottlévő, és ott is maradó 30 ezer embernek biztosan.


Egy utcán lévő tömeg mindig csak a jéghegy csúcsa: rengeteg ember érzi ugyanazt otthon, mint a demonstrálók, csak nem mer még csatlakozni hozzájuk. 30 ezer ember a Kossuthon, az többszázezres hasonlóan gondolkodó társadalmi csoportot jelent ám a valóságban, és pont azt a réteget, amelyik távolmarad a választásoktól, mert sem a Fideszt, sem annak létező ellenzékét nem akarja, bocs. Márpedig tudtommal a Nép az úr és a politika csak az Ő szolgája: ha emberek százezrei tojnak a jelenlegi politikai elitre, akkor azért nem Ők a hibásak. Tán tessenek súlyosabbnál súlyosabb személyi javaslataik előtt némi önvizsgálatot tartani, nem megpróbálni lenyomni a frissen sarjadó új politikai hajtást. Egyrészt úgysem fog sikerülni, mert a Tömeg dühös, ezt megmutatta, és egy dühös tömeget úgysem lehet nyavajgással otthontartani, legközelebb is menni fog. Tán tessenek megküzdeni ennek a tömegnek a támogatásáért, mert a rossz hírem az, hogy innentől számolni kell velük, akkor is, ha nem tetszik. El kéne magyarázni, meg kéne mutatni konkrét cselekvésekkel ennek az Ifjak által dominált tömegnek, hogy az ellenzéki pártok nem olyanok, mint a Fidesz.


Nem olyan nehéz, volna ehhez pár javaslatom. Kezdjük tán azzal, hogy az ellenzék összes parlamenti képviselője szépen visszaadja a mandátumát, és nem vesz részt Orbán Bábszínházában. Folytassuk azzal, hogy az önkormányzati képviselőtestületekben ellenzékben levő Szocik, Dékások, meg Együttesek nem ülnek be a közös mutyikat eltakaró fügefalevélnek közbeszerzési, meg felügyelőbizottságokba, nem vállalnak himihumi tanácsadói posztokat Narancs vezetésű cégekben, ellenben sorra teszik a feljelentéseket a nyilvánvaló többségi szabadrablással szemben. Hajjajj, mielőtt ki tetszenek borulni, csaxólok, ez még csak a kezdet, ha újra hitelesekké akarnak válni az Urak. Ennél ugyanis sokkal több kell, de ez a minimum tárgyalási alap a demók Tömegével, márha valóban megnyerni, és nem lenyomni akarjátok Őket, kedves Pártok. Lássátok a különbséget: a hivatalos ellenzéknek vannak kiváló szónokai, a tüntetőknek meg nincsenek, de a Tüntetőknek meg van élő tömege, a kiváló szónokoknak meg az nincs. Magyarul nem a szónoklatokon múlik a móka, nem a dumán, mert abból elég volt: csak a tettek számítanak, lássuk, ki a megélhetési, és ki nem az. Mert amíg Ti, kedves Ellenzéki Pártok, ugyanabból a vályúból esztek, mint a Fidesz, addig ez a Tömeg nem is fog különbséget tenni köztetek.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!























2014. november 18., kedd

És akkor a Nép nem ment haza

Mivel tegnap délután 1 órától, a Szervezőkkel való első egyeztetés pillanatától, az első színpadelem fölrakása előttől a Kossuthon voltam, ahonnan éjfél körül, az utolsó tüntető távozása után jöttem el, tudom mi történt tegnap, és mi nem. Lássuk a Valóságot.




Elmondtam már párszor, elmondom újra: a Tömeg önálló élőlény, nem vezethető pórázon, saját akarata van, amit csak kiszolgálni lehet, de azzal szembemenni nem. Ritkán olvas az ember annyi hülyeséget, mint azt hajnal óta nekem sikerült, végignézve a különböző véleményeket, sajtótudósításoktól magukat mérvadónak gondoló ballib értelmiségiek fanyalgásáig. Aki azt hiszi, hogy másfél órányi Téren tartózkodás, a Tömeg, és a Valóság egy szűk szeletének ismeretében meg tudja ítélni az Egészet, az pont ugyanazt teszi, mint amilyen felületes észjárások alapján bukja rommá az Ellenzék az összes elérhető választást. Márpedig a tegnapi nappal kapcsolatban nem értékelés, hanem ítélkezés zajlik, az meg nem fogja megkönnyíteni Orbán eltávolítását, csaxólok. Nézzük először a szikár tényeket, ha meg akarjuk érteni, mi történt, csak ezt tehetjük, nem pedig a vágyálmok és utálkozások fura egyvelegéből elindulni, hogy megérkezzünk Sehovába. A TÉNYEK: most először a Kossuthon volt végre tömegtüntetés. Ismerve a Tér fizikai dimenzióit, 30 ezer ember gyűlt össze. A Tömeg nem valamiféle szakpolitikai célra, hanem Orbán ellen érkezett. A beszédek elhangzása és a demonstráció Szervezők általi lezárása után a Nép nem indult haza. A Tömeg egy része be akart menni a Parlamentbe, bár inkább jelképesen, mintsem valódi erőszakkal. Na, ezek a Tények, mehetünk tovább.


A Tömeg jóval nagyobb volt, mint az első netadós és a NAV-os tüntetésen, és kisebb, mint a második netadós, Erzsébet hídi tüntetésen. Sokat radikalizálódott, egy folyamat közepén tart, a célok és a hozzájuk használt spontán rigmusok kikristályosodtak: Orbán takarodj, Nem félünk, Európa. A szónokokat megintcsak lehet fikázni, de ezúttal kár lenne: végre nem lesimították a Nép hangját, mint a korábbi tüntetések szónokai tették, hanem eltalálták és kiszolgálták a közhangulatot. Ez már Orbántakarodj tüntetés volt, lehet az egyes beszélők konkrét mondanivalóján, stílusán, bármijén rugózni, csakhát akkor a fától nem látjuk az erdőt: egy demonstrációban a hangulat a lényeg, nem az egyes mondatok. És a Szervezők a beszédeikkel segítettek a Tömegnek a hangulat kialakításában, nem pedig elnyomták, vagy épp elterelték azt, tehát jól tették a dolgukat. Azon el lehet persze gondolkozni, hogy nem kellett volna-é még csinálni valamit a beszédek után, mondjuk tenni egy városi sétát, aztán vissza a Kossuthra: fene tudja. De egy biztos: ha nem marad magára a Tömeg, akkor sosem tudtuk volna meg a tegnapi nap legfontosabb eseményét: a Nép nem akart hazamenni. Aki tud arra példát, hogy az Orbán Rezsimben ott áll többtízezer ember még egy órát, miután hazaküldték, az most jelentkezzen, naugye. 


Unos untalan imételni fogom, míg csak szükséges: a Tömegnek önálló akarata van, amit csak becsatornázni lehet, de irányítani nem. A tegnapi Tömeg egy Majdnem Forradalom tömege volt: nem volt még meg benne az eltökéltség, hogy mindent együtt csináljon: az eleje megindult, de a zöme nem követte, ám ott maradt pszichológiai támogatást adni az elöl a rendőrsorfallal nyomakodóknak. Ez egy passzív-agresszív, és nem egy aktív-agresszív tömeg: már van akarata, de még nem jutott el a minden mindegy, vágjunk bele, lesz ami lesz érzületéig. Voltak, akik fölvetették, hogy miért nem vettem át a Tömeg felett az irányítást, hisz van december 31-ig engedélyünk, meg van hangosításunk is, itt volt az alkalom. Nem, kezitcsókolom, több szempontból sem volt itt az alkalom. Először is, a Tömeg elfért a Kossuth téren, fizikailag könnyen körbevehető volt, tehát az egységes karhatalmi föllépésnek nem volt akadálya: ilyenkor biztosítható menekülő útvonal, és a Tömeg oszlatható. Másodszor: pontos képem volt a közhangulatról. Még a rendezvény előtt dobogókból építettünk egy emelvényt, hogy láthassam az egész teret, másrészt meg minden korábbi rekordunkat megdöntve legalább 400 OGYM aktivista volt jelen, úgyhogy minden információt megkaptam minden pillanatban.


Ha csak annyit tettem volna, hogy bekapcsolom a hangosításunkat, és beleszólok egyetlen szót, máris kicsesztem volna a Tömeggel. Ugyanis ez azt jelentette volna, hogy átveszem a rendezvény további lebonyolítását, és mivel nekünk a központi, Nemzet Főtere elnevezésű területre és 5000 emberre van jóváhagyásunk, ezért a többi területen levő 25 ezer ember azonnal föloszlathatóvá vált volna. Ígyhát szépen kussban maradtam, bár sokan ösztökéltek, hogy most vagy soha, de ellenálltam, mert a továbbiaknak nem tett volna jót, ha a megszólalásom után 5 perccel már a rendőrség tömeget oszlat. Mivel nem tettem semmit, ezért egy önálló jogi kategória jött létre: a spontán népfelindulás nevű, amikor nincs szervező, nincs területi és tömegesedési korlát, és mégis jogszerű a tüntetés egésze. Ezt tettem, ha valaki meg akarja érteni a tér esti történéseit, ez alapján megértheti: a spontán tüntetés nem volt föloszlatható, így aztán a zsaruk is hosszú órákig is csak nyomakodtak, meg fölszólítottak, de oszlatni nem mertek, nem is tették. Összességében azt gondolom, hogy a tegnapi nap épp úgy volt jó, ahogy volt: tiszta már a tematika: Orbán takarodj. Erre a célre össze tud jönni egy hatalmas tömeg, és ez a Tömeg már nem akar hazamenni. A lélektannak vannak törvényszerűségei: a Nép akaratának kell érési időt hagyni, és három hét alatt eljutni a netadótól az Orbántakarodjig, az elég gyors tempó, érdemes ezt azért négy évnyi ellenzéki semmittevés után rögzíteni. Azzal zárom, amivel kezdtem, mert a tegnapi napnak ez az egyetlen igazán fontos momentuma: a Nép nem ment haza. Ezen tessenek a továbbiakban elgondolkodni.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2014. november 17., hétfő

Ma csak a láncaidat vesztheted!

A Közfelháborodás Napja van, november 17, lehet, hogy történelmi dátum. És ez most csak rajtunk múlik: rajtam, rajtad, mindannyiunkon, akik vállalunk egy napnyi minimális kockázatot, hogy minden elkövetkezőt békében és nyugalomban tölthessünk el.




Barátaim és Honfitársaim!

Ma ez a két fogalom azonos: hatalmas tömeg vonul utcára az egész országban, és ha úgy állunk egymáshoz, mint Sorstársak, akkor erősek leszünk. Ma nem azt nézzük, mi az ami elválaszt, ma azt kell látnunk, mi az, ami összeköt. Az Orbán Rezsim betetőzte az elmúlt 25 év összes mocskos politikai játszmáját, önmagába gyűjtve mindazt a rosszat, amitől az 1989-as rendszerváltásunk félresiklott. Nemcsak a Felcsúti Maffia felelős azért az erkölcsében, összetartásában, jövőképében szétesett társadalomért, amilyenné mára az Országunk vált, de Ők a főbűnösök. Ők minőségileg más kategória, mint a korábbiak: Nekik már semmi sem elég, Nekik minden kell, és még szégyenérzetük sincs: egyszerűen elveszik, amit akarnak, ha emberéletbe kerül, akkor úgy. A gátlástalanság törvényerőre emelkedett államformájában élünk, márha ezt életnek lehet nevezni, és csak egy módszerrel vethetünk ennek véget: ha mi, a Nép szabunk gátat, magasat, és erőset. Ma, a Közfelháborodás Napján ezt megtehetjük, holnap már lehet, hogy késő lesz: ma az egész ország mozdul, holnap lehet, hogy már csak egy része. És tudjátok, Barátaim, Honfitársaim: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.


Ha eddig féltél, mert kirúgnak a munkahelyedről, ha rosszat szólsz a Narancsgazdákról, akkor ma bátran csatlakozhatsz: akkora tömeget, mint ami az Ország egész területén összegyűlik, már nem lehet adminisztratív módszerekkel sakkban tartani. Százezernyi magyart nem lehet egyenként behívatni, és megfenyegetni, a tömeg puszta méretével ellehetetleníti a személyre szabott megtorlást. A félelem, a lustaság ma nem opció: félni nincs mitől, nem nekivágni az utcának akkor, mikor azt százezren teszik pedig csak azt eredményezheti, hogy otthon csikorgathasd a fogadat évekig ahelyett, hogy most odatennéd a dühödöt a többieké mellé. Esetleg fizikai erőszaktól tartasz? Ne tedd, mindenki tisztában van azzal, hogy egy nagy és haragos tömeget nem szabad megtámadni, mert a Tigrist nem ingereljük. Az erőszakszervek nem hülyékből állnak, hanem ugyanolyan emberekből, mint mi, tüntetők. Ez nem Kína, vagy Oroszország, ahol többezer kilométerről lehet hozatni hadosztályokat, hogy szinte idegen embereket lehessen egymásra küldeni. Kis ország vagyunk, mindenki ismer mindenkit, mindenki ugyanazt a nyelvet beszéli, és mindenkinek mindenütt vannak hozzátartozói és barátai.


Itt nem lesz Tienanmen tér, itt senki nem fog a tömegbe lövetni, mert aki megpróbálja, annak először a sajátjaival kell szembenézni. És a rendőreink, katonáink a valóságban éppúgy megszenvedték a Felcsúti Maffia megalázásait, igazságtalanságait, mint bármelyikünk: csak annyi a különbség köztünk, hogy Ők egyenruhát hordanak. De ma azt nézzük, ami összeköt, nem azt, ami elválaszt, ma azért megyünk utcára, hogy hatalmasan hömpölygő tömegünkkel ráébresszük az Országot és a Hatalmat, hogy ebből ELÉG volt. Egy erőszakmentesen, némán, vagy akár dübörgően skandáló Tömeg az maga az Erő, mert az maga a Társadalom: Mi, Magyarok. Akiknek a szolgálatára a politikai elit fölesküdött, és amely esküjét súlyosan elárulta: itt az idő, MA van itt az idő helyretenni közös dolgainkat. Nincs más dolgunk, mint összegyűlni, és rengetegen tenni ezt egyidőben: mindannyiunk magánéletében számtalanszor vannak ennél sokkal nehezebb tennivalók is, hát akkor ne legyünk restek, vagy gyávák megtenni ezt a másikért, hogy Ő is megtegye miértünk. A Felcsúti Maffia már belépett a magánéletünkbe is, és csak nyomakszik tovább befelé: hát akkor kezeljük Őket magánügyünkként is: MA az utcán, a tömegben tudod igazán megvédeni az otthonodat.


Barátom, Honfitársam!

Szétverték a társadalmunkat, mert tudják, hogy az egyén önmagában gyenge, de ha összegyűlik, és mindenki kiáll mindenkiért, az mindennél nagyobb erő. És egy nemhívő embertől tán furcsán hangzik, de itt és most fokozottan igaz: MA el kell jönnöd közénk, hogy meglegyen a Te akaratod, és eljöjjön a Te Országod. Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!