2015. december 30., szerda

Szent tehén

Eléggé toleráns vagyok, meg multikulti, meg ilyesmi, gondolom ez eddig már kiderült. De azért mikor épp hindu kiskölyköket látok jóltáplált marhák mellett zörgő csonttal, akkor azért simán levágom a tehenet, aztán megetetem vele a srácokat. 




Nincs bajom a különböző hitéleti közösségekkel, amíg szembe nem mennek a józan ész minimumával. Ha meg ezt agresszíven teszik, és agymosásként, akkor biz lehetőségeim határai között beavatkozom. Elsődleges az össztársadalmi érdek, ami meg azzal ellentétes, az olyan hit, ami Népellenes, követői tehát szektát alkotnak, és takarítandóak. Szcientológusok, Fidesznyikek, ismerjük a lelkivilágukat jól. Rühellik a valóságot, mert az szembemegy szektatanaikkal. A szcientológusnak van a CLEAR, rámegy a pénze, aztán a családja, aztán üdvözült mosollyal köt ki a híd alatt. A Fidesznyik Orbánoltár alatt hal éhen. Ilyenek, na, nem kell jobban kifejteni, látszanak eléggé, hogy ne nekem kelljen bemutatnom Őket. MINDEN olyan csoport, amelyik a VALÓSÁGGAL szemben erőszakos, és a tényeket megmutató személyeket aljas módon lejáratni akaró módszertant alkalmaz: szekta. Az emberiség nem a hipotalamusza, hanem az agykérge miatt vált a bolygó uralkodó fajává, akik tehát a közösséget nem a valóság értelmes megvitatására, hanem annak érzelmi alapú eltagadására akarják erőszakos hittérítéssel rávenni, azok szembe mennek az emberi történelemmel. Ekként eldobandók, károsak, jobb helyeken gyors kiközösítést nyernek jutalmul.


A Fidesznyikek Szent Tehene Orbán. Az europer demokrata azt gondolná, hogy magukat a mai diktatúrában ellenzékinek nevezők között nem alakul ki hasonló szekta. De, kialakult. Melldöngető mélyostobaság, papagájkommandóként ismételgetett nyilvánvaló hazugságok, jó elvtárs a Zelvtárs, mi kutyánk kölyke, ilyesmi. Aszinné a Zember, hogy a szektazombiknak elég egy bálvány, nesztek, ott a Zorbán, imádjátok. De vannak olyanok, nem is kevesen, akik egy másik vallásalapítóban hisznek tökugyanolyan módon. A Lottóötösben. Gyurcsányban. Hagyhatnám persze Őket a fenébe, hosszabb távon nem oszt nem szoroz, amit művelnek. Csakhát mivel az idő Orbánnak dolgozik, a Nép meg közben éhenhal, ezért aztán nem vagyok hajlandó megvárni, míg a Nép egésze magától rájön, hogy a Narancsszekta mellett van Kékszekta is. Tevékenységük káros, ugyanis nagyjából annyira valós jövőképet mutatnak a Zembereknek, mint a szcientológusok Xenu Nagyúrral, a Fidesznyikek meg a jobban teljesítünkkel. Csodavárásra akarják szoktatni a honpolgárt, ahelyett, hogy a valóságot mutatnák meg, ekként hamis nyugatót adagolnak azoknak, akik tán megmozdulnának végre és felkelnének. Először a fotelből, aztán meg Orbán ellen, Népként.


Mit is ígér a Gyurcsány Szekta? Egy alapvető dolgot: választási győzelmet 2018-ban a Fidesz fölött. Naja, nézzük akkor ennek igazságtartalmát, csináljunk kicsit úgy, mintha komolyan vennénk a kamut. Ha valakik választási győzelmet akarnak aratni a Fidesz fölött, ahhoz két dolog kell: szabad választások, és folyamatos, és gyors erősödés. Kezdjük az elsővel. 2014-ben voltak szabad választások? Voltak a frászt. Úgy lettek behangolva a jogszabályok - körzetátrajzolás, külhoni magyarok becsatornázása, médiaszabályok -, hogy még komoly ellenzékkel szemben is simán nyert volna Orbán. Namost 2014 óta én úgy vettem észre, hogy nem enyhült a Diktatúra, hanem nagyonis erősödött. Lassan a Maffiaállam mindent maga alá gyűrt, azt csinálnak adminisztratív játékokkal a választásokon, amit csak jólesik. Aki 2018-ban választási győzelmet vizionál, az nyugodtan beiratkozhat szcientológusékhoz Xenu Nagyurazni, meg CLEAR-ezni, ugyanaz a valóságszint. Ha lesznek egyáltalán választások, azok még 2014-hez képest is jobban lejtenek majd a Fidesz felé, úgy nyer, ahogy akar. Aki tehát a biztos 2018-as Fideszgyőzelemre kampányol magát ellenzékinek nevezve, az a Rezsimet szolgálja. Nekik érdekük ugyanis egy előre lefutott választáson legitimációt szerezni, hogy elmondhassák: lám, voltak választások, és megnyerték azokat, velük a nép trallala. Demokrata nem készül Rezsimerősítő szavazásra, gondolom ez átlagíkúval fölfogható.



De nézzük a másik elemet: a folyamatos és gyors erősödést, ami győzelemhez vezethet. A TÉNYEK itt is roppant makacs és kellemetlen dolgok. A Gyurcsány Szekta folyamatosan melldöngeti, hogy erősödnek, csakhát még az általuk hitelesnek tartott - pl. Medián - közvéleménykutatók sem támasztják ezt alá. Pont ugyanott állnak, mint tavasszal, és pont ugyanott, mint 2014 májusában az EU választásnál. Az ezt bizonyító két grafikont föltettem a följebb, tessenek bátran bogarászni. Lépjünk most azon túl, hogy vajon mennyire europer demokrata dolog a saját szimpatizánsokat is folyamatos hazugságban tartani, mert semennyire. Illetve pont annyira, mint Orbán hasonló kommunikációja. Foglalkozzunk a TÉNYEKKEL. Ha egy párt a valaha volt legrosszabb magyar kormányzás idején sem képes másfél év alatt egyetlen új szavazót sem elérni, akkor vajon mennyi esélye van a Fidesz szavazótáborának nagyságáig eljutni? Álló, lerobbant szekérrel, döglött lovakkal vajon mennyire van messze Makó Jeruzsálemtől? Végtelenül. Az a párt, amelyik tudatosan hazudva olyan célokat tűz ki, amelyek tényszerűen elérhetetlenek - szabad választás, és azok megnyerése - az a párt hazug. Téziseinek ismételgetése kizárólag a megtévesztésre alkalmas, a Nép továbbaltatására. Értelmes ember annak látja Őket, amik. A Rezsim továbbélését segítő szektának. És sok nálunk az éhező gyermek.

Ideje levágni a Szent Teheneket.


2015. december 28., hétfő

A Führer játszópajtásai

Nyilván tetszenek tudni, a Führer Hitler titulusa volt. Nekünk is jutott egy, nem szobafestő, mint a 100 millió embert meggyilkoló osztrák, hanem felcsúti jogász. Szerencsére kis országban született, nem tud akkora kárt okozni, mint példaképe. De azért megpróbálja, arra mérget vehetünk.




Ha Orbán németnek születik, tán már lángokban állna Európa. Európa szerencséjére nem így van, a mi nyakunkban pattogtatja a Führerostort a Felcsúti. Szar nekünk, ha meg hagyjuk ugyanazt tenni, mint amit a német példakép tett, akkor lesz az még szarabb is. Előző cikkemben a Semmi Prófétáiról írtam, párhuzamba állítva a Végtelen történetet jobb sorsra érdemes Hazánkkal. Meglepődtem. Úgy tűnik, sokkal könnyebben átjön mindenkinek a mondanivalóm, ha ismert sztorikhoz kötöm, mintha csakúgy el akarnék magyarázni összefüggéseket. Tömeges a pozitív visszajelzés, nagyjából letarolta a netet a cikk, az meg fontos, hogy a blog minél több helyre eljusson. Kevesen mernek ma igazat mondani, és mindenkiről és bárkiről. Úgyhogy ismét egy történet következik. Szomorú ez is, mint az előző, tanulságos is hasonlóképpen, és ugyanúgy jó vége lehet, mint amannak. Márha meg is értjük a történelem leckéjét, és aszerint is cselekszünk.


Nem vagyok hívő, de azt azért tudom, milyen típusú személyiséget neveznek a hívők Antikrisztusnak. Hitlert például nagyonis. 100 millió ember halála, szétrombolt Európa, világégés, zsidók, cigányok fajelméleti alapú kiirtása. Még súlyosabbá teszi az emberi faj felelősségét, hogy ezt a rettenetet megengedték Neki. Merthát a helyzet az, hogy NEM valami hirtelen felindulás volt a II. világháború. NEM a kalapból ugrott elő a Führer, hogy azonnal rendelkezzen mindazon erőforrásokkal, amikkel egy kezdetben számára nagyon is sikeres háborút folytathatott. Kerek hat éven át készülődött lépésről lépésre, építette föl a borzalmak anyagi és személyi alapjait. És a készülődés látványos volt. És mégsem tett senki ellene akkor, amikor még simán le lehetett volna pöccinteni, mint a cikkírás közben épp hosszúra nyúló hamut. A nem időben megtett lépéseknek MINDIG borzalmas következményei vannak. Erre tanít a TÖRTÉNELEM, már azokat, akik oda is figyelnek rá, mert nem a saját kárukon akarják újra átélni, amibe már egyszer rengetegen belehaltak.


Szóval a Führer 6 teljes éven át készülődött. Az első világháborút lezáró béke során Németországot gúzsba kötötték. Hadseregének, flottájának méretét maximálták, területeinek egy részén egyáltalán nem szabadott katonát tartani - úgy hívták ezt: demilitarizált zóna, és a francia határuknál volt. Meg még ezer dolog. És ahogy Hitler Führer lett 1933-ban, elkezdte szisztematikusan meghágni ezeket a kötelmeket. Fejlesztette a flottát, a sereget, bevonult a katonamentes zónákba, aztán bekebelezte Ausztriát, Csehországot, számára remek paktumokat kötve az Orosszal, Japánnal, velünk, meg mindenkivel, aki fogékony volt rá. És Anglia, mint Európa vezető hatalma, mindezt végigasszisztálta. Franciaországgal, Amerikával karöltve persze, de akkoriban Anglia volt a demokrata politika világcentruma, így igazából tőlük függött minden. És Angliának egy olyan miniszterelnöke volt, - jegyezzük meg a nevét: Chamberlain -, aki ahelyett, hogy kezdetekben, mikor még hatalmas erőfölényben voltak a Németekkel szemben, odavágott volna, inkább mindent benyelt. Nem azzal foglalkozott, hogy megállítsa a nyilvánvaló nyomulást, hanem azzal, hogy lenyugtassa a briteket, franciákat, mindenkit: nyugi, nem oly veszélyes ám a Hitler, hagyjuk, hadd csinálja, majd csak leáll.


Hazánkfiának ismerősnek tűnhetnek azok a gondolatok saját politikai jelenünkből, amikkel akkor Chamberlain operált, félrevezetve, és végül világégésbe vive a Népét. Ilyeneket mondott: egy csepp vér is sok lenne, tárgyalásos úton is megoldhatók a dolgok, békés módszer lesz a sikeres, nem kell a hőzöngés. Volt ugyanis hőzöngés. A Főhőzöngőt Churchillnek hívták. Azért Őt valszeg nem kell bemutatni. Államférfi, sőt: Világférfi. De akkoriban, mikor a Führer már lépésről lépésre építette ki a Harmadik Birodalmat, Churchillt csak egy nagyszájú radikálisnak tartották. Ilyeneket mondott: MOST kell megállítani Hitlert, mert most még meg lehet. Inkább veszítsünk most valamennyi vért, mint később tengernyit. A Hitlerrel megkötött és aztán Általa mindig simán fölrúgott alkuk csak vérszemet adnak Neki, NEM alkudozni kell, hanem lenyomni. És csak mondta, mondta, mondta. 6 évig mondta, lassan egyre többen jöttek rá, látva a Harmadik Birodalom elsöprő erejét, hogy biz Churchillre kellett volna már korábban is hallgatni. És aztán a Führer megtámadta Lengyelországot. Félt is az akciótól, ugyanis a francia határon túlerőben levő demokrata seregek voltak, az Ő hadainak nagyobb része meg a lengyelekre támadt épp. De jó szokás szerint, mint 6 éven keresztül, ismét nem történt semmi. Formálisan hadat üzent Anglia, Franciaország, de a hadseregük meg sem mozdult


Ezzel az utolsó pillanatot is elmulasztották, mikor még meg lehetett volna állítani az Antikrisztust. Végignézték Lengyelország kivégzését, miközben a francia határon hatalmas túlerőben voltak, csak támadni kellett volna. És akkor NINCS világháború. Ehelyett szórólapoztak. Nem vicc. A légierő tonnaszám szórta a Ruhr vidékre a sajtóanyagot. Elmondták benne a németeknek, hogy Gonosz ám a Hitler, vigyázzanak vele. Jó, vigyáztak. Ez a sajtóközleményes semmittevés is ismerős mostanságról, nemde. Aztán Hitler Lengyelország letarolása után újra begyűjtötte a még erősebb sereget, és nekiment Franciaországnak. Éveken keresztül mondta Chamberlain, hogy pont azért kell engedni Hitlert, és alkudozni, mert akkor nem fogja megtámadni a Franciákat. Hát, mit mondjak, nem jött be. Pár hét alatt lezúzták a Franciákat is Németék, a britek serege fegyvereit otthagyva menekült vissza Angliába. És akkor VÉGRE betelt a pohár a briteknél. Elhajtották a toszba Chamberlaint, a békés. tárgyalásos kamuival együtt, az egy csepp vér is sok hazugságaival. És megválasztották az izgága, nagypofájú radikális Churchillt a helyére. 


Mert UTÓLAG mindenki belátta: minden pillanatban Neki volt igaza, és Chamberlain gyáva mellédumája nem volt más, mint a Führer megerősödéséhez, 100 millió halotthoz és világégéshez vezető mocskos kollaboráció. És aztán Churchill azt is tette, amiről mindig beszélt. NEM kötött különalkut, pedig Hitler nagyon szerette volna. Annyit mondott: nem ígérhetek mást, csak vért és könnyeket. És annyit is mondott: addig fog Anglia háborúzni, amíg le nem győzi teljesen a Führer Birodalmát. És meg is TETTE. Chuchillt a TÖRTÉNELEM, és az EMBERISÉG a legnagyobbak között tartja számont. Chamberlaint meg egy ostoba, rövidlátó, önérdekű faszként. Pedighát hosszú évekig utóbbi volt a Nagyember, előző meg az izgága radikális. Egészen addig, amíg a Valóság végül egyértelművé nem tette, melyiknek is volt IGAZA.  Gondolom teccenek érteni a történelmi párhuzamot. A Miführerünk, a Felcsúti Geci évek óta lépésről lépésre építi ki egyre erőszakosabb teljhatalmát. A Mi Chamberlainünk pedig fáradhatatlanul mondja a semmit: békés, választásos, cseppvérmentes lesz ám a jövő. Lesz egy Frászt. Téged, meg a Szektádat is pont oda rak majd a TÖRTÉNELEM, mint brit elődödet. Abban a léptékben egyszer csak percemberke leszel. Mert a Valóság közeledik. Sajnos, vagy szerencsére, ez majd kiderül.

Rajtunk múlik, melyik lesz.


2015. december 25., péntek

2016 - Lassú víz partot mos

Nakérem, ahogy előző cikkemben ígértem, itt van a mi lesz jövő évben blog. 2015 elég gáz volt, 2016 sem lesz táncdalfesztivál. De az idő nagy úr. Lassan eljutnak egyre többen majd a felismerésig: Utca. Meg Forradalom.




Egy éve is írogattam olyasmikről, hogy mi várható mostanra Sajna pont bejött. Szeretek közismert könyveket, filmeket idézni, nagyrészt azért, mert amit sokan ismernek és szeretnek, annak alapgondolatait el is fogadják. Így aztán elég csak megmutatnom saját helyzetünk kísérteties hasonlóságát az elképzelt történethez, s lőn: nem kell túlmagyaráznom a nyilvánvalót. Mostani példám a Végtelen történetből van. Terjed a Semmi. Ott sincs kifejtve, hogy pontosan mit jelent ez, de mint érzés tökéletesen átjön: szürkülnek a színek, savanyodnak a mindennapok, egyre pocsékabb élni, társadalmi szintre emelkedik a depresszió és létformává válik. Sikerkönyv, megérdemelten, a belőle készült film is hozta a formáját, sokan ismerik, remélem legalábbis. Mert fontos megérteni: a Semmi terjedése nehezen megfogható és megmutatható. Sok pici puzzleból áll, amik összhatásukban ölik a lelket, a tettvágyat, az életörömöt. És a Szabadságot. Ott is felvállalják végül, hogy szembeszállnak a Semmi Hatalmával, és rengeteg kilátástalannak tűnő stáción keresztül végül győznek is a Jó erői. Itt sem lesz ez másként, és 2016 épp erről szól majd.


A Semmi a legveszélyesebb hatalmi forma: mindenki építi, aki nem harcol ellene. Nem úgy műxik, hogy van a Gonosz, és az mindenkit lenyom, erőszak, rablás, miegymás alapon. Nem bizony. A Semmi egy eszme, amelyik terjed, emberről emberre, akaratlanul, merő jószándékból akár. A Gonosztól indul persze, aztán lassan felpuhítja az útjában állókat. Apró lépésekben, szinte észrevétlenül mossa át a lelket, a tudatot. Kis kompromisszumok, elhanyagolhatónak tűnő megalkuvások, önbecsapásocskák, és mire az Ember felébredne, már észre sem veszi, hogy fel kéne ébrednie. A sok pici engedmény az emberi alaperkölcsökkel és elvekkel szemben ugyanis megviseli a Lelket. És akkor jön a Magyarázatok hosszú sora. A lelkiismeretfurdalás nehéz dolog, oldani kell, mert fáj. Így aztán a sok kis önbecsapást elkövetők azonosulnak új szerepükkel, kifordulnak korábbi önmagukból, és harcos képviselői lesznek a Semminek. Mert hinni akarnak benne, becsukják a szemüket, az eszüket, és fölmondják a szájukba rágott, agyukba vésett hazugságvilág műigazságait. 


Így aztán a megalkuvók maguk válnak lelkes Semmi Prófétákká, nincs is számukra visszaút, hisz be kéne vallaniuk: elrothadt a lelkük. Ily bátorságot azonban csak kevesen hordoznak, akik meg igen, azok eleve nem hagyják magukat lassan fölfalni. A Semmi elleni harc épp ezért nehezebb minden másnál: olyanokkal kell minden percben megküzdeni, akik korábban nem voltak annak szolgái. A Gonosz ugyanis kerüli a látványos konfliktust, új híveivel végezteti el a piszkos munkát, így nem válik el egymástól látványosan a Jó és a Rossz. Magyarország a Semmi Földje. A Gonosz rengeteg valaha bátor és harcos embert fölfalt, akik már attól is dühösek, ha emlékeztetik Őket saját korábbi mivoltukra. Mikor a Semmi ellen harcolók megmutatják a Valóságot, akkor épp ezek az újsütetű hamis próféták védik a mundért leghangosabban. Nem veszik észre, hogy saját megalkuvásaik, árulásaik megvédése valójában a Gonosz által eltervezett játszma, és pont azt teszik, ami ebben a szerepük. Írtam eleget az egykorvolt ellenzékiek mostanra átalakult értékvilágáról: részei, terjesztői, fönntartói lettek a rendszernek, a Gonosz Hatalmának.


Görcsös igyekezetükben, hogy fönntartsák egykorvolt becsületük látszatát, hazudni kényszerülnek. És minél többen, és minél inkább szembesítik Őket egykorvolt Önmagukkal, annál erőszakosabban, és elvtelenebbül próbálják kimagyarázni a kimagyarázhatatlant. És közben ugyanolyanokká válnak, mint Azok, akik ezt a szerepet rájuk osztották: hazuggá, korrupttá, erőszakossá. Erkölcstelenné és elvtelenné. Ők a Semmi Prófétái, Velük kell először sikerrel megküzdeni, hogy kiderüljön a Nép számára valódi mivoltuk: álruhába öltözött ügynökök már, akként is kell velük bánni. A meg nem alkuvóknak 2016-ban a Semmi Prófétái elleni küzdelem lesz a fő feladata. Ők ugyanis látszólag az ellenállók oldalán vannak, épp ezért tudnak nagyobb kárt okozni, mint akik egyértelműen a Gonosz Szolgái. Amíg a saját táborunkat az ügynököktől meg nem tisztítjuk, nem tudunk szembeszállni a Gonosszal a csatamezőn: a mi zászlóinkat vivő csapattest hátbatámad minket az első alkalommal, és a Csata elveszik, mielőtt elkezdődött volna. Lassú és nehéz küzdelem lesz, sok árulással, de ki kell bírni, és meg kell vívni, mert nincs más út. Vagy marad a Semmi.

Legyen inkább Valami.


2015. december 22., kedd

2015 - A Patkány Éve

Volt ilyen című kultfilm, persze nem ezzel az évszámmal, de az most mindegy. Fogadni mernék, hogy nem is kell behelyettesítenem senki nevével a címet, mert úgyis érti mindenki. Aki meg nem, az nem szívott eleget az Óévben.




Ilyenkor Karácsony, Szilveszter tájékán három dolga van a Zembernek. Végiggondolni az eltelt évet, terveket szőni a következőre, meg persze ez az az időszak, amikor mindenki mindenkit szeret, ha meg mégsem, akkor kisnyúl. Én például most sem szeretem jobban a Patkányt - najó, a Felcsúti Geciről van szó -, dehát Simicskás jelzővel nem volt kultfilm, na. Szóval akkor kezdjük tán a visszatekintéssel, aztán majd a következő blogban a jövő időszakkal folytköv. Szóval szar egy év volt ez. Lehetne szépíteni, de az nem én vagyok, bocs. Nem személyesen nekem volt szar, hanem minden európai gondolkodású demokratának. Ugyanis 2015 arról lesz majd híres, hogy minden előző évi problémájuk dacára az Orbán Rezsim konszolidálta a hatalmát. Magyarul: azt tesz, amit akar, erősebbek, mint valaha. 2014 végén a netadóval kezdődő tüntetéssorozat adott némi reményt, de el lett baltázva nagyjából minden, ami elbaltázható volt. A Nép ráunt a kétórás hazamenős tüncikézésekre, és a baj annyi, hogy ezt Orbánék is pontosan tudják. Így aztán szépen, nem is oly komótos tempóban mindent sikerült ezévben lenyomniuk a torkunkon, amit csak akartak. Bármit, ami épp eszükbe jutott, és kreativitásuk a rablólovagizmusban végtelen.


Merő felebaráti szeretetből kezdjük azért a jóhírekkel. Megvolt. Nincsenek jóhírek. Sem az EU nem tudta lenyomni a Patkányt, sem a szavazótáborát nem vesztette el, a Nép kábé annyira van forradalmi hangulatban, mint 1957 május 1-én Kádár dísztribünje előtt. Kap azért Orbán kisebb találatokat, de az semennyire sem a magukat demokrata ellenzékinek nevezők sikere: Simicska az egyetlen, aki egyáltalán fejfájást képes okozni, azt is csak néha. Vannak persze önbecsapásra, struccpolitikára hajlamos emberek, akik azt hiszik: van olyan politikus, akitől tart Orbán. Haha. Van a frászt. Fasorban nincs senki, legföljebb erős önhipnózisban, és történelmi múltba révedő nosztalgiázásban lehet konkurenst fölmutatni. A Fidesz mostanra TÉNYSZERŰEN visszanyerte minden előző év végén elvesztett szavazóját, a magát ellenzéknek nevező parlamenti melegedőteam meg sikeresen tovább vesztette maradék szimpatizánsait. Nem hiszem, hogy van rajtunk kívül olyan ország, ahol ilyen szar kormányzás mellett a látható ellenzék képtelen erősödni. Ehhez Ők kellenek, vannak is. Még, közös szerencsétlenségünkre.


Orbán lassan felmorzsol minden ellenállást. Kiket közvetlenül - megveszi, megfélemlíti, ilyesmi - kiket meg közvetve, különböző pártszínekbe öltöztetett kollaboránsain keresztül. Az ellenállás jelentéktelen, a hozzánk hasonló terepen is bármit bevállaló aktivizmusnak még nincs tömegtámogatása. Nagyrészt azért, mert a parlamenti "ellenzék" mindent megtesz a valódi ellenzék eltüntetésére, kapcsolati hálója arra elég, hogy az országos médiában agyonhallgattasson minket, Orbán ellen persze ugyanez a háttérhaveri kör már édeskevés. Dehát az év folyamán fehéren-feketén elég alkalommal kiderült, hogy nem is akarnak semmi komolyat csinálni a Rezsimmel: jó ez a langymeleg, párthatárokon átívelő közös dagonya mindegyiknek. Megy a pótcselekvés ezerrel, műfeljelentések naponta, tudván, hogy Polték úgyis elfektetik, segélyegyletesdi, sajtótájékoztató, Orbán távozásra felszólítása kétnaponta, valamelyik emberének lemondásra ösztökélése naponta. Ez persze pont ugyanaz a játszma, amit Orbán játszik: cirkusz, színház, népbutítás, Orbán kormányosat játszik, a Műellenzék meg ellenzékeset. Olyannyira nem veszik persze komolyan, hogy néha előbuggyan a rég felpúposodott szőnyeg alól a lópata, mint láttuk a DK NAV-szavazásánál.


Orbán hatalmát NEM saját zsenialitása - bár kiváló tömegmanipulátor, azt ne tagadjuk - hanem a látható ellenzék kollaboráns semmitakaró semmittevése, és a valódi ellenzék láthatatlansága stabilizálja. Azért ebből következik ám valami jó is: ha egyszercsak látnak majd alternatívát a Zemberek, akkor a Rezsim gyorsan meginog. Visszagondolva a cikk elejére, mikor azt írtam: nincsenek jóhírek. Mégiscsak van egy, és épp ez: Orbán uralkodásának hossza nem rajta múlik, hanem azon, hogy sikerül-e láthatóvá tenni a valódi ellenzéket. Meg azon, hogy a Nép mennyi idő elteltével látja át, hogy ami magát annak nevezi, az csak parlamenti biodíszlet, aminek egyetlen valós célja van: az igazi ellenzék létrejöttének megakadályozása. De erről majd a következő cikkben, a 2016-ről szólóban részletesen. Most elég annyi: az időnek megvan az a jó szokása, hogy telik, a tapasztalatoknak meg az, hogy akkor is gyűlnek, ha azt sokan nem szeretnék. Ahogy egyre szarabb lesz a Nép nagyobb részének lelkileg, fizikailag itt élni, előbb-utóbb rájön, hogy a Műellenzék semilyen valós Orbánbuktatási tevékenységet nem végez. Aztán akkor körülnéz. És mikor ezt elég tömegesen elkezdi megtenni, akkor kezdődik az Orbán Korszak haláltusája.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok! 


2015. december 18., péntek

A Falka, meg a Falu

Régen is járt Farkasfalka a Falu határában. Elvittek mindenféle jószágot, a pásztor gyerekét, aztán a pásztort is. De régen a Falu tudta mi a dolga: elő a kaszát-kapát-dorongot, aztán mindenki megindul. És mikor ez történt, a Falka eltakarodott, és jóideig vissza sem jött.




A mostani Falka még ragadozóbb a többinél. Minden korábbinál. Nem a Falu határában rabolgatnak, hanem szabadon járnak-kelnek a főutcán, és rávicsorognak mindenkire. Bemennek a házakba, viszik, amit érnek, vagy inkább bármit, amit akarnak. Akik ismerik a Falu történelmét, meg azt is tudják, hogy más falvakban mit szoktak ilyenkor tenni az ottlakók, csak néznek ki a fejükből. És nem értik. Nem értik, hogy az emberek miért nem kapják elő a kaszát-kapát-dorongot, ha sokszor bebizonyosodott már: csak az használ. Nem értik, hogy miért azok húzódnak be remegve otthonaikba, akiket bármikor kirabolhatnak, és ki is rabolnak, miért nem a rablóknak van félnivalójuk? Gondolkodnak, törik a buksijukat, hogy vajon tényleg ennyire nem érdekli az embereket, hogy a Faluban már a Falka az úr? Aztán egyszercsak rájönnek: a Falu Véneinek Tanácsa jóváhagyásával megy az egész rettenet. Régebben, mikor jött a Falka, a Vének Tanácsa volt az, amelyik mozgósította a Falut. Kidoboltatták a főutcán, körbementek a házakban, összeszervezték a lakókat, és mentek kaszára-kapára, Falkát űzni. Sikerrel.


Közösségként a Falu ehhez szokott. Hogy menni kell, ha szólnak. A baj csak az, hogy most NEM szólnak. A Vének persze közben nem lettek fiatalabbak, sőt, tekintélyük is fogyóban, de azért még helyzetben vannak: el tudják érni a falusiakat, ha nagyon akarják, és némi kockázatvállalással meg is tudnák mozgatni Őket. És lehetne mondani, hogy nem tesznek semmit, de a Valóság ennél rosszabb: tesznek bizony, nagyonis. Ők maguk magyarázzák minden pillanatban a falusiaknak, hogy elmúlik majd magától a vész. Nem kell ide kasza-kapa-husáng, minek is. Tessenek csak otthon ülni, az biztonságos, max kirabolják az embert, de bele nem halhat, naugye. A kasza-kapa akciónál meg vér folyhat, azt meg mégse kéne. Igaz, hogy összességében, ha nem is ilyen látványosan, de az egész Falu lassan kivérzik: ki elhagyja, ki éhenpusztul, ki öngyilkos lesz. Vannak ifjabbak azért a Faluban, akik újra és újra elmondják: a Falu csak akkor küzdött sikerrel a Falkával a múltban ha elővette a sublótból a kellő eszközöket, aztán összegyűlt, és elkergette Őket. Dehát ezek az Ifjabbak csak szűkebb körben tudják elmondani az Igazságot, és pesze a Vének Tanácsa is Őket és nem a Falkát tartja igazi ellenségnek.


Valaha persze a Vének is Fiatalok voltak. Harcoltak is a Falka ellen, néha egészen sikeresen. Csak ahogy elfáradtak az állandó küzdelemben, egyre inkább rájöttek: jobb a Vének Tanácsában üldögélni, mint a Falka ellen harcolni. Lassan elfelejtették, hogy miért is Őket választotta a Falu a Vének Tanácsába. Hozzászoktak, hogy Ők a Vének Tanácsa, ez meg tekintéllyel, meg egyéb javakkal is jár, amik az idő teltével fokozatosan váltak fontosabbá, mint a Falu sorsa. Meg is beszélték egymás között csendben: maradjon csak otthon a Falu Népe, mert ha kimegy, és elűzi a Falkát, akkor a harcban új emberek tűnnek majd föl, aztán a végén még a Falu azokat ülteti majd az Ő helyükre. Ami persze nem az Ő helyük, de Ők már jóideje annak érzik. És mindent meg is tesznek érte, hogy az maradjon. Bármi áron. Ha ehhez az kell, hogy Falka garázdálkodjon a Faluban, hát akkor az kell. Ha az emberek félnek a farkastól, és önmagukban nem mernek velük szembeszállni, akkor nincs is más dolga a Véneknek, mint NEM megszervezni az ellenállást, és segíteni, hogy az emberek belenyugodjanak a Falka uralmába. Dehát semmi sem tart örökké. A Vének Tanácsa SEM. És ha a Falu egyszer fölébred, akkor először a Véneket kell elkergetni. Mert a Falkát Ők tartják biztonságban.

Aztán jöhet a Falka is.


2015. december 15., kedd

És utána?

Azért írok blogot elég régóta, és azért teszem terepen is a dolgom, hogy az Orbán Rezsim megbukjon. És bár írtam már erről, de beszéljünk kicsit most az Utánuk következő időszakról. Hisz nem azért akarjuk Őket eltakarítani, hogy még roszabb jöjjön.




A Végcélban nagyjából minden magyar egyetért: polgárainak biztonságot, jólétet és szabadságot biztosító Országra van szükségünk. A dolog furcsasága az, hogy ezt még a Fidesznyikek, meg a Jobbnyikok döntő része is így gondolja. Az igazi viták, közéleti harcok témája nem is a Végcél, hanem azok az utak, amiken odáig eljuthatunk. És itt aztán minden játszik, annyi elképzelt út van, ahány közvéleményformáló értelmiségi, vagyhát inkább még több is, vannak, akik még magukkal sem értenek egyet. Mint nyilván eddig kiderült, nem vagyok híve az emberkísérleteknek. Nem tartom jó módszernek a Mimagyarok mindent jobban tudunk mindenki másnál melldöngetését. Nem is életszerű, lássuk be, a magánéletben többségünk nem akarja újra feltalálni a biciklit, meg a bablevest, inkább felülünk arra, amit más már elég jól kitalált, vagy megesszük, ha finom szokott lenni. A közélet meg a magánélet jó esetben nem két teljesen eltérő dolog. Mondom, jó esetben, mert persze Magyarország ebben is "élenjár", itt a magánélet erkölcseiből, alapelveiből, logikájából SEMMI nem tükröződik társadalmi szinten. Magánemberként NEM lopunkcsalunkhazudunk - már többségünk nem, vagy csak végszükségben -, a politikának meg elnézzük, ha ezt teszi, ez az egyik fő bajunk, de menjünk tovább.


Szóval vannak olyan társadalmak szép számmal, amelyek ott tartanak, ahová mi eljutni szeretnénk. Lehet persze ezen is vitatkozni, de kevéssé érdemes: rá kell nézni a térképre, merre is hagyják el Országunkat jobb élet reményében hazánkfiai: Nyugatra. Európai Unió, USA, kinek mihez van bátorsága és lehetősége. Szerintem egész jól meglennénk egy olyan társadalmi berendezkedéssel, mint Németország, Franciaország, Nagy Britannia. Elhiszem, hogy van aki úgy érzi, jobbat tud ezeknél, de épp azt szívjuk, hogy vannak akik ki is próbálják a gyakorlatban ilyen mániáikat. 25 éve tömeges emberkísérlet zajlik a Hazánkban, Orbán bukásáig eltelik még némi idő, aztán le kéne zárni a tesztelős időszakot, mert belepusztulunk. Tanuljunk onnan, ahol már tanári színvonalon művelik a jóléti jogállamot, alkalmazzuk, amit bizonyítottan jól csinálnak, és finomítsunk azon, ami nekik sem megy. Teccenek tudni: az okos a más kárán tanul, a hülye meg a sajátján. Na, mi magyarok elég hülyének bizonyultunk a rendszerváltás óta, és még az is kérdéses, hogy képesek vagyunk-e legalább a saját kárunkon tanulni. És akkor nézzük, mi az a néhány alapvető dolog, amitől a létező jóléti jogállamok működnek.


Tulajdonképpen egy ilyen átfogó elv van: a lovas ül a lovon, és nem a ló a lovason. Kitaláltak, és vér árán, forradalmakkal, majd később évszázadokig tartó konszolidációval stabilizáltak egy rendszert: a Demokráciát. És annak alapeszméjéhez igazítják a törvényeiket, azokon keresztül pedig a társadalom közös értékvilágát, működési gyakorlatát. SOHA nem személyekben gondolkodnak, minden tevékenységük arra irányul, hogy a nemzeti közösség BÁRKI vezetése alatt jól működjön. Úgy is mondhatnám: ne rendelkezzen SENKI elég hatalommal ahhoz, hogy az alapelveken, a működési rendszeren változtatni tudjon. Ennek végrehajtását hatalommegosztással végzik. Ezernyi ellensúlyt építenek be a társadalmukba: legyen csak sokszereplős a közéleti színdarab, mert a monodrámák nagyon rosszul is el tudnak sülni, ha a főszereplő megbetegszik. Mi aztán tudunk erről mesélni, mert átéljük, és skizoid Diktátorunk elkergetése után több magánszámot ne hagyjunk, erősen javallom. Valóban szét kell választani a hatalmi ágakat, 25 évnyi tapasztalatunk alapján jó ideig sokkal erősebben, mint azt tőlünk Nyugatra teszik. Ott ugyanis van párszáz év tapasztalat, meg sikeres forradalmak, nem lépi át senki a láthatatlan korlátokat.


Nálunk azonban egy ideig kevesek lesznek a láthatalan korlátok: nagyon is ki kell azokat jelölni. Elvileg a rendszerváltáskor a németországi parlamentáris elvű hatalommegosztás volt a minta, de ebből mostanra egy parlamenti diktatúra lett. A képviselői kétharmad minden más hatalmi ágat maga alá gyűrt: nincs független igazságszolgáltatás, média, hogy felelős kormányzásról már ne is beszéljünk. Fő feladatunk Orbán után az lesz, hogy a hatalmi ágak politikamentesítését elvégezzük. Népszavazással lebetonozott új Alkotmányban kell kőbevésni az egyes hatalmi ágak vezetőinek közvetlen, Nép által történő megválasztását, és költségvetésüket is. A gazdasági és személyi függőséget ugyanis a Narancsrezsim csúcsra járatta: ha a parlament lecsökkenti akár a bíróságok, akár a közmédia költségvetési támogatását, már bukik is a vezetője, még csak le sem kell váltani. Aztán jöhet a szintén a parlamenti bábszínház által kinevezett Fideszhű új vezető. Hát ez így nem folytatható. NEM Orbán miatt. Hanem a mindenkori Orbánok miatt. Ha az egyiktől megszabadulunk, de a játékszabályokat úgy hagyjuk, akkor keletkezik egy újabb akarnok, és kezdhetjük előlről.


Semmi akadálya annak, hogy két választás legyen: egyiken mindig a politikai vezetőket, másikon a többi hatalmi ág főembereit választjuk meg. Mindenki megbízatása négyéves, de a két választás egymás félidejében van. A parlamenti és önkormányzati választásokat simán lehet egyidőben tartani, aztán két év múlva meg a közéleti választást: Köztársasági Elnök, Főbíró, Főügyész, Főrendőr, Főmédiás, Főadószedő, megatöbbi. Politikai választáson elindult személy nem indulhat a közéleti választáson, így az is elkerülhető, hogy ejtőernyőzni próbáljanak a megmérettetésen elbukott politikusok. Egy ilyen rendszer, alkotmányos bevéséssel, annak csak népszavazás útján megtehető változtathatóságával megelőz minden egyeduralmat. A Közéleti Vezetőket semmi nem kényszeríti, hogy kiszolgálják a Politikai Vezetőket. És elérjük azt is, hogy sokszereplős legyen a társadalmi színdarabunk: sok főszereplőnél simán lerendezető, ha az egyik bekattan. Na, túlírni nem akarom, aki képes rá, és akarja, az úgyis érti. Demokrata SOHA nem bízza a demoráciát EGY vezetőre, mert ez már önmagában is ellentmondás. A Demokrata a demokrácia rendszerében hisz, soha NEM egy Vezérben. Aki meg mégis, az nem demokrata.

Eccerű ez.


2015. december 12., szombat

Találós kérdés

Nakérem. Van itt valami roppant érdekes. Vagy inkább tanulságos. Ha nem volna egyébként siralmas az Országunk állapota, együtt mulathatnánk rajta. De így aligha. Bár segít tisztán látni, az meg mindannyiunk hasznára válik. Lássuk.




A találós kérdés így szól: ki mondta, és mikor? Itt a szöveg, betűhíven.

"Tudom, ismerem a szokásos érvet, mi szerint választóink azt várják el tőlünk, hogy dolgozzunk, ez pedig a mi esetünkben azt jelenti, hogy a Parlament üléstermében mondjuk el véleményünket. A mi elsődleges dolgunk nem ez. Nem ez, mert ez már nem demokrácia. A mi dolgunk, hogy küzdjünk az önkény ellen. Ehhez pedig most nem beszélni, hanem cselekedni kell. A cselekvés most a bojkott.

Aki meg a Parlamentben hiábavalóan vitatkozva azt a látszatot kelti, hogy normális, szokásos üzemmenet van, az akarva-akaratlanul segít törvényesíteni Orbán önkényét. Kádár világában szét kellett törni a szabadnak hazudott választások mitoszát. Ezt tették az akkori ellenzékiek. Orbán világában meg szét kell törni az önkény demokratikus mázát. Ezt teszi a bojkott. Leleplezi Orbán hazugságát, a rendszer hazugságát, megmutatja az önkény valóságát."


Naszóval, vajon ki mondhatott ilyet és mikor? Nem, nem én, bár kétségkívül mindig ilyesmiket írok, évek óta, újra meg újra változatlanul. Mert amíg Orbán van, ennyi a lényeg, amit ez a másik ember - aki tényleg nem én vagyok - mondott. Páran tán tudják, de annyi történés, köpönyegforgatás, kollaboráció, árulás volt az elmúlt években a magyar politikában, hogy a legtöbben, akik hallották akkor, már nem emlékeznek rá. És még csak az sem biztos, hogy azért, mert elromlott a memóriájuk. Nem, nem ezért. Hanem azért mert kínos lenne emlékezni. Najó, nem húzom az idegeket. Ezt a szöveget Gyurcsány Ferenc mondta. Bizonyám. Tessenek újraolvasni, érdemes. Szónokolni mindig kiválóan tudott, nem ez a hiba vele. Ez is pontos, rövid, ütős szöveg, érezhetővé teszi a hallgatónak a mondandót. Átélhetővé. Ha olvassuk, értjük: igen, itt diktatúra van, és abban igazi ellenzékiek nem kollaborálnak olyasmikkel, mint parlamenti melegedés, látszattevékenység. Az ellenzékiek nem dumálnak, hanem cselekszenek, és azt nem a Rezsimet hitelesítő módon, a Parlamentben teszik, mert az csak a Diktátor bábszínháza. És igen, ezt még mindig Gyurcsány mondta. Valaha ilyeneket mondott. Tán ilyen is volt.


De ez nem mostanában történt. Gyurcsány ezt akkor mondta, amikor épp eljött az MSZP-ből. Eljött, mert tele volt a hócipője a látszatellenzéki kollaborációval, a párthatárokon átívelő mutyizással, a sok beszéddel, aminek csak az alja volt sok. És ha már eljött, alapított is egy pártot: a Demokratikus Koalíciót. És a friss, erkölcsi-elvi alapú pártjának megalakítása idején mondta a fönti szöveget. 2011. november 29-én. Négy éve. Rengetegen komolyan is vették, olyan emberek csatlakoztak, mint Bauer Tamás, Telegdi András, Albert Eszter. Csupa ikonikus, talpig becsületes demokrata. Akik 20 évnyi tilitoli, himihumi után elhitték, hogy van egy ember, aki valóban beleunt a nagyonmagyar pártvilágba, és újat akar. De teljesen, az alapoktól. Elveket akar, erkölcsöket, őszinteséget. Igazat mond akkor is, ha azért egy időre kiközösítik. Igen, ez volt Gyurcsány, ezért támogattuk, ezért állt mellé mindenki, aki tiszta viszonyokat akart. És akkor most álljunk meg egy pillanatra. Most 2015 vége van, és a Demokratikus Koalíció a Parlamentben üldögél, épp most sikerült "tévedésből" megszavaznia az év leggusztustalanabb Fidesznyik mutyitörvényét.


Ennél kevesebbre mondta az akkori Gyurcsány szószerint: "Aki meg a Parlamentben hiábavalóan vitatkozva azt a látszatot kelti, hogy normális, szokásos üzemmenet van, az akarva-akaratlanul segít törvényesíteni Orbán önkényét." Azt még az akkori Gyurcsány sem föltételezte, hogy nemcsak vitatkozik a hiábavaló, látszatkeltő, a diktatúrát hitelesítő "ellenzék" hanem még igennel is szavaz Narancsmutyira, ennyire még Ő sem látta tragikusnak a kollaboráció akkori mélységét. Négy év telt el. Az akkori Gyurcsány véleménye a mai Gyurcsányról lesújtó. Az akkori Gyurcsány szerint a mai Gyurcsány egyszerű műellenzéki, aki Parlamenti ottlétével segít fenntartani Orbán Rezsimjét, mert a demokrácia látszatát kelti egy diktatúrában. Az akkori Gyurcsány aligha ülne le egy asztalhoz a maival, tán még kezet sem fogna vele, még illemből sem. De a valóság meg az, hogy az akkori Gyurcsány MÁR NINCS


Van helyette ez a mostani, és együtt néztük végig a folyamatot, ahogy pont olyanná vált, mint akiket mélyen elítélt. És a pártja is pont ennyit változott. Az igaz, elvi, erkölcsi politikát akarók már mind elmentek, magukkal vive a szellemi tőkét. Bauer már csak lézeng, Telegdi, Albert Eszter kilépett, és rengeteg hozzájuk hasonló igazi ellenzéki. Maradtak és jöttek a helyükre morális és intellektuális nullák, elég ránézni egy DK-s csoportra, és látszik mi is változott a DK-ban. Röviden: MINDEN. A mostani pont az ellentéte annak, mint amire létrehozták. Az akkori Gyurcsány, akitől idéztem, ebben a mostani DK-ban egy percet nem maradna. Kilépne, de fénysebességgel. A mostani meg vezeti, és megpróbálja elmagyarázni, hogy miért is kell mindazt megtenni mostanság, amire korábban annyit mondott: TILOS. Mi, demokrata ellenzékiek ugyanazt valljuk azóta is. Nem mi változtunk, nem mi váltunk a Diktátor hatalmát fönntartó kollaboránsokká. Gyurcsány, és pártja: a DK vált azzá. Ez a TÉNY.

Na, lehet anyázni.


2015. december 9., szerda

Csak egy kérdés

Ami így szól: hogyan takarítsuk el az Orbán Rezsimet? A többi ugyanis púder. Amíg a Diktátor uralkodik, hatalomgyakorlásának jellege mindent átitat: erőszak, embertelenség, korrupcióhegyek. Lássuk, mit tehetünk.




Azt tapasztalom élőben is, neten is, hogy a Zemberek azt hiszik: a politika az valami tökmás dolog, mint általában az életük. Más erkölcsök, más elvek, más szabályok. Pedighát NEM. Ugyanúgy emberek hozták létre ezt a dolgot, mint bármi mást, és ha jól csinálják, semmiben nem különbözik attól, ahogy egy tanár, mérnök, vagy épp esztergályos teszi a dolgát. Nem kötelező a hazudozás, a lopás, az erkölcsök és elvek kiüresítése. A csapda ebben annyi: ha elfogadjuk a politika mindentől eltérő voltát, máris magunk fölé emeltük mindazokat, akik azt művelik. Onnantól pedig puszta ízlés és akarat kérdése, hogy egy politikus mikor gondolja úgy: elég a demokrácia bonyolult játszadozásából, egyszerűbb és jövedelmezőbb számára az önkény. Nem menőzésből írok állandóan az elvek és erkölcsök helyreállításának fontosságáról. Éppúgy, ahogy nem verjük át a hozzánk közelállókat - lehetőleg senkit, de a magyar ugaron vagyunk -, nem hazudjuk tele az arcát, és nem raboljuk ki, éppúgy nem szükséges, hogy elfogadjuk: a magyar politikusok meg épp ezt teszik. És józan ésszel elfogadhatatlan a kettős mérce: miért is kéne többet megengednünk azoknak, akiket a mi képviseletünkre választottunk, mint saját magunknak? Ugyehogy ugye.


No, de vissza az alapkérdésre. Demokráciában egyszerű a válasz: választásokon. Aki szerint ez itt ma demokrácia, az még nem szívott eleget. De persze van itt mégegy kérdés. Milyen választásokon? Olyanokon, mint a Horthy, vagy Kádár Rendszerben, NEM lehet Hatalmat leváltani, egyszerűen nem úgy van felépítve a rendszer. Csak az aktuális törvénybe foglalt trükkök mások, de a cél és végeredmény tökugyanaz: látszólagos legitimáció megszerzése a Diktátornak, lehet lobogtatni a hatalmas részvételi és megerősítési arányokat, lám a Nép támogatja. A 2014-es választások finomabb trükköket alkalmaztak, mint Kádárék anno. A választási szabályok is eléggé lejtettek egyirányba, de igazából a korlátlan médiauralom vezetett az előre látható végeredményhez. Pedig 2014-ben még nem volt olyan gátlástalan feudalizmus, mint ami mostanra kialakult, és mégis: ott még egy valódi ellenzéknek sem lett volna esélye. Azt teccenek gondolni, hogy 2018-ban majd tisztább választások lesznek? Miért is? Orbán ma azt csinál az Országgal, amit csak jólesik. Egy frászt fog demokráciát helyreállítani, ha már ráérzett a teljhatalom ízére, és láthatóan marhára élvezi.


Nincs 2018-ra demokratikus opció. Ha lesznek választások, azok kádári jellegűek lesznek: előre borítékolható az eredmény, pont úgy fogják a törvényeket módosítani - megtehetik, mindennap gyakorolják - hogy MINDENKÉPP nyerjenek. Ha addig valahonnan felnő egy valódi ellenzék, akkor keményebb szabályok lesznek, megelőzendő a bajt, ha meg marad a mostani, akkor még csak változtatni sem kell: amilyen tempóban fogy a szavazótáboruk, 2018-ra tánha bejutnak a parlamentbe biodíszletnek. Orbánék csak a KÉNYSZERBŐL értenek. Egy ilyen volt: a netadós fellángolás. Sok ember volt az utcán, hangosak voltak, vissza is vonultak azonnal Vérnarancsék. És van ma olyan erő, amelyik képes lenne Őket tiszta választások kiírására és végrehajtására rávenni? Van egy frászt. Az EU tán bepróbálkozhatna, de tele van a tökük velünk. Mi a frásznak is foglalkozzon egy 500 milliós közössség egy olyan törpe alkotóelemével, mint mi? Olyanok vagyunk számukra, mint az ablakon berepült lódarázs. A jobb lelkű ember kihajtja a szobából, a türelmetlenebb meg fogja a papucsot, oszt agyoncsapja, szevasz. Csak a hülye hagyja, hogy megcsípje, az EU meg nem hülye. Egyszóval NINCS sem belső, sem külső erő, amelyik Orbánékat szabad választások megtartására képes kényszeríteni.


Ha valami csoda folytán a Nép egyszercsak fölhorgad - van erre esély, ha nem is a közeljövőben -, akkor az kikényszerítheti. Igenám, de ha a Nép végre megmozdul, akkor minek is tárgyaljon Orbánékkal szabad választásokról? A Diktátort elűzni kell, nem megengedni Neki, hogy a kezében begyűjtött gazdasági és médiafölényt választásokon használja azok ellen, akiktől azt összerabolta. Teccenek érteni: az az Erő, ami kikényszeríthetne szabad választásokat, az elég arra is, hogy azokat Orbánék nélkül tartsuk meg. Nem választási listákon a helyük, hanem rácsok mögött. Najó, de mindebből aztán következik valami? De még mennyire. Ha az egyetlen lehetséges út a Rezsim megdöntésére az utca Népharaggal megtöltve, akkor mindenkinek, aki valóban ellenzéki, ezen kell dolgoznia. Ébreszteni kell a Népet, mozgósítani, utcára vinni, nem pedig altatni, vagy inkább áltatni. Nem kellenek a süket dumák a szuperbékés megoldásokról, ismerős ugye: csak nehogy egy csepp vér is folyjon. Má bocs, de még focimeccsen is folyik, az utcán, forradalmi helyzetben meg minimum elcsattan egykét pofon. Az ilyen sumák szövegek csak arra jók, hogy hitegessék a hívőket: lesz csoda, elmúlik a Rezsim, mert választásokon majd le lesz váltva.


A VALÓSÁG ellenben az, hogy a Diktátort UTCÁN lehet eltakarítani, sehogy máshogy. Ha a Nép azt látná, hogy a látható ellenzék eltökélt, és mer kockázatot vállalni, mellé állna. Ehelyett azt látja, hogy a parlamentben úriemberkednek, nyomogatják a gombot, csevegnek, párórás tüncikét tartanak, aztán visszaücsiznek. És joggal gondolja: ha azok, akik azt állítják magukról, hogy Ők volnának az ellenzék, SEMMIT nem mernek bevállalni, akkor az egyedi polgár minek is vállalná. Neki ugyanis nincs mentelmi joga, nincs stabil és magas fizetése jóidőre garantáltan, és kapcsolati tőkéje sincs, ami a szívességekért cserébe - közbeszerzés -, megvédi az egzisztenciális retorziótól. Választásokra készülni, méregetni a szimpátiaszázalékokat persze lehet - már akinek az a perverziója, hogy az elfogyót növekvőnek mutassa. De ilyen alapon lehet struccokat is tenyészteni, vagy madárcsicsergést fölvenni hajnalban az erdőben: pont annyi hatása van az Orbán Rezsim ellen. SEMMI. Akik azzal hitegetnek, hogy mily szép lesz az élet az Orbán Rezsim után, azokhoz csak egy kérdésem van: hogy jutsz el odáig? És ha erre nem tud válaszolni, akkor biz hazug, és kiszolgálja, nem pedig aláássa a Diktatúrát. Orbán vagy Népharag.

Ennyi a kérdés.


2015. december 7., hétfő

Biorobotok

Teccenek ismerni a Fidesznyikek stílusát ugye? Rajtakapjuk Őket - van min -, aztán jön a részükről az anyázás, apázás, bármi. Sajnáljuk Őket, és egyben röhögünk rajtuk, bár azon épp van okunk szomorkodni, hogy ilyen droidok tartják hatalmon a Diktátort. De nemcsak Ők. Mutatom.




Kicsi színesként is aposztrofálhatnám, ami következik. Válogatást közlök ugyanis fészbukos vitákból. Biorobotoktól. Olyanoktól, mint amilyenek a Fidesznyikek. Pont olyanoktól. A hitelesség kedvéért természetesen mindegyikről képernyőmentés is van, bár kétségkívül Olvasóim számára tán hihetetlennek tűnik majd, amit most látni fognak. Ja igen, egy betűt sem változtattam rajta, pont így írták, ahogy közzéteszem. Tessék:


Györgyné Szelp Szeriintem Tuareg mindeg is Fidssz parti volt Gyurcsanynak meg az ellensege mint ahogy az abra most is mutatja.Ha a DK igennel szavazott akkor biztos hogy ezt kellett tennie.

Tóth Nelli Csak szeretné ez a sértődött, zakkant, kocsismáté volt haverja, Gábor Tuareg Szabó nevű, hogy a DK "szétrohadjon"! Ebből is látszik, hogy mennyire szeretné orban végét! De ne reménykedj, gabika, jól vagyunk! Sőt jobban!

István Lipták Gábor Szabó, a kedves édesanyádnak mondj ilyeneket! Ne magadból indulj ki. Szerencsétlen hülye paprikajancsi!

Tornai Döme Gábor Szabó ! Most már takarodj innen! Mindenhova odaszórod a mocskodat !

Gyula Nagy Tőled tanulni becsületet?Őszinteséget?Elveket?Mára elég volt belőled.

Istvan Auth Barom vagy!

Jánosné Horváth Nem a DK-ban kellene toborozni tagokat és Gyurcsány ellen hergerení,nem fog sikerülní!!

János Sipos Számomra lassan kevesebb undorító dolog van, mint amit Te művelsz! Másképp már senki nem figyel Rád? Meg is értem!

Katalin Kanyasi-Hedrich Mondj és gondolj azt amit akarsz de ne tégy jót Orbánnak azzal hogy vágod a baloldalt! Igy sohasem lesz összefogás!!

Csaba Szabó Volt. És akkor megnyugodna a lelked, ha nem szavaznának? Nem azért vannak ott véletlen, mert emberek jelentős számban oda küldték őket? Tuareg megosztja a baloldalt, ezzel orbán malmára hajtja a vizet. Ez hogy nem tűnt fel neked?

Judit Siklósiné nem kedvelem ezt a TUAREGET azóta mikor kiment egy regiment ember az ORSZÁGHÁZ elé és mikor kellett volna az élére állni ennek a tömegne nem tett semmit csak bámult üressen és magatehetetlenül akkor ő ne törjön pálcát mert nem hiteles ember dumálni szeret de mikor cselekedni kell l bujik a sátrába

Béla Szabó Gábor elfogyott a gyógyszered? Azt hiszed ha ekkora marhaságokat irsz akkor a DK-sok átt mennek a neve nincs csapatodhoz. ?

Tivadar Martyin Ezt az önszerelmes majom Tuareget némítsa már el valaki

Zoltán Berki Mi is ennek a csoportnak a neve??? A szellemi köcsögök DK-t utálók önként távozzanak! Ha mégis forgalmaznak ne állj szóba velük! HAJRÁ DK! HAJRÁ ÖSSZEFOGÁS!

Attila Jeney Bunfordiság lustának nevezezni azokat, akiket zavar a "bőség kosara", vagy épp az acsarkodás, mely Tuareg kenyerévé lett.

Zsuzsanna Nádasi Tuaregnek nem lehet ellentmondani! Abban a percben, hogy más a vélemény és az nem egyezik az Ő elvárásával, az a minimum, hogy bírósággal fenyeget. Neki mindent lehet, azt gondolja.


Na, azért jóból is megárt a sok. Mint egykét szövegből kiderül, bár stílusban, mondanivalóban, értelmi képességek tekintetében ez itt egy Fidesznyik biorobot-csapat is lehetne, de NEM az. Ők mind DK-aktivisták. És csak egy csokor a hektárnyi kóróból. Folytatni tudnám az idézgetést tízszer ennyivel, de nem folytatom, mintahogy szokásommal ellentétben nem linkelem be az illetőket, hogy egy kattintással meg lehessen nézni a kicsit sem korlátolt delikvenst. A valódi nevükön szerepelnek, de Ők csak a jéghegy csúcsa és nem a személyük az igazán fontos, hanem a jelenség. A legutóbbi tényfeltáró cikkemre, meg a korábbira adott kommenteket teccenek látni. Érdemi reakció sehol nem érkezett, persze érthető, hisz a cikk képernyőmentésekkel bizonyította a TÉNYEKET. A szcientológusok, meg a tőlük tanuló Fidesznyikek szokása a TÉNYEKET semmibe venni, és kizárólag terelni, anyázni. És a DK-soké. Pont erről írtam az előző cikket, és lőn: látványosan bizonyították be tevékenységükkel annak minden állítását.


És akkor lényegre. Ez egy következmények nélküli ország. Ütjük-vágjuk a Fideszt, teljes joggal, hogy semilyen felelősséget nem vállal a tetteiért. Nyilvánvaló, rajtakapott bűnök után sem történik semmi annak elkövetőivel: kimosdatás, szőnyegalásöprés, anyázás van helyette. És mi, demokraták Ezeket akarjuk eltakarítani, a mentalitásukkal együtt, egyszer s mindenkorra. Ám roppant nehéz lesz, ha azok, akik magukat demokratáknak vallják, semmiben sem különböznek a leváltandóktól. A Nép ugyanis nem az egyik agyhalott és korrupt szektát akarja a másikra leváltani. Tiszta viszonyokat akar, igazi változást, nem csak cégérátfestést. Ha valaki nem értené, miért is nem sikerül a parlamenti "ellenzéknek" az elbukott választások óta jottányit sem erősödnie, sőt, lassan elfogy, annak itt a válasz, ebben a cikkben, ezekben a DK-aktivista kommentekben. Egy botrányos szavazás után semmi szankció nincs a DK-ban. Csakúgy, mint a Fideszben sincs soha. És ahelyett, hogy pártaktivisták számonkérnék az általuk választott főnökeiket, inkább kimossák Őket a pöcegödörből. Ezzel persze újabb biztatást adva nekik: mindent megtehettek.

Mint a Narancsok.