2015. április 30., csütörtök

Lett új a NAP alatt!

Tegnapi Kossuth téri pártalapításunk hangulata és szellemisége alapján most írhatnám meg életem egyik legütősebb blogját. De be kell valljam, hullafáradt vagyok, 5 napja adatozom, jogászkodunk, jegyzőkönyvezünk, így a mostani egy rövid, tényszerű valami lesz, holnap majd pótolom egy igazival.
















Öt perce fejeztem be utolsó iratunk hitelesítését, ahogy a blogot fölrakom, indulok is bíróságozni, az meg senkinek sem lenne jó, ha egy sokunk számára életreszóló élményt úgy írnék meg, hogy az emberi nyelv helyett záradék, engedményezés, kötelezettség, meg ilyesmik ugranak be. Elmondtam, elmondtuk az elmúlt hetekben, hogy miért, és mire is alapítunk pártot, ám egy dolgot titkoltunk: a pártunk nevét és szimbólumát. A Kossuth téri alapítók persze tegnap óta már tudják, de mindaddig titokban tartják, amíg ez a blog el nem oszlatja a titkot. És akkor most eloszlatja. Pártunk neve: Nincs Alku Párt. A kezdőbetűket összeolvasva: NAP. Innentől érthető a cím is: lett új a NAP alatt. Minden további helyett álljon itt immár elfogadott, Alapszabályba megváltoztathatatlanul kőbevésett küldetésünk, nem hiszem, hogy van ma Magyarországon rajtunk kívül politikai erő, amelyik ilyen vállalásokat merne egyszer s mindenkorra megtenni.


"II. Küldetés (Pártalkotmány)

6. A párt célja a magyar politika alapvető erkölcsi normákhoz való visszatérítése, a társadalom további szétesésének megállítása érdekében.

7. A párt a demokratikus jogállam, és az európai értékek helyreállításáért küzd, ennek részeként a hatalmi ágak teljes szétválasztását, a mindent átható politikai befolyás felszámolását tűzi ki elérendő célként.

8.  Szövetséget csak olyan magánszemélyekkel és szervezetekkel köt, melyek mind erkölcsi, mind politikai alapértékek tekintetében ugyanezen elveket vallják, ezeket a gyakorlatban is, megalkuvásmentesen képviselik.

9. A párt résztvesz az országos választási folyamatokban, ám elnyert mandátumait kizárólag akkor veszi át, ha alapelveit többségi támogatással tudja maradéktalanul érvényre juttatni.

10. A párt saját szervezetén belül is meghirdetett demokratikus elveinek megfelelően jár el: a jelöltkiválasztásban a helyi szervezetek és azok egymás közötti megállapodásai döntenek, az országos központ e folyamatokban semmilyen szerepet nem játszik.

11. A Pártalkotmány az Alapszabály nem megváltoztatható része."


Elindultunk.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. április 27., hétfő

Nem lapítunk. Alapítunk.

A mindenoldali politika és sajtójuk örömkönnyekkel ünnepelte, hogy a bíróság április 30. után már nem engedélyezi Kossuth téri tüntetésünk folytatását. Ilyen helyzetből két dolgot lehet: kihátrálni, vagy előremenni. Mi az utóbbit választottuk.




Ha nem ment Mozgalomként, minimálkonszenzussal, együttműködési ajánlatokkal, akkor majd megy máshogy. Végtelen naivitásunkban azt gondoltuk, hogy az "ellenzék" is meg akarja buktatni Orbánt, aztán kilenc hónapnyi valós tapasztalat után rá kellett végre döbbennünk: dehogy akarja. Frissen szerzett parlamenti mandátumaikat, a párt-, és magánkasszák feltöltését olyan apróságokért, mint az Ország teljes szétesése, nem fogják kockáztatni. Általuk mozgatott műcivileken keresztül lehűtötték a forradalmi hevületet, a változásokért komolyan tenni akarókat a haveri sajtóból kitiltották, és kivártak. Naja, azzal az aprósággal nem számoltak, hogy teljes erkölcsi és intellektuális kiürülésük miatt a Narancsok elfogyó szavazóbázisából semmit nem profitálnak, ellenben a fölhorgadt Nép keres magának másokat: a Jobbikot. A hiteles demokrata politika hiánya mindenütt a világban felerősíti a szélsőségeket, akinek van némi történelmi, meg politológiai műveltsége, az egyáltalán nem lepődött meg ezen a fejleményen. A kérdés már nem az, hogyan lehet Orbánt elűzni, hanem az: hogyan lehet ÚGY elűzni, hogy ne a Jobbik vegye át az Országot. A halasztgatás, kamuzás, lapítás ide vezetett: az őszi forradalmi lázban kellett volna végigmenni, és akkor a Jobbik ott lenne valahol 10 százaléknál, nem 20-nál, és rakétasebességgel fölfelé húzva. Ezt elkúrtátok, nem kicsit, nagyon.


Egyre több helyen, egyre többek mondják ki ezt a tényt: új demokrata ellenzék létrehozása nélkül az Ország őzikesimogató náciké lesz, akik addig báránykodnak, míg végül le nem vethetik a fehér parókát, hogy a megvezetett Népnek megmutassák igazi arcukat. Szembe kell szállni velük, és ütni Őket a gyenge pontjuknál: ez pedig nem más, minthogy bent ülnek biodíszletként Orbán parlamentjében. Márpedig ha Ők az alternatíva, és a Nagy Orbánbuktatók, akkor mit keresnek a diktatúra bábszínházában? És épp ezt fogjuk tenni, aztán aki még időben fölébred, ehhez csatlakozik. Ja, hogy közben a többi parlamenti melegedőről is kiderül, hogy éppannyira megélhetési bábok, mint Jobbikék? Hát, több is veszett Mohácsnál. Egy valós cselekvésekre teljességgel alkalmatlan, örök vesztes, szavazótáborát még a valaha volt legpocsékabb Kormánnyal szemben sem növelni képes műellenzékért nem kár. Részt vettek és részt vesznek a Fidesz által kiépített országos korrupciós táplálkozási láncban, ha a jövőben meg akarjuk akadályozni, hogy újra egy Orbán, vagy Vona kerüljön hatalomra, vagy annak látható közelségébe, akkor Őket is kukába kell dobni, vagy újratermeljük a fertőzést.


Mi az OGYM bázisán belevágunk egy új, cselekvő, az emberi és politikai alapértékeket, erkölcsöket minden körülmények között betartó, őszinte és becsületes demokrata ellenzék létrehozásába. Aztán vagy sikerül, vagy nem, ha nekünk nem, majd másnak fog, mert valakiknek sikerülnie KELL, ha vissza akarunk térni az európai jogállamiság keretei közé. Ennek megfelelően szerdán pártot alapítunk, és megkezdjük kilenc hónapnyi élő terepharcunk tapasztalatainak az Országgal való megosztását. Nincs értelme a lövészárokba beásva maradni, ha kiderült: akiknek a frontot, meg a bunkereket kialakítottuk, azokat minden érdekli, csak a harc nem. Ideje kijönni az állóháború mocsarából, és támadásba lendülni, mert a Jobbik már régóta ezt teszi, és látható sikerrel. Megyünk a sátrainkkal vidékre, toborzásba kezdünk, használjuk a 9 hónapnyi és nehéz szüléssel létrehozott erkölcsi és szellemi tőkénket. És persze időnként visszatérünk a Kossuthra, hol rövidebb, hol hosszabb ideig, de ez maradjon a jövő titka.


Minden további helyett álljon itt szószerint új pártunk alapszabályának néhány legfontosabb eleme, mindenki összehasonlítgathatja másokéval, aztán dönthet. A párt nevét pedig csak az alapítás, és a bírósági bejegyzés megkezdése után fogjuk ismertetni, mert mint az várható is volt, máris megjelent a Téren az a csóka, akinek szokása bejegyeztetni minden ellezéki pártnévre egy hasonlót. Szóval:

Pártalkotmány:

1. A párt célja a magyar politika alapvető erkölcsi normákhoz való visszatérítése, a társadalom további szétesésének megállítása érdekében.

2. A párt a demokratikus jogállam, és az európai értékek helyreállításáért küzd, ennek részeként a hatalmi ágak teljes szétválasztását, a mindent átható politikai befolyás felszámolását tűzi ki elérendő célként.

3.  Szövetséget csak olyan magánszemélyekkel, és szervezetekkel köt, melyek mind erkölcsi, mind politikai alapértékek tekintetében ugyanezen elveket vallják, és ezeket a gyakorlatban is, megalkuvásmentesen képviselik.

4. A párt résztvesz az országos választási folyamatokban, ám elnyert mandátumait kizárólag akkor veszi át, ha alapelveit többségi támogatással tudja maradéktalanul érvényre juttatni.

5. A párt saját szervezetén belül is meghirdetett demokratikus elveinek megfeleleőn jár el: a jelöltkiválasztásban a helyi szervezetek és azok egymás közötti megállapodásai döntenek, az országos központ e folyamatokban semilyen szerepet nem játszik.

6. Fenti 5 pont az Alapszabály nem megváltoztatható része.


Mivel sem Orbánéknak, sem a Műellenzéknek nem érdeke valódi, és cselekvő demokrata ellenzék létrejötte, ezért aztán fölkészültünk arra, hogy maga a bejegyeztetés is hosszú ideig tartó harc lesz. Ám természetesen megtaláltuk a módját, hogy ettől a folyamattól függetlenül májusban megkezdjük az operatív működést. Alapszabályunk rövid és velős, a lényegi elem följebb olvasható, a többi vagy a jogtechnika kötelező kelléke, vagy olyan titok - mint a párt neve és jelképe - amiket per ma nem hozhatunk nyilvánosságra, ám az alapítás, és a bejegyeztetési folyamat megkezdése után minden nyilvános lesz. Mint mindig.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. április 25., szombat

Hurrrááá! Győztünk!!!

Nagyjából ilyen szalagcímekkel írta tegnap a teljes jobbos sajtó a nagyhírt, mely szerint végre a bíróság is úgy ítélt, hogy április 30-a után nem maradhatunk tovább a Kossuth téren. Izgultak rajta eleget, mert előtte ötször szívták meg ugyanott, ugyanők.




Namost a naiv demokrata azt gondolná, hogy ez itt Orbánisztán, ahol van az Ő sajtójuk, meg van vele szemben az ellenzéké, és aminek a Narancsok örülnek, az aligha szabadít fel boldogsághormonokat a demokrata oldalon. Ám a naiv demokrata végigszemlézi az ellenzéki sajtót, tévéstül, újságostul, netes hírportálostul, meg fészbukostól, és azt látja: az öröm teljes. Magyarul a demokrata sajtó egy az egyben átveszi a Magyar Hírlap nevű Orbánlap anyagát, nem fűz hozzá semmit, max annyit: na végre. Aztán naiv demokrata ezekután néz ki a fejéből, és elgondolkodik. Ha ez itt Orbánisztán, és vannak, akik magukat ellenzékinek nevezik, mind a parlamentben, mind a médiában, mégpedig fennhangon, akkor mégis hogy lehetséges, hogy ugyanazt, és ugyanúgy közlik "ellenzékék", mint Orbánék? Az érthető, hogy a Fideszek örülnek, visítottak eleget Gulyásgergő, meg Kövérlaca szájával, hogy elrondítjuk a horribilis áron betongettóvá varázsolt Kossuth teret. De hogy a "demokrata" oldal minek örül, azt Európában aligha értenék. 


Ugyanis az a helyzet, hogy a jogállam végének tetszenek épp örülni. A gyülekezési jog bírósági kinyírása kevéssé örömteli, illetve mint látható, mégiscsak az. Aztán, hogy mennyire értik egyáltalán a demokrácia szót azok, akik most örömtüzeket gyújtanak, az meg egy másik kérdés. Az NEM demokrácia, ha aszerint állunk egy eseményhez, hogy az kikkel történik. Az a Balkán, Tesókáim, illetve már az sem, csak tessenek délkelet felé körbenézni: lassan Ők magyarozhatnak, nem mi balkánozhatunk, oly mértékben húznak el mellettünk mind az európai demokrata alapértékek, mind a társadalmi kohézió, és persze ebből következően a gazdaság terén is. Az igazi Balkán a tegnapi "demokrata" sajtóban található, amelyik szolgai módon egy az egyben veszi át a Narancsörömöt. Egy darab Gépnarancsos cikk kivételével mind a fenekét csapkodja a földhöz, hogy dejó, végre a Szabóékat eltávolították, hurrrááááá! Ehhez persze nemcsak annyi kell, hogy ne értsenek semmit a demokrácia, meg az európaiság fogalmából, hanem az is, hogy mélyostobaságukban nem látják: az Ő szabadságjogaikat is ugyanígy fogják kivégezni.


Ha a tegnapi nap előtt bárkinek maradtak még kétségei, hogy igaz-e, amiről hetek óta írok: országunkban NINCS létező, és látható demokrata ellenzék - akik vannak, mint a MoMa például, azok is nagyjából annyira látszanak, mint az OGYM - az bátran nézze vissza a tegnapi sajtót. Aztán nagy vágyálmai közepette, hogy hátha mégse az a parlamenti "ellenzék", meg a haveri sajtója, aminek látszik, picit gondolkozzon inkább. NEM sajtóhír, hogy augusztus 8-án kitelepülünk a Kossuth térre. NEM sajtóhír, hogy ott hóban-fagyban, esőben-szélben kitartunk bármeddig. NEM sajtóhír, hogy ötször nyerjük meg a BRFK jogászhadával szemben a Téren tartózkodás jogát. NEM sajtóhír, hogy ötször oszlatják föl a jogerős tüntetésünket TEK parancsra, az SEM sajtóhír, ha elvisznek minket tiltakozásunk eredményeként a rendőrök. NEM sajtóhír, ha január 10-én 1500 fős tüntetést tartunk, de ha ennek felét Juhász Péter utcára viszi nagyjából ugyanakkor, az pedig nanáhogy az. Meg Gulyás Balázsék 30 fős Kész Zoltán-ünneplő tüntije is szalagcím persze. NEM sajtóhír, ha mi 30-an tiltakozunk hangosan és este Orbán házánál, amikor a Zemberek otthon is vannak, de az persze címoldal, ha minket bénán lekoppintva megintcsak Juhász Péter 5 fős tüntit tart ugyanott délelőtt, nehogy valakit megzavarjon.


Folytassam? Minek. Aki valóban demokrata, az tudja, hogy az alapjogokért mindig, minden körülmények között ki kell állni, tökfüggetlenül attól, hogy épp a barátomét, vagy az ellenfelemét akarják elvenni. Aki meg ezt nem érti, az nem is fogja, mert egyszerűen a nagy seggnyalások és kollaborációk közben már gondolkodni sem mer, nehogy esetleg némi lelkiismeretfurdalása keletkezzen. A tegnapi nap SZÉGYEN a magukat demokratáknak nevezők számára, és megvilágosodás azoknak, akik csakazértse akarják fölfogni, hogy biz a jelen "ellenzék" minden szinten való Narancskollaborációja taszítja a Jobbik kezébe az országot. A strucc is boldogan hal meg, hisz utolsó élménye után már nem kell azon elgondolkodnia, hogy ha időben kihúzta volna a fejét a homokból, akkor nem az lett volna az utolsó élménye. Ha vallásos lennék, most mondhatnám: boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. De nem vagyok, így csak annyit mondok: kösz Drágajó Műellenzék, hogy tegnap fehéren-feketén bebizonyítottátok, amiről kongatom egy ideje a vészharangot: KELL demokrata ellenzéket csinálni, mert NINCS.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. április 23., csütörtök

Politikai vadkemping

Mindenki azt mond magáról, amit akar, az meg egy dolog, hogy abból a Nép mit hisz el. Bátran feltüntetheti magát hegymászónak bárki, amíg vissza nem riad a helyi szánkódombtól, mert tériszonya van, és mínuszban megfázik.




Ha a társadalom igazságba, őszinteségbe és tisztességbe vetett hitét vissza akarjuk állítani, akkor a politikának ezt önmagán kell kezdenie. Olyan példát kell mutatni, amelyik követhető, mert akik megmutatják, azok valóban úgy is cselekszenek, ahogy beszélnek. Aki a célját komolyan gondolja, az azért kockázatot, konfliktust, kényelmetlenséget is vállal, aki meg ezt nem teszi meg, arról gyorsan kiderül, hogy kamuzik. És annál gyorsabban derül ki, minél inkább van összehasonlítási alap: ha valakik meg is teszik, amit mondanak, mások meg csak locsifecsiznek, akkor hosszabb távon nyilvánvaló, melyik az őszinte és melyik a kamuverzió. Nagyjából ide vezethető vissza, miért is kaptunk a kezdetektől teljes ellenszelet az elvileg potenciális szövetségeseinktől: a parlamenti "ellenzéktől", és a hozzájuk ezer szálon kötődő médiaértelmiségtől. Érdekes volt megtapasztalni napról napra, hogyha mi valamit csinálunk, akkor az lehet nagyjából bármi, nem hírértékű, de annak a tizede, ha "jóváhagyott" emberkék művelik, akkor azonnal címlapsztori. Blogom olvasói sok ilyennel találkozhattak, nincs már jelentősége, ugorjunk.


Egy szervezet erejét igazából az mutatja meg, mit tud kezdeni a válságaival. Két ilyen válságunk volt: az első december végével kezdődött, mikor a Gulyás Gergely nevű Narancsszócső bejelentette, hogy úgy módosítják a gyülekezési törvényt, hogy az OGYM ne maradhasson tovább a Kossuth téren a nonstop tüntetésével. Erre még volt valamiféle "ellenzéki" reakció, de azt utólag, az azóta lezajlott események ismeretében bátran minősíthetjük a szokásos lufieregetésnek. Gulyás Gergely ugyanis megadta az alaphangot, az "ellenzék" súlyos némasága pedig lehetővé tette az Orbánbanda rendőri szárnyának, hogy megkezdjék ellenünk a folyamatos éjszakai akciókat. Ötször oszlatták föl jogerős gyülekezésünket, ötször nem volt ehhez mondanivalója a parlamentereknek, saját bőrünkön kellett megtapasztalnunk, hogy akik magukat ellenzéknek hirdetik, valós szituban nem azok. Ez volt az első válság: tudomásul venni, hogy akikben bíztunk, elárultak bennünket, és ami még rosszabb: azokat az alapelveket, amiknek a képviseletére a parlamentbe választottuk Őket. Túléltük, megemésztettük, ha egyedül kell elhajtanunk Orbánt, és megállítani a Jobbikot, akkor azt fogjuk tenni, más út nem maradt.


A második ilyen válságunk a Fővárosi Törvényszék döntése volt, amivel nem engedélyezte május 1-től tüntetésünk folytatását. Ugyanaz a bíróság, ugyanazon érvek, mind a BRFK, mind a mi részünkről, és amiben ötször nekünk adtak igazat, hatodszor már nem. Megtalálták végre a megfelelő Narancsbírót, a csalódás számunkra abban állt, hogy a demokrácia utolsó bástyája: a Bíróság is összeomlott. Meg persze annyi, hogy ehhez ismét nem volt mondanivalója a parlamenti "ellenzéknek", de ezen korábban túlestünk, igazából már nem is vártunk Tőlük semmit. A válságok arra jók, hogy végig kell gondolni az alapoktól újra mindent, és épp ezt tettük. Belemehettünk volna az ocsmány jogászkodással szemben egy hasonló játékba, írtam is korábban a módszert, és a Téren maradhattunk volna. De nem, mi egyenes emberek vagyunk, nem keverünk-kavarunk, hanem a szükségből erényt kovácsolunk. Akik már próbáltak egy állandó, hosszú hónapokon át tartó tüntetést fönntartani, pláne télvíz idején, azok tudják: nem 3 emberes meló, és akik azt csinálják, azok különleges emberek.


A Kossuth tér kialakított egy olyan csapatot, amelyiknek nincs párja a demokrata oldalon. Tudomásul vettük, hogy attól a pillanattól konkurensnek tartanak minket, amikortól vagyunk, pedig nem voltunk azok. És ha perpillanat egyenes úton nem maradhatunk a Kossuthon, akkor megyünk máshová. De nem Budapesten. Egy stratégia csak akkor lehet sikeres, ha a létező valóságot tekinti alapnak, és nem vágyálmokat. Valaha azt gondoltuk, hogy a parlamenti "ellenzék" alapkérdésekben mellénk áll, és a médiájuk szintén. Most már tudjuk, hogy nem, akkor pedig ebből indulunk ki. Agyonhallgatni lehet minket, kivétel, ha fizikai valónkban megyünk az emberek közé. Budapesten már viszonylag sokan ismernek minket, de vidéken még nem, erre jó volt a teljes médiazárlat. Hát akkor megyünk vidékre, egyszerű ez, nemdebár. Április 29-én pártot alapítunk a Kossuthon, 30-án kora délutánra lebontjuk a sátrainkat, visszaadjuk a Teret diktátoréknak, és megkezdjük a vidéki "turnét". Tele van Narancsország Fidesznyik polgármesteri hivatalokkal, azok előtt remek főterek vannak, mi meg szépen odatelepülünk, bele az arcukba, szokás szerint.


Egy hétre, nem kell több: kezdőnap, építés, megnyitó, aztán egy hét toborzás, pár ezren biztos bele fognak ütközni a sátrunkba, mert ami Budapesten is feltűnő, az vidéken még inkább. És elmondjuk, kik vagyunk, mik vagyunk, mit tettünk eddig, hogyan és miért, és mit akarunk tenni a továbbiakban. És ehhez lesz olyan erkölcsi muníciónk, ami másnak ebben az országban nincs: 9 hónap a Kossuthon, full ellenszélben, rendőri zaklatással, agyonhallgatva. Hát, lesz meglepetés. Ilyen is, olyan is, lesznek ütközetek is, a Narancsok nyilván vidéken is idegrohamot kapnak, ha "elrondítjuk" az aktuális közterüket, csakhát mi ilyen harcokban edződtünk. Az igazi meglepetés pedig azok arcán lesz, akik demokraták, és eddig nem hallottak rólunk. A Kossuthon is gyakori élmény volt, sok újabb Mozgalmár így került hozzánk, vidéken aligha lesz másképp, sőt. És bizony elmondjuk, hogy miért is nem hallhattak rólunk: igen a T. Parlamenti Ellenzék és haveri sajtója tudatosan döntött úgy, hogy mi nem létezünk. Hát pedig nagyon is, és erre májustól egyre több helyen fognak emberek rájönni.


Egy hét vidéki városi főtér, egy hét pihi, tapasztalatösszegzés, az új aktivisták helyi szervezetté formálása, aztán újabb helyszín. Mivel a potenciális forradalom lehűtésével a műellenzék 2018-ig stabilizálta Orbánék helyzetét, ezért aztán sokkal több időnk van, mint ami szükséges lenne, hogy felépítsük az Ország tettekben is ellenzéki demokrata pártját. Lehet persze abban is hinni, hogy ez egy egyszemélyes műsor: Szabó, meg pár nyugdíjas, de a valóság egészen más, és elég ha az Ország erre az idők folyamán rájön. Vannak olyan emberek, nem kis számban a Mozgalomban, akik helyből hitelesebbek, mint az összes létező Műellenzéki caklipakli. És egyre inkább előtérbe is fogjuk helyezni Őket, egyre kevesebb lesz a Szabó és egyre több az Új Arc. Ezzel persze a karaktergyilkolászás lehetőségét is lezárjuk, bár az értő szemek már fölfedezték, hogy nagyjából a rendőrtámadások megkezdése óta egycsapásra leállt a Tuaregmocskolás, minden térfélen. Rájöttek, hogy a negatív hír is hír, minél jobban gyilkolnak, annál ismertebb leszek, rajtam keresztül pedig az OGYM, így aztán inkább a teljes némaságot választották. Na, hosszú lesz, majd szombaton folytatom, addig meg, mint mindig:

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. április 21., kedd

Jókai bableves, avagy demokrata alapvetés

Kábé egy hónapja folynak április 29-i pártalapításunk vitái a Téren, a neten, meg mindenütt. A múlt szombati, immáron negyedik stratégiai megbeszélésen jóváhagyták az alapítótársak, hogy közös akaratként írjam meg alaptéziseinket. Íme.




Ja, hogy miért a címben a Jókai bableves? Eccerű. Amit mi akarunk tenni, és fogunk is, az nem hamburger, nem pizza, nem gyros, nem pita, aki azt szeretne, az utca túloldalán kapható, dögivel, mi Jókai bablevest adunk, és csak azt. A vitákban ugyanis rendszeresen előfordulnak olyan érvelések, amik a már létező pártok erkölcsiségére, elvszerűségére próbálnak terelni bennünket, csakhát ahol nincs, ott ne keresd. Ha volna a létező pártoknak ilyesmijük, akkor Orbán már nem lenne, és nekünk sem kéne párttá alakulnunk, meg persze a Jobbik sem törné épp ránk a közéleti ajtót. Nem vagyunk karácsonyfa, nem fogjuk engedni, hogy ránk aggassák a máshonnan hozott megkopott díszeket, pont azok vagyunk és leszünk, akik és amik, és nem valami egészen más. Szóval Jókai bablevi, nem pedig múlandó telítettségérzést okozó gyorséttermi táp, bocsi. És akkor lássuk, mi van a levesben.


Először is. Azt a problémát fogjuk orvosolni, ami a legfontosabb, mert az összes többinek az alapja. Ez pedig a magyar politika elkurvulása, kiüresedése, teljes erkölcsi és elvi nihilbe süllyedése. A fogalmak már rég elvesztették eredeti jelentésüket, hát akkor mi visszaadjuk azokat: a becsület, tisztesség, őszinteség, bátorság nem relatív dolgok, hogy így is, meg úgy is lehessen értelmezni bármelyiket. Nem. Ezek valaha jelentettek valamit, és ha nem állítjuk helyre mindazt, amit jelentettek, és azt a társadalmi közmorált, amelyikben ezek a fő értékek, akkor megy tovább az Országunk rothadása. A politika erősen meghatározza a közgondolkodást, amit a politikus mond és cselexik, az mintát ad a Népnek, ugyanis látszik, amit művel, celebbé válik, akár akar, akár nem. Tehát ha a politikus szakmaszerűen mellébeszél, lopcsalhazudik, akkor a Nép is fölmenti magát az alapértékek betartása alól: ha Neki lehet, akkor nekem is, gondolja joggal.


Tehát a politika erkölcsét és elviségét kell helyreállítanunk, és akkor majd a társadalom is fölébred. A Blinszki - asszem így írják - nevű FőDéKástól sikerült olyannak elhangzania egy korrupció-ellenes tüntetésen, hogy ja, mind lopott, de nem mind ugyanannyit. Bravó. Vonzó kilátások, azért kéne rájuk szavazni, mert Ők kevesebbet lopnak. Hát mi meg azt gondoljuk, hogy nem kötelező lopni semennyit. Elég jól fizetik a politikusokat ahhoz képest, hogy lopniuk kelljen, úgyhogy maradjunk inkább abban: nem lopsz, wazze. Nem is hazudsz, nem is beszélsz mellé. Nem háttérmutyizol, nem sunnyogsz, nem lapítasz, őszinte vagy, tisztességes, mert ha az vagy, akkor majd a társadalom is a Te értékvilágodra fogja formálni magát. Ne csodálkozzunk, hogy az adócsalók országa lettünk, ha a legnagyobb rablók a politikai elit tagjai. Úgyhogy a pártunk az Ország erkölcsi és elvi alapjainak helyrerakását vállalja, és mindazokra szövetségesként tekint, akik ugyanezt akarják, mindazokra pedig leküzdendő ellenfélként, akik relativizálnak, mert roppant káros a tevékenységük a társadalom közérzületére és közgondolkodására.


Nem hazudsz, nem csalsz, nem lopsz, eccerű ez, csakhát tenni is kell a dolgokat, nem csak beszélni róla két mutyi között. Mikor csak a másik lopása a téma, de a sajátomat meg elrejtem, akkor népbutítok: épp a sajátok kezét kell először asztalhoz szögezni, ha elindul a kondér felé sutyiban, aztán akkor majd rendezhetem a többiekét is. Hát jelenleg ez pont nem így van: mindegyik parlamenti párt a másik lopását szemlézi, a sajátját meg elrejti, kösz, na ebből nem kérünk, mert ez moha és zúzmó, de nem szálfa az erdő közepén, az biztos. Minket nem érdekel, hogy ki minek mondja magát, az érdekel, hogy mit tesz a valóságban. Totál érdektelen, hogy valakik ellenzéki demokratáknak hazudják-e magukat, miközben a gyakorlatban az alkotmányos alapértékekért pont annyira nem állnak ki, mint a Fideszek. Mindenkit el kell hajtani a rákba, aki az erkölcsi alapelveket puszta szóvirágként használja, amelyek álarca mögött folytatja a csendestársi mutyizást.


Ma nem az az elsődleges probléma, hogy épp mennyi az ÁFA, vagy hogy baloldali, vagy jobboldali-e a kormány. Utóbbiban akkora a zűrzavar, hogy amúgyis lazán ugorhatunk, de a lényeg: ma a demokratikus jogállam visszaállítása a feladat, és mindhárom értékrend európai formájának helyrehozása. Mind a jobb-, mind a balodali, és a liberális alapeszmék is agyon lettek verve. Sem a humanitás, sem a magántulajdon, sem a szabadságjogok nem maradtak meg, tehát nem baloldali és nem jobboldali a teendők tömkelege, hanem MINDEGYIK. Demokraták az autokraták ellen, becsületesek a becstelenek ellen, emberek az uralkodó kaszt ellen. A mi feladatunk a társadalom erkölcsiségének, elvszerűségének helyreállítása, és ennek megfelelő törvényi rendszer kialakítása, és kőbevésése. Aztán ha olyan keretrendszert sikerül létrehozni, amiben sem morális, sem jogi szempontból nem bocsánatos bűn a lopcsalhazudás, akkor majd a szakpolitikai kérdéseket is lehet rendezni.


Ez már azonban nem a mi dolgunk. A mi dolgunk az, hogy kialakítsuk a játékszabályokat, és aztán helyzetbe hozzuk azokat az embereket, akik a lehető legjobb megoldásokat találják az egyes ágazati szakpolitikákban. Bokros, Magyar György, Szöllősiné, Majtényi, Kolláth, meg még rengetegen ebben a mostani országban, a jelen politikában a rohadt életbe nem lehet miniszter, mert kell a hely a párthaveroknak, az alkalmasság nem szempont. Hát nálunk meg csak az lesz a szempont. Ráadásul ideje is lesz megint szétválasztani a hatalmi ágakat, mint valódi demokráciákban szokás. A parlament törvényeket hoz, a kormány kormányoz, az igazságszolgáltatás igazságot és nem jogot szolgáltat, a közmédia pedig bátran beletojhat az éppen hatalmon lévők arcába, mert független. Ki kell szedni mindenünnen a politikai befolyást, ahol annak demokráciában semmi helye. Meg kell szüntetni a spanozást, a haverok pozíciókba juttatását, a sajátjaink mutyijainak elnézését és elrejtését.


Vagy sikerül visszaadnunk az emberek politikába vetett hitét, vagy a Jobbik jön. Aki szerint van más alternatíva, az bátran tegye aszerint, egyen hamburgert, pizzát, meg ami jólesik, aztán majd felébreszti a valóság Vona képében, szokás szerint későn. Elindulunk a parlamenti választáson, hogy nyerjünk. A Fidesznyik választási szisztéma totál igazságtalan, de egy dologban tökéletes: kis fölénnyel is lehet kétharmadot nyerni, aminek birtokában lazán vissza lehet állítani az alkotmányosságot. Nem is hiszem, hogy így hagyják, mert Ők is tudják, ha másé a többség épp csak egy kicsit, akkor abból kétharmad lesz könnyen, és nem Nekik. Szóval elindulunk a választásokon, azért hogy nyerjünk, ámha nem sikerül, és akár a Jobbik, akár a Fidesz képében újra önkényuralom lesz a többségi akarat, akkor NEM vesszük át a mandátumainkat, diktatúrában ugyanis az ellenzék nem ül a parlamentben legitimációs fügefalevélként. Ha vesztünk, maradunk az utcán, és addig folytatjuk a munkát, amíg el nem sikerül magyarázni az Ország többségének, hogy erkölcsi és elvi megújulásra van szükség, vagy mindig jöhet egy újabb Orbán. Csütörtökön a "hogyan" kérdéseivel folytatom...

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

2015. április 19., vasárnap

Utcán, vagy börtönben

Ez az a két hely, ahol demokrata ellenzék található egy diktatúrában, legalábbis Churchill szerint, és hajlamos vagyok hinni Neki, volt némi tapasztalata politikai kérdésekben. Egy helyen egy diktatúrában azonban biztosan nem található demokrata ellenzék: a parlamentben.




Ez ugyanis fogalmilag és logikailag kizárt: az önkényuralom lényege, hogy nem a parlamentben hozzák meg a döntéseket, ott csak a pecsétráütő szavazógép működik biodíszletként. Akik tehát abban résztvesznek, azok a jelenlétükkel, az ottani tevékenységükkel azt mondják: ez itt nem diktatúra. Na, ha ez itt nem diktatúra, akkor a sorozatos rendőrtámadásokat is csak képzeltük a Kossuth téren, akkor bátran lehet Narancsönkormányzatban pártsemleges szakmaisággal munkát végezni, akkor nem kell tejelni, ha közbeszerzést akarsz nyerni, és az Ügyészség és Rendőrség is pártatlanul fog az ügyedben eljárni, és persze a Kézilabdaszövetség élére is egy 206-szoros magyar válogatottat, és nem Hugyosmátét fogják megválasztani, Kedves Honfitársam. Ja, hogy ez egyik sem így van a magyar valóságban? Bezony, minden jel erősen abba az irányba mutat, hogy ez itt mégiscsak egy diktatúra, mint azt sokmillión élőben, egyenes adásban a saját bőrükön megtapasztalják. Hát akkor bátran térjünk is vissza a címre: utcán, vagy börtönben. Ellenzéki demokraták ott találhatók, akik meg a Parlamentben asszisztálnak, és jelenlétükkel legitámálják a létező autokráciát, azok nem demokraták és nem ellenzékiek.


Volt ez a szokásos showműsor a műellenzék részéről, hogy Ők most majd jól indítványozzák a Parlament önfeloszlatását. Tán lemaradtam róla, bár tegnap is épp ott jártam a Kossuth téren, és olybá tűnt, mintha nem lenne föloszlatva. Node sebaj, gondolná a becsületes magyar ember, ha végre a bentülők eljutottak addig a gondolatig, hogy ezt a Parlamentet föl kell oszlatni, mert a diktatúra bábszínháza, azok majd a sikertelen kísérlet után hűek lesznek magukhoz és nyilván lemondanak a mandátumukról, hogy a továbbiakban ne vegyenek részt abban, amiről maguk is kimondták: kamu, díszlet, hazugság. Biztos én maradtam le megint valamiről, de tegnap a Kossuthon ez sem így tűnt. Tisztára úgy érzékeltem, mintha menne tovább az élet a megszokott kerékvágásban, megvolt a cirkusz a Népnek, kenyér az nincs, de semmi sem lehet tökéletes. Hátszóval ennyit az őszinteségetekről, kedves Műdemokrata Álellenzékiek, benn maradtok a Bábszínházban, mintha mi sem történt volna, hülyét csinálva ismét magatokból, meg persze a maradék szavazóitokból is, dehát nem véletlenül nincs egy darab új sem az egy éve elszenvedett katasztrofális vereségetek óta.


Ezek vagytok Ti, kamuüzem, díszletgyár, hazugságmanufaktúra. Mindenben ugyanígy jártok el, pont úgy vetítetek egy fullhamis képet magatokról, mint a Narancsok, de Ti még azt is bénán teszitek, a nagy melldöngetéseitekből a Nép számára kihallatszik az üres mellkas tompa puffanása. Hiteltelenek vagytok, és persze mivel bent ücsikéztek a Narancsok akolmelegében, ezért aztán nem is meritek a Jobbikot sem igazán támadni azzal, amivel pedig nagyonis támadható. Ugyanis a Jobbik is bent ül ugyanabban a parlamenti díszletben, így része az Orbán Rezsim legitimálásának, és ezt az Országnak megmutatva mindjárt nem lennének annyira keményen ellenzékiek, nemdebár. De persze erről nem beszélhettek, mert a képekről gyorsan kiderülne, hogy Ti együtt ücsikéztek ott, és ha a Jobbikot ezzel támadnátok, akkor saját magatokra is érvényesíteni kéne a velük szemben fölhozott érv elvi alapját. Ja bocs, hogy az elv szócskát használom, rég nem értitek mi az, hogy ne kelljen fölcsapnotok az értelmező kéziszótárt, segítek: olyan valami, ami erkölcsi és racionális alapon követendő normát jelent, amely mindenkire és mindig érvényes, vagy nem elv többé.


Nektek ilyen normáitok már nem maradtak, himihumi van helyette, háttérkavarás, egy kicsit ide, egy kicsit oda, csak valahogy a felszínen maradni, mint a szervesanyag az uszodában. Ja, csaxólok, ahol ott úszkálnak ilyen valamicsodák a vízen, azokból az uszodákból eljön ám előbb-utóbb a Nép. Tudjátok, hazug felebarátaim, a mai korrupcióellenes tüntikézésetek is pont az a műfaj, mint a parlamentoszlatós előadásotok: kamu, minden részletében. Ne tüntessetek a korrupció ellen, hanem egyszerűen csak ne vegyetek benne részt. Merthogy biz résztvesztek, tömegesen, ott ücsikéztek a Fidesznyikek mellett az önkormányzatok közbeszerzési bizottságaiban, hátsószobákban alvállalkozókat javasoltok sikerrel a Fidesznyikeknek, akik csak annyit kérnek cserébe: fogadjátok el az Ő fővállalkozóikat, hogy lapátolhassák rajtuk keresztül békésen tovább a milliárdos európai támogatásokat a pártkasszába. Hát persze, hogy hagyjátok Nekik a lopást, hisz Ti is onnan töltekeztek, együtt loptok Tesókák, csak Ők többet, Ti meg kevesebbet. Szóval ne tüntessetek a korrupció ellen, mert nem túl hiteles, ha a besurranó tolvajok akarják megtervezni egy lakás biztonsági zárait.


Az országban maradt maximum hárommillió ember, aki egyáltalán hajlandó résztvenni a politikai aktusokban, mint amilyen egy választás például. Ötmillió meg otthon dekkol, és csak néz ki a fejéből, és nem tudja, kitől hányjon jobban: a melldöngető Narancsrablóktól, az ellenzékinek álcázott besurranótolvajoktól, vagy az őzikesimogató náciktól. Mert ez most a látható politikai kínálat, és erre a Nép többsége már nem vevő. Tüntessetek ma egyet, ünnepeljétek meg utána a Fidesznyikekkel közösen használt fehérasztalnál a kocsmában, tudjátok, ott, ahol lehallgatásbiztosan meg szoktátok dumálni azokat az ügyleteket, amik ellen ma épp tüncikéztek egyet. Jó mulatást, a Nép kavargó gyomrára meg majd megadjuk mi a megoldást, valódi ellenzéki demokraták. Tudjátok, vannak ilyenek is, és nem lesz elég erőtök, hogy megakadályozzátok a Néphez való eljutásunkat. Puszta idő kérdése, mivel nem voltatok hajlandóak egy percig sem elgondolkodni azon, hogy el lehetne ám 2018 előtt is távolítani Orbánt a Maffiájával együtt, ezért aztán marad is addig. Ezzel meg rengeteg időnk lett, amit hasznosan fogunk fölhasználni. Mármint a Népünk számára hasznosan, számotokra meg roppant veszélyesen. Készüljetek, mi is azt tesszük.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. április 17., péntek

Orvosi szemmel

Nyolc évig gyógyítottam a SOTE Gyermekfogászati Klinikáján, van némi tapasztalatom, mi az alapvető különbség a jó meg a rossz orvos között. Röviden: a rossz a tüneteket enyhíti, a jó meg megkeresi az okot és meggyógyítja.




Hadd mondjak rá egy példát kezdésnek: góckeresés. Valakinek elkezd hullani a haja, gyakran megfázik, rendszeresen prosztata, vagy petefészek gyulladása lesz, időnként csak úgy minden nélkül belázasodik. Ilyenkor a háziorvos, ha lelkiismeretes, elküldi góckeresésre egy fogászati rendelőbe a pácienst, ha meg tojik rá, és inkább a minél több csúszópénzre hajt, akkor meg egyenként írogatja föl a kenőcsöket, meg lázcsillapítókat. Utóbbi magatartást úgy hívják: kezelés, a góckeresős, megtalálós, eltávolítós dolgot meg úgy: gyógyítás. Akiket hozzám a jó orvosok beküldtek, hogy nézzem már meg, nem lapul-e valamelyik foggyökéren egy góc, ami csendben gyengíti a szervezetet és újrafertőzi mindenfelé, azok többségénél ott is volt. Fog eltávolítva, gyökércsúcs környéke rendesen kitakarítva, és lőn csoda: elmúlt a hajhullás kenőcs nélkül, elmaradtak a lázrohamok lázcsillapító nélkül, és urológushoz, meg nőgyógyászhoz se kellett járni többé vastag borítékokkal a semmiért. Szóval az a helyzet, hogyha valaminek tudjuk az okát, akkor azt kell megszüntetni, és akkor nem kell látszattevékenységekbe menekülni.


Politikus vagyok, meg mostanra újságíró is - lehet hörögni bátran, de azt hívják így, aki abból él, hogy ír, mert el is olvassák -, és nincs más dolgom, mint addig elmondani a Jobbik tapolcai győzelmében testet öltött magyar betegség okait, míg elégséges számban föl nem fogják, hogy sikerüljön meggyógyítani. Mert ellentétben az orvosi székkel, egyedül nem megy: a társadalmi kórt csak széles egyetértés alapján lehet beazonosítani, megérteni, aztán jöhet a terápia. Tessenek megérteni: a Jobbik csak egy tünet, ha egyébként lenne a demokratikus oldalon hiteles politikai erő, akkor a Fidesz elvándorolt szavazói nem a széljobbhoz érkeznének. Ha visszagondolunk egy kicsit a Jobbik első sikerére, a 2009-es EP választásra, ott törtek át először, és a közvéleménykutatások, szociológia kutatások egyértelműen megmutatták: hirtelen felgyarapodott szavazói zöme korábban MSZP szavazó volt. Magyarországon a baloldal, jobboldal értékvilága rendkívül zavaros, európai értelemben véve a mai pártok egyike sem azonosítható be ilyen megközelítéssel. Nem is fárasztják ezzel magukat a szavazók, oda mennek, ahol tetterőt és hitelességet látnak.


Horn Gyula időszakában az MSZP hiteles volt és tetterős, aztán jött a 2002 utáni éra, és mindkettő érték kiüresedett. Nem egyik napról a másikra, a társadalom tudati változásai lassan történnek, épp ezért nehéz egy már épp beálló, kikristályosodó közvélekedést megváltoztatni. Most olvastam egy felmérést, azt kutatták, hogy a Népünk vajon szélsőségesnek gondolja-e a Jobbikot. Jelentem, többségük nem, és ettől a pillanattól kezdve az Ország nagyobb veszélyben van, mint Orbán alatt. Természetesen a Jobbik szélsőséges, de ha megpróbáljuk megérteni a Néplelket, akkor rá kell jönnünk: önbecsapás folyik. Annyira rühellik már Orbánékat, hogy mindenképpen változást akarnak, és a jelen közvélemény számára is látható politikai kínálatából tetterőt és hitelességet csak a Vonáéknál látnak. Ezért aztán szépen meggyőzik magukat a Népek, hogy nem is nácik, lám a Vona is megmondta, hogy dehogyis, meg még kiskutyát, meg őzikét is simogatott, de aranyos. Teccenek érteni: inkább választanak nácikat, saját magukat becsapva, minthogy a jelen látható parlamenti "ellenzékére" szavazzanak.


Aztán innentől ne kérdezzen meg két dolgot tőlem többé senki. Előszöris: miért is foglalkozom a jelen demokratikus "ellenzékével" annyit? Hát ezért, Tesókáim, mert az Ő teljes alkalmatlanságuk az oka a Jobbik előretörésének, és ha maradnak, és továbbra is megakadályozzák, hogy tetterős és hiteles politikai erők eljussanak a közvéleményhetz, akkor itt 2018-ban elsöprő Jobbik triumfálás lesz. A második többé nem fölteendő kérdés: miért ilyen hülyék a Zemberek, hogy a Jobbikra szavaznak? Nem kéremszépen, pont annyira hülyék, vagy nemhülyék, mint ezeknek a kérdéseknek a feltevői. Éppúgy önbecsapnak, mint azok, akiknek annyi a mondanivalója az érdemi és tárgyszerű kritikáimra, hogy nebáncsam a Zellenzéket. A jelen parlamenti "ellenzékének" hívői szintén önbecsapnak: látni vélnek értelmezhető politikai tetteket ott, ahol nincsenek, röviden: pont annyira nem a valóságot látják, mint a Jobbikra szavazó társaik. Úgyhogy ha azok hülyék, akkor emezek is, ha meg azok sem, akkor Ti sem, na így tessenek birkázni, mert ez erősen kétélű fegyver ám. Ha nem fogjátok föl, Kedves Maradék Ellenzéki Demokrata Szavazók, hogy a pártjaitokra rajtatok kívül már senki nem vevő, akkor majd megkapjátok arcba a Jobbikot. Azt meg nem kéne, nemdebár...

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. április 15., szerda

Szembesítések I. - a Demokratikus Koalíció

A Jobbik tapolcai választási áttörésére reagáló cikkem szétterjedt, mint a futótűz, mivel csak azok szokták továbbosztani, akik egyetértenek a tartalommal - van ebben némi tapasztalatom -, ezért joggal gondolom, hogy telibe találtam egy általános vélekedést.




Voltak persze, akiknek a stílusa nem tetszett, ment a magyarázkodó mellébeszélés is, elég csak rápislantani a kommentekre a blogban: na ilyen a szellemi színvonala az eltaláltaknak, nem is kell jobb hitelesítés a mondanivalóhoz. Tényszerű is volt, persze ha valaki olvasta a hosszú hónapok óta írt előrejelző, és összefüggéseket megmutató cikkeimet, akkor az rábólintott, de akik csak bejöttek felháborodni egyet, hogy milycsúnyais a Tuareg, azok persze csak magát a cikket érzékelték, az előzményeket nem. Úgyhogy most rövidke sorozatba kezdek: bemutatom egyenként a parlamenti műellenzék egykorvolt ígéreteit, tevékenységét, összehasonlítva a mostanra kialakult semmivel, amit Ők politizálásnak hívnak. Lesz MSZP, meg Együtt is, meg ki tudja mi még, de természetesen a DK-val kezdem. Egyszerű okom van erre: az egyetlen voltam az olvasott közírók közül, aki mellszélességgel támogatta akkor, amikor mindenki ütötte, tán teccenek emlékezni az országgyűlési választások előtti hónapokra. Mert akkor volt miért támogatni, amit akkor tett és ígért, abban volt tűz, lélek és tehetség. Csalódni pedig abban lehet a legnagyobbat, akiben, akikben a leginkább bízunk. Nos, jöjjön a DK.


Merítek egyet egy frissen kilépett DK-s ikontól, Telegdi Andrástól. Valóban ikon, azok egyike, akik az életüket is rááldozták, annyira hittek a DK ígéreteinek valódiságában. Persze nyilván lehet majd ezekután megpróbálni karaktergyilkolni, de csaxólok: marha nehéz lesz. Szóval Telegdi Andrástól idézek:

"A Demokratikus Koalíció illetékes személyének!

Alulírott Telegdi András ezúton szeretném benyújtani kilépési nyilatkozatom a Demokratikus Koalícióból! Továbbiakban nem szeretnék hivatalosan a párt tagja, sem pártoló tagja lenni!

Indoklás:

Az elmúlt években megindult és napjainkban tetőzni látszó párton belüli folyamatokkal nem tudok és nem is akarok azonosulni. Annak idején alapító tagként, nem azért hagytam ott sokad magammal az MSZP-t, hogy az elmúlt években erőltetett tagfelvételekkel közénk beszivárgott régi MSZP káderek vegyék át a DK-ban a hatalmat, és az ő sunyi, aljas módszereikkel próbálják működtetni a pártot.

Az országos elnökség végső elkeseredésünkben tett segélykiáltásainkat sorozatosan figyelmen kívül hagyta. Megoldásként, a „problémás vezetőket”, vagy önállóan, vagy a beszivárgott volt MSZP tagok segítségével, hol látványosan, hol alattomosan félreállította. Közben pedig a párt vezetése folyamatosan azt kommunikálta, hogy minden rendben, miközben mi, akik a vállunkon vittük a pártot tudtuk, hogy ez koránt sincs így!

Mindezen okok, és az országos és helyi tisztújítás előzményei, lebonyolítása és eredménye arra késztetett, hogy elhagyjam azt a közösséget, amelynek létrehozásáért oly sokat és oly sokszor dolgoztam."


Tettem már ilyet egyszer, akkor Bauer Tamás írását közöltem, aminek a kicsengése meglehetősen hasonló volt. Azt meg csak mondom, hogy Telegdi Andrással soha életemben egy szót sem beszéltem, netes nyilvánosságban elolvastam mindig, amiket írt, mert ha volt olyan terepaktivista, akinek világos, és egyértelmű világképe és mondanivalója volt, akkor az Ő. Azért fontos, hogy rögzítsem: nem ismerjük egymást személyesen, mert a fönti sorai mindazt visszaigazolják, amiről oly sokszor írtam a DK teljes úttévesztésével kapcsolatban. És nem árt tudni: semmiféle hatásom rá nem volt, arről ír, amit a saját bőrén tapasztalt, precízen megfogalmazva, hogy mekkora lett a különbség az idők folyamán abban, amit a DK mond kifelé, és amit tesz valójában befelé. 


Sokan a jövő demokrata pártjának tartottuk, annak ellenére, hogy Gyurcsányt karaktergyilkolták rendesen. De kellő kitartással és kemény elvszerűséggel igenis visszajöhetett volna a politikába. Nem kellett volna mást tennie, mint azon az úton menni, amin elindult: egy tisztességes, szavatartó, elvtelen taktikai alkukba bele nem menő pártot csinálni. A DK-nak volt lelke, ez különböztette meg az összes többitől, és az, hogy nem apparatcsik, hanem terepmentalitás jellemezte: amiről beszélt, azt meg is csinálta. Gyurcsány ott volt az utcán, elvitette magát a rendőrökkel, ha demonstrálni kellett a jogállam eltiprását, éhségsztrájkolt, tüntetett. Sok olyan embert vonzott maga köré, akik korábban semilyen pártnak nem voltak tagjai, de megérezték a tenniakaró tüzet, és ezért csatlakoztak. Aztán valami elromlott, hogy pontosan miért, azt valszeg soha nem fogjuk megtudni, de tény: egyre több lett a volt MSZP-s, és ennek megfelelően a Feri is már többet beszélt az MSZP-vel való összefogás mindent felülíró szükségéről, mint az önállóságról, amivel a független embereket bevonzotta.


Sokan és sokáig figyelmeztettük a nyilvánosságban: a DK az MSZP "erkölcseivel", korrupt csinovnyikmentalitásával SZEMBEN került megalakításra, ha visszasasszézik a kihűlt kályhához, a saját tüzét is elveszti rövidesen. A DK-t a tipikus szociapparatcsikok vezették a gyakorlatban, tökéletes minteképük a Varjú László nevű pártigazgató, aki mind kisugárzásában, mind valóságában egy kis Puchlaci. Lassan maga alá gyűrte a pártot, nemlétező politikai koncepcióját személyi kérdésekre devalválta, az önkormányzati választásra sikerült odáig eljutniuk, hogy a befutó helyekre már sokkal több "megbízható" exszoci került be, mint valaha független, és a pártjáért a lelkét kitevő becsületes aktivista. Mondjuk úgy: akik Gyurcsánypártról álmodtak, azok Varjúpártban ébredtek. Valójában már hónapokkal ezelőtt megértettem, hogy miért is tekint a DK valódi vezetése leküzdendő ellenségként az OGYM-re: azért, mert mi azt tettük a gyakorlatban, amiről a DK már csak beszélt. Tulajdonképpen mi jártuk azt az utat, amit Gyurcsány víziója teremtett meg, nem is véletlen, hogy a legtökösebb, legbátrabb DK aktivisták nagy számban jelentek meg nálunk a Téren. Megtartották még a párttagságukat, az OGYM nyitott szervezet, simán megtehették, mert bíztak abban, hogy a DK tán visszatér a helyes útra: oda, amit alapításakor magának kijelölt.


Aztán persze ahogy teltek a hónapok, és a DK szimpatizáns aktivistáink a saját bőrükön is megtapasztalták ugyanazt, amit följebb Telegdi András röviden, precízen összefoglalt, úgy lettek egyre inkább OGYM-esek és egyre kevésbé DK-sok. És mivel a a DK lelkét Ők képviselték, a Tér megtelt életerővel, tűzzel általuk, a Varjúpárt meg erkölcsileg, szellemileg teljesen kiürült. A kételkedőknek az utolsó pontok a sátorbontó rendőrakciók voltak: nem az volt a meglepetés, hogy a Fidesz megpróbál minket eltaposni, hanem az, hogy a DK-nak nemhogy mellettünk kiálló tettekre nem tellett már, de még csak szavakra sem. A DK "hivatalos" netes csoportjaiban elkezdték kiközösíteni az OGYM-ben aktiv párttagokat, az aranyos az volt, hogy a kiközösítők mind exMSZP-sek voltak: megvédték a Varjú féle "új" DK-t az eredeti, Gyurcsány által meghirdetett valódi ellenállást tanúsító egykori bajtársaiktól. A szegfűs pártfoglalók kitaszították a DK valódi létrehozóit, kábé ennyi történt. Nos, röviden ez a szomorú történet, a demokrata ellenzék potenciális vezetőerejéből egy az MSZP-től már csak méretében különböző apparatcsikpárt lett. Elhagyott becsületes aktivistáit pedig várjuk a sorainkba április 29-én a Kossuth téren...

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. április 13., hétfő

Kösz a nácikat, szarháziak!

És ez már a szoftverziós cím. És nem, nem a Népre célzok, hanem a megélhetési álellenzékre, amelyik addig csűri-csavarja, hogy miért is Ők a demokrata oldal felkent vezető erői, míg a Jobbik teljesen maga alá gyűri az Országot.




Tegnap hajnalban ezt írtam az OGYM zárt csoportjába: "Van egy kis problémám. Amit ma írnék, az szólna a tapolcai választás dolgáról is, de ha megírom, és szívás lesz, akkor én leszek a bűnbak, láttunk már ilyet eleget." Annyira nyilvánvaló volt mindaz, ami tegnap az időközi választáson történt, hogy megírhattam volna tegnap, de inkább lemondtam róla: vigyék csak el végre a balhét az MSZP-DK-Együtt megélhetési koalíció mindenre alkalmatlan kollaboráns mélyostobái, ne mutogathassanak még kicsit se másra. Nem Pajtikák, Ti vagytok a legfőbb akadálya, hogy az Ország magához térjen: annyira sugárzik Rólatok a tettrekészség hiánya, a mellébeszélés, hazudozás, a sunyiság, hogy a Népnek már mindegy kire szavaz, csak Orbán menjen, de Ti se legyetek a helyén. Ti csináljátok a Jobbikot, a tehetségetek csak arra elég, hogy a kapcsolati tőkéteket használva elnyomjátok azokat, akik valódi változást hozhatnának végre a demokrata ellenzékben. Nektek persze ez is tökmindegy, mint ahogy az Ország sorsa, a köz érdeke már régóta hidegen hagyja a zsebből való gondolkodásotokat: most kezdhettek abban reménykedni, hogy a Fideszhez hasonlóan majd a Jobbik is dob Nektek kis falatkákat, és túlélhettek, mert másra úgysem vagytok jók.


Nem, soha nem a Nép az ostoba, bocsi, egy demokrata ilyet nemhogy nem mond, de még csak nem is gondol: a demokrácia a Népfelség alapelvén nyugszik, azaz a Népnek MINDIG igaza van, nincs fölötte más ítélőszék. Aki pedig képtelen elfogadni a Népítéletet, az csak hülyítse magát tovább bátran, de rakja azért össze a cuccát hogy elhagyhassa időben az Országot, mielőtt deportálják Újhatalomék. Tele lesz ma az "ellenzéki" sajtó a kínos magyarázkodásokkal, és mindenre fogjátok majd a rettenetes vereséget, és a Jobbik triumfálását, csak saját Magatokat nem fogjátok okolni. Pedig NEM a jelölt személye, nem a kampánytechnikák, nem mindenféle egyéb részletkérdések miatt lettetek elhajtva a búspicsába, hanem azért, amilyenek vagytok. Létező leglényegetekről mondtak végítéletet, kollaboráns, megélhetési szarháziak. És mondom, még finom vagyok, mert ahhoz képest, ami történt tegnap, mondhatnék bármi sokkal durvábbat is, az se lenne túlzás. A Nép pontosan levette azt, amit az OGYM a saját bőrén sokhónapon keresztül a Kossuth téren megtapasztalt: semmiféle erkölcsi alapelvvel nem rendelkeztek, nem álltok ki semmiért és senkiért, Tőletek csak az ostoba számítson bármi jóra.


Pofáztok, médiáztok, nyilatkozatokat adtok ki, interpellálgattok, közben húzzátok a strigulákat, pipálgatjátok a feladatokat, hogy úgy tűnjön, mintha ellenzékiek lennétek. De mindezt a Parlamentben ülve teszitek, ezzel legitimálva az Orbán féle diktatúrát, mert a suska, meg a Narancsok asztaláról odadobott kis falatkák mindennél fontosabbak Nektek, képességetek meg csak annyi, hogy eddig a szintig értsétek a világot. Tűnjetek el végre, mind a Parlamentből, mind a médiából, vigyétek magatokkal a kijelölt álcivileket is, akiknek csak annyi a feladata, hogy lefogják a népharagot sétálgatós áltüntikékkel. Minden egyes Gulyás-Vajda féle tüncike újabb százalék a Jobbiknak, minden egyes nyilatkozatotok a médiában úgyszintén. Rátok néz a Nép, és mindjárt nem is tartja olyan ördögtől valónak Orbánt, mert ugyan egy Geci, de legalább azt egyenesen és tehetségesen teszi, nem olyan sunyi, üresfejű, semmitakaró semmitmondással, mint Ti, megélhetési álellenzékiek. Hát naná, hogy a Nép a Jobbikra szavaz, ugyanis rajtatok kívül csak Ők látszanak, mert minden valódi demokrata alternatívát Ti magatok tiltotok ki a médiából, nehogy tudomást szerezzen róluk a Nép, mert akkor perceken belül oda kerültök, ahová valók vagytok.


Látszotok Ti, meg a Jobbik, és inkább elhiteti magával a Nép, hogy nem is nácik, csak ezekre a korrupt ostoba bürokratákra, akik Ti vagytok mind, ne kelljen már szavazni. Szóval egyáltalán nem hülye a Nép, a Nép nagyon is okos, most épp azt mondta, hogy takarodjatok, Tóbiásostól, Gyurcsányostól, Szigetváristul, mindenestül. Nem elnökségi, meg bizottsági üléseket kell tartanotok, hogy szokás szerint "értékeljétek" az eredményeket, mert azokon nincs mit értékelni: az Ország valaha volt legszarabb kormányától elfordultak tömegei egyértelmű ítéletet hoztak tegnap: Orbánnak annyi, és Ti sosem fogtok többé labdába rúgni, viszont amíg a tespedt, puha ülepetekkel elfoglaljátok a demokrata ellenzéki teret, addig minden egyes perccel közelebb hozzátok a Jobbik hatalomra kerülését. Ma épp a Parlament feloszlatásának műbalhéjára gyúrtok, amiről persze pontosan tudjátok, hogy úgysem szavazza meg a Fidesz, de elmondhatjátok, hogy Ti megpróbáltátok. Ne a Parlamentet akarjátok föloszlatni kamuból, hanem Magatokat, tokkal vonóval, szépen mondjatok le a mandátumotokról, ahhoz ugyanis nem kellenek Fidesz szavazatok, és menjetek haza. Ja, ezt persze nem fogjátok megtenni, mert a Parlamentoszlatást is csak épp annyira gondoljátok komolyan, mint bármit. Ti vagytok a nácik szálláscsinálói, remélem a maradék szavazóitok is belátják végre.

Kösz a nácikat, szarháziak!