2016. október 30., vasárnap

500 nap hipnózis

Nem vak az a ló, csak bátor. Újra nekifut a falnak, ismét betöri a fejét. Ami nagyobb baj: a lovasáét is. Már megint.




Teccettek már negyedik emeletről korábban kizuhant embert látni, ahogy épp ismét a negyedik emeleti erkélyre tart? Aligha. Vagy belehalt a korábbi zuhanásba, vagy egy életre megtanulta a gravitáció törvényét. Már ha nagykorú az illető, aki képes legalább a saját bőrén megtanulni, mi az, hogy törvényszerűség. Az alma leesik a fáról, a kanyarban nagy sebességnél kisodródik az autó: kézzelfogható fizikai szabályok, az is megérti, aki nem ássa bele magát a fizika mélységeibe. Sajnos a társadalmi összefüggések nem ilyen könnyen átláthatóak. Ugyanilyen erejű törvényszerűségek, MINDIG érvényesülnek, de nem olyan egyszerű megmutatni azokat, mint egy betört fejet, vagy összeroncsolódott kocsit. Pláne akkor nem, ha egész iparág épül az elhazudásukra.


Október 23-án a Blaha Lujza téren tartottak gyűlést a valóság elrejtésére szakosodott iparági képviselők. Meghirdették ugyanazt, ami 2014-ben már totális kudarcot vallott. Nagykorú ember ilyenkor hátradől, és megvárja, míg a többi nagykorú is kiröhögi a hazudozókat. Aztán körbenéz a neten, és rájön: mily kevesen is vannak a nagykorúak. A politikailag aktív közönség demokrata oldalának döntő többsége még mindig kiskorú. Nem képes szembesülni a valósággal, nyilvánvaló tényeket és törvényszerűségeket hagy figyelmen kívül. Hinni akar abban, hogy az Orbán Rezsim választásokon legyőzhető, és abban is, hogy akiket már párszor agyonvert, azok majd most megmutatják. Nem érdekli, hogy 5000 évnyi világtörténelemben sosem lehetett választáson diktatúrát elkergetni, és az sem, hogy akik a győzelemre szövetkeznek, azoknak annyi esélyük van erre, mint nyuszikának a medve barlangjában.


Általános iskola 3. osztályába nem engednék tovább a demokrata oldali polgárok nagyobbik részét. Mert egyszerűen nem tudnak összeadni. Az összes, már megint az összefogás című kamut nyomató pártnak, de tényleg mindenkit belevéve, még az LMP-t is, összesen alig több, mint feleannyi támogatója van, mint a Fidesznek. És évek óta így van, és a trend a további szavazatfogyás, nem pedig a bővülés. 500 nap múlva ismét katasztrofális vereséget szenved a magát ellenzéknek nevező, választásokra egybesülő valami. Ami ennél rosszabb: újabb négy évre adja meg a demokrácia látszatát a Diktátornak. Tisztességes és nagykorú ember ilyen helyzetben egy dolgot tehet: kimarad ebből az ocsmány játékból. Akik ugyanis játsszák és szervezik, azok maguk is tisztában vannak a realitásokkal. A Blaha színpadán 500 nap hipnózist meghirdetők nem hülyék: pontosan tudják, hogy semmi esélyük, de azt is tudják, lesz még elégséges kiskorú hívő, hogy újabb 4 évre politikai megélhetést szavazzon nekik.


Innentől a választások, meg az összefogás szómágiái fogják uralni a közbeszédet. Érdeke ez a magát ellenzéknek nevező parlamenti valamiknek, és érdeke a magát demokratának láttatni akaró Diktátornak. Így, együttesen, egy brancsként pedig tökéletes agymosást képesek végrehajtani, mert minden eszközük megvan ehhez. Nagykorúak ezt a választást bojkottálni fogják. Nagykorúak nem legitimálnak diktatúrát választásokkal. Nagykorúak nem hazudnak a Népnek, és nem is hagyják a valóságot elhazudni. A nagykorúak 500 napon át megpróbálják minél több embernek elmagyarázni, hogy NINCS választásokon kivitelezhető megoldás a Diktátor eltávolítására, és azt is, hogy akik ezzel kecsegtetik, azok hazug, saját önös magán-, és pártérdekeiket az ország sorsa elé helyező gazemberek. A nagykorúakat ezért 500 napon keresztül gyűlölni fogják. Aztán eljön a választás estéje, és kiderül: a nagykorúaknak volt igaza.

Megvárjuk.

2016. október 26., szerda

Gyurcsányozás?

Próbálom megérteni, mit is jelent, amit a Feri mondott a Blahán: aki gyurcsányozik, az Orbánnal van. Nem sikerült eddig, de talán majd most.




Gyurcsányozás. Ez valami olyasmi lehet, hogy rosszat írni Gyurcsányról. Na, eddig valszeg oké. Csak itt most kicsit elakadtam. Erősen relatív ugyanis, hogy mi a jó és mi a rossz. Mert mondjuk megírom Róla, hogy kábé 190 centi magas. Meg azt, hogy szemüveges. És semmi többet, CSAK ezt. Most már akkor gyurcsányoztam, vagy még nem? Merthát lehetne magasabb is, vannak akik óriásnak látják, az Ő szemükben biztos gyurcsányozásnak minősül, ha kicsinyítem a Zemberüket mindössze 190 centinyire. Pedighát tényleg akkora, na, mosmicsináljak. Meghát ugyanazok, akik óriásnak látják, biztos szemüvegességének ténymegállapítását is sértőnek látják, hisz Ők tudják: éleslátó, messzenéző a Feri, dehogyis van Nekije szüksége okulárra.


Aztán akkor megint nem tudom, mi is a gyurcsányozás. Merthát mint tecciklátni, pusztán tényeket rögzítettem, közismerteket, közelfogadottakat, kézzelfoghatóakat, szemmel láthatóakat. De onnan, ahonnan azok nézik, akik szerint Gyurcsány a tisztán látó óriás, onnan nézve ez már gyurcsányozás. Vagy épp leírom: Gyurcsány Őszödön igazat mondott. Hopp. Most kicsit beakadás van, mert hát mégse tekinthető gyurcsányozásnak, ha valaki jóváhagyja, amit a Feri maga mondott. Aztán azt is leírom: épp az a baj, hogy Gyurcsány igazat mondott Őszödön. Ugyanis azt mondta el, és részletezte remek szónokiassággal, hogy két éven át Miniszterelnökként éjt nappallá téve hazudott, hogy választást nyerjen. Namost az gyurcsányozás, ha Őt idézem?


És az vajon mi, ha leírom: mielőtt bejutott a Parlamentbe 2014-ben, tök az ellenkezőjét mondta mindenben, mint azóta? Merthát sajnos igaz: kollaboránsnak nevezte azokat, akik parlamenti mandátumokat megtartva résztvesznek a diktatúra demokratikus díszletének fenntartásában. Meg azt is mondta, hogy utcára kell menni, mert az önkényuralmat csak onnan, a Nép fölhorgasztásával lehet megdönteni. Ja, meg olyat is mondott, mikor a pártját összehozta, hogy azt azért kell, mert az MSZP már része a rendszernek, és azzal szemben kell létrehozni alternatívát. Gyurcsányozás vajon, ha ezeket a tényeket leírom? Vagy csak az gyurcsányozás, ha emlékeztetek rá: parlamenti székfoglalása óta semmiben sem azt követi, mint amit önmaga korábban mondott, és írt elő programként másoknak?


Folytathatnám persze. Mondjuk azzal, hogy Ferink minden közvéleménykutatónál a legelutasítottabb közszereplő, meg azzal, hogy pártja támogatottsága az elmúlt két évben jottányit sem változott. Ezek ismétcsak szigorú tények. Vagy épp gyurcsányozások, ha onnan nézzük, ahonnan Ő szeretné. Upsz. Most, hogy leírtam ezt a mondatot, megvilágosodtam: gyurcsányozás az, ha valaki Vele kapcsolatban leírja a Neki nem tetsző tényeket. Csakhát ez olyan orbános dolog, nemde. Egy a tábor, egy a zászló, a haza nem lehet ellenzékben, ilyesmi. Tod Feri, Churchillnek azt javasolták a világháború idején, hogy szűkítse biztonsági okokból a sajtószabadságot. Erre Ő megvonta a vállát, és annyit mondott: oké, de akkor miért is harcolunk? Naja, Ő Churchill volt, Te meg a Gyurcsány vagy.

Mecsoda különbség.


2016. október 24., hétfő

Bálványdöntés

Megcsináltuk. Kifütyültük Orbánt. A királyi tévében persze nem hallatszott, de élőben, meg a különböző videókon nagyonis.




Csináltunk már ilyet korábban, de kevesen voltunk. Múltév március 15-én a Fidesznyik tömegbe szivárogtunk ötvenen, ezév március 15-én kábé 300-an voltunk a Múzeum kertnél, most meg összességében a Kossuthon 1500 ember fütyült. Mi a Vértanúk terét foglaltuk le jóelőre, ismerjük az akusztikáját: olyan, mint egy hangszóró, a körkörös tér magas bérházai felerősítik a hangot, aztán csak egy útja marad, hogy kitörjön: a Kossuth közepe felé. Összejöttünk itt nagyjából 1000-en, az Index, a hvg.hu helyszíni tudósítói is csak annyit írtak erről: fülsüketítő volt a hangzavar. És tényleg.


Volt egy többszázas csapat a Tér másik sarkánál is, és kisebb csoportok közelebb a színpadhoz. Hogy milyen volt az összhatás? Inkább visszakérdezek: vajon miért kellett Orbánnak ordítva előadni a beszédét? Vajon mitől borultak ki olyannyira a Narancsrobotok, hogy verekedni kezdtek? Ugyeugye. Hát ettől. Az meg, hogy a királyi tévé hogy buherál a hangokkal, kutyát nem érdekli. Úgyis csak az a párszázezer Orbánista bálványimádó nézi, akiket füttyel sem lehet fölébreszteni, mert élőhalottakra nem hatnak küső ingerek. Ám a különböző hírportálok sokszoros nagyságú tömeget érnek el, így tegnap az Ország arról értesült: vége a Diktátor sebezhetetlenségének.


És ennyi a lényeg. És ez volt az igazi cél. Papíron jöval többen vannak, akik elutasítják a Rezsimet, mint a támogatói. De passzív többség nem tud legyőzni egy agresszív kisebbséget. Hogy mennyire agresszívet, azt tegnap ismétcsak az egész ország láthatta. Már önmagában ezért is érdemes volt füttykoncertet adni. Egyszerű a feladatunk: a passzív többséget aktivizálnunk kell, Orbánék harcos kisebbségének önbizalmát pedig megtörni. Tud valaki jobb módszert erre, mint a kifütyülés? Ha tudna, csinálná. Tegnap 1500 ember úgy döntött, hogy felébred, és segít felébreszteni a sokmilliót.


Mellesleg a korosztályos arányok is nekünk kedveztek. A Fidesznyik élőtrollok többsége idős volt, míg a mi sorainkban rengeteg volt a fiatal. Kevesebben voltunk, mint a bálványimádók, de semilyen értelemben nem voltunk gyengébbek. Akik tegnap kint voltak, újra eljönnek, mert látszott a csapaton: megértették, hogy mekkora erőt tud adni az összetartás, a vállvetve fölvállalt kemény konfliktus. Aztán ha végignézzük a különböző hírportálok élővideóinak nézettségeit, akkor arra is gyorsan rájövünk: legközelebb még többen leszünk. Aztán még többen.

És végül ELEGEN.


2016. október 21., péntek

Pánik

Kitört a pánik Fideszkörökben, mióta Juhász Péter is bejelentette: kifütyülés lesz a Diktátor jussa vasárnap délután.




Megy azóta a vad telefonálgatás, toborzás bértapsikolókért, végigcsörgetik a Kubatov-listát a Narancselvtársak. Trollözön lepte el a demokrata netes felületeket, tévinfókat indítanak, sokéves cikkeket osztogatnak, erődemonstrálnak, miegymás. Valóban ekkora lenne a súlya egy szimpla kifütyülésnek? Valóban a teljes hatalmi gépezetet be kell vetni az elkerülésére? Igen, valóban. Orbán pontosan tudja ugyanis, hogyan került hatalomra. Ráadásul kétharmados teljhatalomra. ÍGY. Kifütyüléssel, utcai aktivitással, mindenütt és mindenkor megmutatva az éppen kormányzó erőről: népszerűtlen, a Nép kifütyüli. És most épp visszanyal a fagyi.


Ezt pofázom évek óta. Hogy nem megy máshogy. Mindaddig az ország kényelmesebb fele otthonülve nyeli az újabb maszlag-adagokat, amíg úgy érzi: a Rezsim fölényben van. Orbáni tömegeket lát, általa megnyert választásokat, mindenhatóságot, sérthetetlenséget. Tipikus történet, ez a meztelen király meséje. Csak egyszer kell rádöbbenni: nem, nincsenek többen, nem, nincs teljhatalma, igenis elzavarható, és vége is lesz gyorsan a gyászkorszaknak. A kifütyülés pedig a társadalmi robbanás gyutacsa. A hógolyó, amiből lavina születik.


Mit sem ér ugyanis a médiafölényük, ha egyszer képtelenek élőben lekeverni a fütyülést az adásból. Illetve hát pont a saját médiájuk lesz a végzetük, mert ha hírt ad Viktorról, akkor arról is, hogy mi is a Nép véleménye róla. Vagy nem ad hírt, de akkor meg megerősödik a gyáva, Népétől rettegő, bujdokló vezető képe, az meg szintén föloldja a félelmet. Egyszerű ez a móka. Minél többen és minél többször kell kifütyülni a Diktátort. Aztán ha kialakul ennek a kultúrája, akkor a főembereit is. Pesten, vidéken, mindenütt, mindenkor.


Az Ország jövőjét NEM a jelenlegi pártszavazók fogják eldönteni. Választási helyzetben a Fidesz simán nyer, nem változnak jóideje érdemben az arányok. Az Ország jövőjét az a nagyjából 50%-nyi magyar fogja eldönteni, aki ma totál passzív, vagy kényszerből dob egy ikszet a közvéleménykutatónak, jobb híján alapon. Négymillió ember. A fütyülés Nekik szól. Őket akarjuk, Őket KELL felébreszteni. És tapasztaljuk, hogy az nem könnyű. És azt is, hogy erre demokráciákban szokásos módszerek - sajtózás, beszédek, miegymás - alkalmatlanok. A kifütyülés ellenben remek, és kivédhetetlen eszköz. Savként oldja a diktatúrát.

Öntsünk rá bőven vasárnap.


2016. október 18., kedd

Ki fütyül?

Hajnali 4 óra 12 perc van. Lejárt a 72 órás határidő, ettől a pillanattól van JOGERŐS tüntetési helyszínünk a Kossuth tér sarkában, a Vértanúk terén, hogy kifütyüljük Orbán Viktort.



2015. március 15. Orbán első kifütyülése TEK-legények gyűrűjében

Van aki beszél, van aki cselekszik. Miközben a délutáni Blaha Lujza téri zászlólobogtató dzsembori szervezői épp kínosan magyarázkodnak híveiknek, miért is nem a Kossuth térnél tartják "ellenzéki" tüntetésüket, jókat mosolygok. Ezek a szervezők ugyanis épp azt mondogatják, hogy azért, mert ott lehetetlen lett volna tüntetési helyszínhez jutni. Valamennyire igazuk van. NEKIK valóban lehetetlen. Leginkább azért, mert meg sem próbálták. A hegymászás ugyanis azzal kezdődik, hogy az ember nekiindul. Ha nem is indul neki, akkor biztos, hogy nem lesz hegymászás. Hát én meg megpróbáltam. És SIKERÜLT. Kettő is, csaxólok. Délelőtt 10 órától 13 óráig az Alkotmány utca Kossuth téri beszájadzásánál leszünk, szintén JOGERŐSEN, tüntetéssel, 15 órától meg a Vértanúk terén, a Kossuth tér sarkában, hogy hangot adjunk nemtetszésünknek: ne egy Diktátor ünnepelje már a forradalmat, mert az hányinger.

Vértanúk tere, innen fogunk sípolni

Megőrült a Hatalom, hogy tüntetési jóváhagyásokat ad nekem? Nem, nem őrült meg. Csakhát ha a bejelentőnek van múltja, akkor azt bizony mérlegelniük kell. Például azt, hogy én vezettem azt a csapatot 2015. március 15-én, amelyik először kifütyülte Orbánt a Múzeum körúton. És akkor nem jelentettünk be semmit, csak odamentünk, belevegyültünk a fidesznyik tömegbe, aztán hadd szóljon. Volt is haddelhadd, zavar az Erőben, de persze ezzel megteremtettük Orbán kifütyülésének hagyományát. Meg azt, hogy a Hatalom tudja: ha a Tuareg azt mondja, hogy kifütyüli Orbánt, akkor meg is teszi, mert olyan. És akkor Hataloméknak mérlegelni kell, mi a jobb: ha beszivárognak emberek ünneplő állampolgárnak álcázva, és odabent zendítenek rá, vagy ha egy nagy blokkban ezt távolabbról teszik. És nincs jó döntésük, csak kevésbé rossz, valamelyik ujjukat MINDENKÉPP meg kell harapni, és megharapták, amelyik kevésbé fáj.

Alkotmány utca, 10 órától itt tüntetünk

Úgyhogy mégegyszer elmondom: KÉT JOGERŐS tüntetési helyszínünk is van október 23-án a Parlament szomszédságában. Délelőtt 10-től 13 óráig az Alkotmány utcában leszünk, utána kis szünet, szabad program, miegymás, és 15 órától 17 óráig a Vértanúk terén sípokkal felvértezve. A helyszínek keményen látó és hallótávolságban vannak a Kossuth téri állami giccsparádé színpadától, föltettem a fényképeket ennek alátámasztására, tessenek jól megnézni. És akkor álljunk meg egy pillanatra. Tüntetési helyszínt két dolog miatt kell lefoglalni. Az első: legyen hol összegyűlni a Népnek, nembejelentésnél ugyanis nincs gócpont, és hazaküldik gyülekezés közben az embereket, mielőtt tömeggé erősödnének. A másik pedig szintén egyszerű: megpróbáljuk mindig a törvényesség határain belül, hogy a résztvevőket minél kevesebb szankció sújthassa. Aztán persze ha így nem megy, akkor kitaláljuk az okosságot, ahogy mindig ki szoktuk.

Az Együtt tüntetése előtti napon tett bejelentésem rendőrségi igazolása

Örültem Juhász Péter bejelentésének, hogy kifütyülésre szerveznek. Egyrészt ezzel az általam elérhetőknél jóval többen fognak megmozdulni, másrészt pedig ezzel mindaz, amit mi eddig tettünk ilyen akciókkal, elismerésre került. Mikor a Péter ezt kihirdette, az én rendőrségi bejelentésem már másfél napos volt, és épp túl voltam a BRFK-n folytatott egyeztető tárgyaláson. Úgyhogy a helyzet a következő: VAN JOGERŐS kifütyülési helyszín, a Vértanúk tere, a Kossuth tér sarkában. Nagyjából 60 méter légvonalban Orbán szónoklatának helyszínétől, ha 100-an összegyűlünk, már behallatszik, ha meg ezren, akkor rendesen zengeni fog a Kossuth. A lehetőség adott, mert megteremtettük. Innentől nem rajtunk, és nem is szavakon múlik a dolog. Aki a Blahán akar zászlólobogtatni a 6-os villamosnak, tegye azt, aki meg a helyére akarja tenni a forradalmat "ünneplő" Diktátort, meglesz hozzá a tere.

Meg a társasága is.


2016. október 16., vasárnap

Visszavágó

Október 23-án lesz a kvótaügyi kamunépszavazás visszavágója. Itt az alkalom, hogy kiderüljön, valójában kik vannak többen: a Rezsim ellenfelei, vagy támogatói.




A lelki-értelmi NAGYKORÚAK tudják: diktatúrát csak UTCÁN lehet legyűrni. Úgy is mondhatom: a diktatúra mennyiségi kérdés. Ha többen vannak a váltás hívei, mint a maradásé, akkor a Hatalom erőszakszervei vagy átállnak, részben, egészben, országfüggő móka, vagy passziválják magukat, és megvárják, ki kit győz le. És biz ilyen szempontból a kamunépszavazás Orbánnak jött be: meg tudott mozdítani 3 milliónál több támogatót, míg mi maximum azzal büszkélkedhetünk, hogy otthonmaradt több mint 6 millió. Oké, papíron kétszer annyian vagyunk, csakhát a tényekhez hozzátartozik, hogy a nép fele akkor sem megy el semilyen népszavazásra, ha franciakrémesekkel telepakolt személyi helikoptert küldenek érte.


A szomorú helyzet az: Orbán mögött tömeg látszik, az ellenzék meg maximum hivatkozhat ilyesmire, de megmutatni nem tudja. A politikai aktivitásnak három szintje van. A legalapabb a teljes passzivitás: ki sem mozdulni, sem élőben, sem neten, sem sehogyan nem venni részt a közügyekben. Ennél jobb eggyel a szavazásokon való részvétel: egyóra az életből, öltözködés, odamenés, ikszelés, hazamenés. Az igazi aktivitás pedig az utcára menés: jelezni az otthonülőknek, meg persze a politikai ellenfeleknek: itt vagyok, vállalom az arcom, a tetteim. És mint mondtam, a nagykorúak tudják: diktatúrát UTCÁN lehet eltakarítani, sehogy máshogy. Ehhez meg tömeg kell, nagy, és főleg nagyobb, mint az ellenoldalé.


Orbán sem áll jól utcára menő politikai aktivistákkal: hívei döntő része is tudja, hogy nem ilyen lovat ígért, de kitartanak mellette, ha nem is százezres aktív tömeggel. A CÖF békemenetei már a múlté, nem azért nincsenek, mert a pénz hiányozna az ingyenkajához, napidíjhoz, buszoztatáshoz, hanem azért, mert egyszerűen ciki Orbán támogatójaként utcára menni. Ezért kell lengyeleket hozatni a Diktátor nyilvános fellépéseire, Ők azt sem tudják hol vannak, csápolnak, mint focimeccsen. Úgyhogy itt a lehetőség számunkra: megmutathatjuk, hogy UTCÁN, ahol egy diktatúra dolgai végül eldőlnek, kik is vannak többen.


Forradalom akkor van, ha százezrek kavarognak város, de leginkább országszerte. Mi, akik már nagykorúak vagyunk, és nem hiszünk sem a Mikulásban, sem a Diktátor választásokon való meneszthetőségében, megpróbáljuk utcára vinni mindazokat, akiknek TÉNYLEG elege van a Rezsimből. Ott leszünk reggel 10-től a Kossuth térnél, az Alkotmány utcában, egyidőben az állami ünnepséggel. Ha sokan vagyunk, bármi megtörténhet. Ha meg nem vagyunk sokan, akkor cseszhetjük: változást akaró hatalmas tömeg nélkül nem lesz változás. Ha akarsz valamit TENNI a Rezsim ellen, akkor találkozunk.

Mi, nagykorúak.


2016. október 13., csütörtök

Október 23.

Nyugi, nem történelmi esszé következik. Merőben gyakorlati útmutató jön a közeledő jövőheti vasárnapra. A mostani október 23-ra.




Tett a Rezsim mostanában jópár olyan dolgot, amitől puskaporos a levegő. Érvénytelen kamunépszavazásának győzelemkénti bemutatása, a Népszabadság kinyírása, de van még ezenkívül is jópár. A kérdés csak az október 23. előtt, hogy mindezek elégségesek-e ahhoz, hogy meglegyen a kritikus tömeg az elkergetéséhez. Rajtam, rajtunk ne múljon, olyat tettünk ennek érdekében, hogy a fal adta a másikat. Felajánlottuk a parlamenti pártoknak, hogy hajlandóak vagyunk velük együtt tüntetni. Tettük ezt annak ellenére, hogy erkölcseikről, "ellenzékiségük" milyenségéről jottányit sem változott a véleményünk. És tettük ezt annak ellenére, hogy az általunk szervezett tüntetés várható biztos létszáma többszöröse az Övékének.


Úgy gondoltuk ugyanis: ha minden valamirevaló, és önmagát ellenzékinek meghatározó szervezet MINDEN hívét egyidőben egy helyre összehozzuk, tán meglesz a kritikus tömeg. Így aztán nem néztük a létszámokat, nem néztük a parlamenti "mellészavazgatásokat", bojkottnak nevezett mandátum-megtartásokat. Túlléptünk rajtuk egy magasabb cél érdekében. De mint mondtam: a fal adta a másikat. Tárgyalásra felhatalmazott képviselőnket be sem engedték a parlamenti pártok megbeszélésére. Hát erről ennyit akkor. Ha a gesztustevő kezet elütik, a gesztustevő minimum elgondolkodik: jó helyre címezte-e a felajánlását. Jelentem, megvolt, elgondolkodtunk. NEM. Nem jó helyre címeztük.


Innentől persze a kritikus tömeg kialakulásának amúgy sem Himalájányi valószínűsége minimálisra csökkemt. Lesz két komoly tüntetés, meg sok pici. A miénk délelőtt tízkor, a Kossuth térnél, egyidőben az állami ünnepséggel. Gondolom nem kell kifejtenem, miért ott, és miért akkor. Nincs hazugabb dolog, mint amikor egy Diktatúra forradalmat ünnepel. Ez ellen fel kell lépni, ugyanúgy, ahogy idén tavasszal történt Orbán Múzeumkerti beszédénél, vagy még keményebben egy évvel azelőtt ugyanott. Akinek már eléggé tele van a töke a Rezsimmel, és nem fél az arcát megmutatni, hogy ezzel a bátor tettel a ma még otthon ülőknek PÉLDÁT mutasson: jó társaságban lesz. Forradalmárok között.


A másik tüntetés a parlamenti pártoké - néhány csatolmányukkal - délután 3-kor az Astoriánál. A helyszínnek, meg az időpontnak esetükben is megvan a jelentése. Jó távol a Parlamenttől, nehogy esetleg valami keményebb hang megfertőzze a békés zászlólobogtatást. És délután, mikor már nincs állami ünnepség, nehogy megzavarják azt bármilyen módon, és nincs még este sem, mikor az emberek hajlamosabbak az elszabadulásra. Meg lehet majd hallgatni, hogyan lesz leváltva 2018-ban Orbán békés választásokon olyan pártok összefogása által, amik még hitelesebb, és népszerűbb korukban sem voltak képesek még csak megszorítani sem a Fideszt. Dehát a remény, pláne a hamis hal meg utoljára. Bár ezt a típust Orbán biztos túléli.


Úgyhogy Kedves Olvasóm, Barátom, Harcostársam, Ismerősöm! Mi ott leszünk a Kossuth térnél október 23-án délelőtt 10-kor. Látva a jelentkezők létszámát, és annak folyamatos bűvülését: nem kevesen leszünk ott. Mi a minőségi ellenzékieket várjuk. Azokat, akik nem tojják össze magukat, ha rendőrt, neadjisten TEK-est látnak. Akik felébredtek már, és képesek szembenézni a VALÓSÁGGAL: a Diktátor választások útján nem távolítható el. Akik ottlétükkel PÉLDÁT mutatnak a ma még otthonlevőknek: bátorság és tettek nélkül nem lehet megváltoztatni a jövőnket. Vagy mondhatom még egyszerűbben.

Várjuk a felnőtteket.


2016. október 11., kedd

Hülyeszámlálás

Először valami barátságosabb címet akartam adni. Aztán rájöttem: néven kell nevezni akkor is a dolgokat, ha az pillanatnyilag sértő lehet.




Kezdetnek tisztázzunk egy fogalmat. A BOJKOTT azt jelenti: valamivel szemben lehúzom a rolót, azzal minden kapcsolatot megszakítok, ha úgy tetszik: elhatárolom magam tőle. Ez a Parlament esetében annyit jelent: visszaadom a mandátumot, visszavonom Orbán Alaptörvényére letett eskümet, nem veszek föl sem képviselői fizetést, sem pártfinanszírozást, lemondok a mentelmi jogomról, nem hitelesítem tovább demokráciának képviselőségemmel a Diktatúrát. EZ A BOJKOTT. Amit Gyurcsányék bejelentettek, az meg NEM BOJKOTT. Hogy micsoda akkor? Nemtudom. Lehet mondjuk kisbicikli, vagy csüngőhasú malacka, mert ezekhez épp annyi köze van, mint a bojkotthoz. Leginkább mégis a szimpla hazugság, megtévesztés, parasztvakítás a megfelelő fogalom a SEMMIRE, amit görcsösen próbálnak valamiként eladni.


Áldozatot hozni a Rezsim elleni harcban, az annyit jelent: lemondok valamiről, ami értékes. Nos, tényszerűen miről is mondanak le Gyurcsányék? Semmiről. Részei továbbbra is Rendszernek, onnan kapják a fizut, a pártfinanszírozást, a mentelmi jog biztonságát, az összes Alaptörvényes jutalmat azért, hogy képviselőségükkel továbbra is demokráciának hazudják a Diktatúrát. Tudatosan összemaszatolt, elbonyolított ügyekben mindig hatásos, ha a legegyszerűbb kérdést tesszük föl, és arra várjuk a választ. Ez a kérdés esetünkben ennyi: képviselők-e a Diktatúra Parlamentjében a DK-sok? IGEN. És itt a pont, a többi a rizsa, meg a bojkott szó jelentésének kiüresítésére, megváltoztatására tett kísérlet.


És akkor vissza a címre: hülyeszámlálás. Bár kétségkívül a demokrata oldal valaha volt legkártékonyabb figurája Gyurcsány - kaotikusra szétcseszett kormányzása idézte elő Orbán kétharmadát, és mindent, ami azóta abból előbújt -, de egyvalamit el kell ismerni: légypapírnak tökéletes. Erős mágnesként vonzza magához a baloldal Orbánistáit, így azok más helyeken kevésbé tudnak zavart kelteni. Az Orbánista fogalma megintcsak egyszerű: nincsenek elvei, csak a Vezér iránti feltétlen, imádatig felturbózott kutyahűség. Ha a Vezér épp liberális, akkor Ő is az, ha épp balos, akkor Ő is, ha jobbos, akkor meg dettó. Mindegy, hányszor és hogyan keveredik tökéletes önellentmondásba a Vezér, hányszor hazudik ordas méretűt: az Orbánista, az kitart, istenít, kimagyaráz. Mert hisz. Nem gondolkodik, nem mérlegel, nincs hozzá biológiai apparátusa. HISZ. A Vezérben. Orbánistái pedig nemcsak Orbánnak vannak, a maradékot Gyurcsány köti egybe, hálisten.


Értelmes ember tudja, mi a bojkott, így azt is, hogy Gyurcsányék már megint parasztvakítanak. Számára, ekként számunkra a következő csak a kérdés: miért teszi? A válasz roppant egyszerű. A Népszabadság kinyírása miatt puskaporos kicsit a levegő, meg közeledik október 23. is, ilyenkor meg aztán a Rezsimnek és kollaboránsainak van egy feladata: lehűteni a kedélyeket, legalább addig a szintig, hogy semmi komoly veszély ne fenyegethesse a fennálló rendet. Kell valami figyelemelterelés, ha épp nincs kéznél ilyen Orbánnak, akkor megteszi Neki ezt a szívességet a Bérellenzéke. Meghát itt vannak ezek a Kétfarkú Kutyák is, még a végén valamelyik közvéleménykutató megméri Őket, és kiderül: előrébb tartanak máris, mint a DK. Hát ennyit erről. A süllyesztőbe ívelő lassú haldoklás közben lesz még pár végrángása a Gyurcsányistáknak, aztán szépen majd elhalnak.

A Rezsimjükkel együtt.


2016. október 8., szombat

Sok(k)

Nem az a sokk, hogy Orbán győzelemként ünnepli a vereségét, hanem az, hogy ezen tömegek képesek még mindig meglepődni.




A farkas, az ragadozó. Húst eszik. Füvet-lombot-frisshajtást meg nem eszik. Mert ragadozó. Olyan, amilyen. Orbán egy Geci, az Őt legjobban ismerő exspanja jelentette ki róla, akkor is elhihetnénk, ha magunk ezt nem tapasztaltuk volna elégszer. Ja, mellesleg Diktátor. A Gecit nem kell elmagyaráznom, de a Diktátort láthatóan újra meg újra. A Diktátor az farkas, teccikérteni. Húst eszik. Növényt nem. Van bárki, aki komolyan gondolta, hogy Orbán föláll majd a színpadra a népszavazás estéjén és bejelenti, hogy vesztett? Naugye.


Azokról az eszement vágyálmokról meg, hogy majd lemond, inkább szót se ejtsünk, ne csináljunk magunkból nagyobb hülyét, mint ami elengedhetetlen. Tessenek ízlelgetni a szót: Diktátor. Az van, amit Ő akar. Mindig az van, mert Diktátor. És egészen addig az lesz, amíg Diktátor. Nemtom, valamiért egy egész Nép él tudathasadásban. Mondja, hogy Diktátor, de nem érti meg. Ha megértené, amit mond, akkor nem lepődne meg minden egyes újabb diktatórikus lépésen. De meglepődik, tehát nem érti.


Van egy kedvenc példám, mondani is szoktam, mikor az emberekkel beszélgetek a sátorban, országjárás közben. Tölgyfa. A tölgyfa, az mindig, minden ágán hullámos szélű leveleket növeszt, és makkot terem. Nem terem se őszibarackot, se görögdinnyét, se krumplit. Csak makkot. Mondom: mindig, minden ágán. Aztán vagy felfogja végre egy népnyi természetjáró, hogy a tölgyfa az ilyen, vagy áganként újra fölfedezi, hogy ez a gally is makkot terem, meg az is, vajon mindegyik? Igen, mindegyik. Mert tölgyfa, és az összes ága ugyanabból a törzsből nő ki, csókolom.


Ne tessenek tovább önbecsapni, hiú ábrándokat kergetni. Minél tovább hergelik ugyanis önmagukat hiú ábrándokkal, annál később jön össze a szükséges erő a Diktátor legyűréséhez. Ne tessenek újra meg újra meglepődni ugyanazon, fel kéne nőni a feladathoz. Ennek első lépése: tudomásul venni végre a valóságot. Azt, hogy Orbán Diktátor. Tehát mindent megtehet, és meg is tesz. Szarik arra, hogy mások mit várnak el Tőle, ne csináljunk tehát úgy, mintha volna bármi hatásunk Rá azzal, hogy felszólítjuk, követeljük, elvárjuk, miegymás szóvirágok.


A ragadozó az csak az erőből ért. Ha nem lesz erőnk, akkor leszarja, mit akarunk. Erőt meg csak utcán lehet felmutatni. Roppantmód unalmasak a kisstílű, 2018-as választásokra kacsingató megélhetési szólamok. Olyan fölénnyel fogja nyerni azokat Orbán, mint még soha. Ha le akarjuk győzni, akkor meg kell tudnunk mozdítani mindazokat, akiket épp otthontartani akart a bojkott-kampány. A mozgás az élet mondá a görög bölcselet, a kamuzás, hitegetés, fontoskodó majomkodás meg nem az.


Diktátort forradalommal lehet legyűrni, sehogy máshogy. Parlamenti bábszínházi, bérellenzéki díszletszerepléssel nem. Közleményekkel sem. A Nép otthontartásával sem. Csak forradalommal. Ha lehet, békéssel, megvan ennek az útja, de csak akkor járható, ha rálépünk. Mindenkinek rég azon kéne dolgozni, hogyan lehet utcára vinni a lustálkodó magyarokat, ehhez képest pótcselekvések tömege uralja az ellenzéki média minden formáját. Ebből elég. Tessenek jönni, szervezkedni, segíteni a szervezkedésben, mert máshogy nem lehet legyőzni a Diktátort. Aki nem jön, az meg marad.

Diktatúrában.

2016. október 6., csütörtök

Tények ideje

Megvártam, míg mindenki kiörömködi magát a semmin. Ideje mostmár a népszavazás tényeinek. Fájdalmasak, előre szólok. Vágyálmokat kergetők lapozzanak tovább.




Nem volt könnyű megállni, hogy ne reagáljak blogban a többoldalú őrületre, ami a népszavazást követte. Orbánék vereséget győzelemnek hirdető szokásos szarságára is lehetett volna mondani eztazt, meg a parlamenti bérellenzék hasonló idiotizmusára is. De nem tettem. Türelmesen megvártam, míg mindenki kiengedi a feszejt, a turbóérzelem ugyanis nem kedvez a valóság megértésének. Az okosabbja mostanra lehiggadt, képes szembenézni a tényekkel, a hülyébbje meg úgysem olvas Tuareget. Nosza, lássuk az igazságot népszavazás ügyben. Elsőre fölrakok egymás alá négy grafikont, tessék:





Ezek itt az 1989 óta tartott népszavazások végeredményei. Mint látható, a négyből mindössze egyetlenegyszer volt magasabb a részvétel 50 %-nál, akkor is csak ippeghogy. Az volt a Fidesznyik "szociális" népszavazás, vizitdíjjal, meg egyéb hasonló csontdemagóg nyalánkságokkal. De az összes többinél éppúgy 50 % alatt maradt a részvétel - pedig volt köztük egy EU-ba belépős is - mint most. Az a helyzet, hogy hazánkfiai jóval kisebb arányban mennek ÖNMAGUKTÓL népszavazásra, mint választásokra. Teccenek érteni, remélem: minden bojkottálós kampány NÉLKÜL sem szokott több lenni a részvétel az 50 %-nál.


Most ez a részvételi adat 43 % volt, ennek egyrésze érvénytelen, így jött ki, hogy a lakosság 40 %-a szavazott érvényesen. Volt egyébként már ennél rosszabb részvételi arány is, de legyünk megengedőek: volt azért némi hatása a bojkottálós kampánynak. Nagyjából a várhatóhoz képest 6-8 %-nyi szavazót sikerült otthontartani. Ismétlem: 6-8 %-nyi szavazót tartott otthon az egész bojkottálós kampány. Még egyszer, másképp, hogy mindenki megértse: mindenféle bojkott-kampány nélkül is otthonmaradt volna a Nép nagyjából 50 %-a, az otthonmarasztaló kampány ehhez adott hozzá további 6-8 %-ot,


Ezzel együtt természetesen VOLT értelme. Ezen az otthonmarasztalt 6-8 %-on múlt ugyanis, hogy BIZTOSAN nem lett érvényes az Orbáni Kamunépszavazás. Akik mostanában azzal melldöngetnek, hogy miattuk maradt otthon az ország, azok szimplán hazudnak. Az ország fele azért maradt otthon, mert amúgyis MINDIG otthonmarad MINDEN népszavazáson. A többi 6-8 % az, akit valóban sikerült otthontartania a bojkottal kampányolóknak. Higgyük el, amit a parlamenti bérellenzék mond: akik otthonmaradtak, az Ő kampányuk miatt maradtak otthon. Rendben, a valósan a kampány miatt otthonmaradt 6-8 % miattatok maradt otthon. Mert mint sokadszor mondom: a többi nem, azok SOHA nem mennek népszavazni.


6-8 %-nyi szavazó otthontartására volt elég az egybesült parlamenti bérellenzék bojkottkampánya. És most van, aki közülük már 2018-as választásokra készülne, merthát mily remek eredményt is ért el. A fájdalmas tény ellenben az: SEMMI nem változott a pártok támogatottságában. Támogatóként hivatkozni olyan tömegre, amelyik egyébként sem ment volna el, mert SOHA nem teszi: szimpla hazugság, egyszerű túlélési játszma. Választásokon nem az nyer, akinek a hívei otthonmaradnak, csaxólok. hanem az, akié elmennek. És a szomorú valóság az, hogy Orbán 3 millió fölötti vele egyetértőt tudott urnához vinni, míg a bérellenzék mindössze 6-8 %-nyi honpolgárra volt képes bármiféle hatást gyakorolni.


Ebből egy 2018-as választásra nagyobb bukta várható, mint volt a 2014-es. Már a tények alapján, a VALÓSÁGBAN. A szűk, megélhetési pártfanatikuskörben mehet tovább az önhipnózis, de a gondolkodni képes demokratáknak ajánlom, szembesüljenek a TÉNYEKKEL. Orbán vesztett, mert nem tudta akaratát maradéktalanul átvinni, ez pedig ÚJ fejlemény. De a parlamenti bérellenzék pont ugyanolyan nulla, mint volt, összesített szimpatizáns-számánál jóval kevesebbre volt valójában hatással. A Kétfarkú Kutyák az egyetlenek, akik valósan sikert könyvelhetnek el: a korábbi népszavazásokon alig volt a fülkében érvénytelenül leadott szavazott, most meg 3 %-nyi. Ez az Ő hatásuk, megjelentek tehát a pártlistán, javallom is a közvéleménykutatóknak a mérésüket, lehet, meglepetés lesz.


Orbánt választáson nem lehet leváltani. Orbánt akkor lehet legyőzni, ha az otthonmaradókat sikerül megmozdítani. Ehhez olyan Ügy kell, amire megmozdulnak. Vagy egy húsbavágó témájú ellenzéki indítású népszavazás, vagy forradalom. De parlamenti választás, pláne ezzel a bennmelegedő bérellenzékkel: kiütéses vereség. Biztosabb és súlyosabb, mint volt 2014-ben. Nakérem, ennyit a TÉNYEKRŐL. Fölraktam képeken a különböző közvéleménykutatók szeptemberi adatait. Tessenek ízlelgetni, azok mutatják meg, ki mennyi embert tudna MEGMOZDÍTANI éles helyzetben. Mert az amúgyis otthonülők továbbültetéséből nem lesz Rezsimváltás. Ahhoz bizony mozogni kell. És a Népet is megmozgatni.

UTCÁN.