Levele(ke)t hozott a posta

Mindenki szereti, ha van visszajelzés a munkájára. A színésznek a taps, a politikusnak a szavazat, a bloggernek az olvasottság. A forradalmárnak meg a rendőrségi, bírósági idézések. Épp hármat kaptam egyazon napon. Mesélek.

Tudom én, hogy a Rezsim gyűlöli, ha a Kossuth térre megyünk nonstop, sátras tüntetéssel. Láttuk eleget Orbán, meg Kövér ökölbe szorult arcát, mikor ránk néztek valami külföldi góré fogadásakor. Nem is bírták sokáig, először törvényt akartak módosítani, szigorítva a gyülekezési jogot, de abból visszavonultak, mert túl nagy volt a felháborodás. Aztán ránk uszították a TEK-et, ötszöri éjjeli akcióval takarítottak el minket, mind törvénysértő volt persze, jogerős bírósági végzést nem lehet felülírni. Végül már a bíróságokat is bekebelezték - gondolom Olvasóim is látják más ellenállók pereinek maffiaállami ítéleteit -, így aztán minket is végleg eltávolítottak a Kossuth térről múltév április végével. Rövidebb időszakokkal azonban nem tudnak mit kezdeni, nem véletlen, hogy mostani ottlétünk csak 11 napos: egyszerűen semmiféle jogalapjuk nincs azt nem megengedni. Mert a saját csapdájukban vannak: próbálnak ügyelni a törvényesség látszatára, még ha ez csak ritkán sikerül is Nekik.

Más lenne persze a helyzet, ha már lenne Terrortörvény, annak alapján minden indoklás nélkül bármi betiltható, de ott még nem tartunk. Így aztán nézik a sátrunkat a Kossuthon, tehetetlen gyűlölettel, a Diktátorok meg a legjobban azt utálják, ha valamire nincs azonnali ráhatásuk. Ha nem üthetnek arcba, mert az túl nyilvánvalóan önkényuralmi jel, akkor küldenek más módon üzeneteket. Én meg persze tudom, hogy jönni fognak, mert összeszoktunk az elmúlt három évben. Egy ideig számoltam, hány eljárást indítottak ellenem, ezt azonban már közben abbahagytam valahol 70 környékén. Ők is tudják, hogy mind kamu, én is, Ők is tudják, hogy mind leszarom, de reménykednek: hátha a mennyiségtől jobb belátásra térek. Nem térek, nem az a típus vagyok, de Ők ahhoz szoktak, hogy előbb-utóbb mindenki betörhető. Úgy akarnak rávenni, hogy lassítsak kicsit, hogy betáraznak ügyeket. Elindítják, megállítják egy adott ponton, és úgy tartják. Aztán ha rosszalkodom, akkor hirtelen felmelegítik, és kapom az idézéseket, egycsomagban. Mint most.

Három ilyesmi egyszerre, az már elég jó eredmény, gondolom. Büszke is vagyok rá, bevallom. Ezzel maguk mutatják meg Kossuth téri sátras demonstrációnk helyiértékét. Egyszer kaptam még csak egyben hármat, azt akkor, mikor múltév március 15-én megzavartuk Orbánt a sajátjai között a Múzeum kerti kamuszövegénél. De azóta csak egyenként jöttek, épp ideje volt felgyorsulni. A három közül a legsimább egy szimpla rendőrségi idézés rágalmazási ügyben. Ilyeneket többnyire Hugyosmáté szokott ellenem indítani, aztán mind elhal menetközben, pedig én el akarom vinni bíróságig, de Ő nem. Távoltartja magát fizikailag tőlem, nem mer tárgyalóterembe menni, ha ott vagyok, egyszer megtette, rögtön hamistanúzási ügy is lett belőle, és az Ő kárára, alig tudták az ügyészhaverjai kisikálni belőle. Úgyhogy valszeg ez a szimpla kis zsarumeghívó ilyesmi lesz: a tucatnyi Hugyosmátés rágalmazós ügyindítás egyike, sima móka, ugorhatunk.

A másik kettő izgalmasabb, mert abban benne van a lesittelésem lehetősége. Erre törekszenek a Vérnarancsok három éve, de eddig nulla sikerrel, tán majd most. Két terepakciómért kaptam összesen 100 ezer forintnyi szabálysértési bírságot, magát a két ügyet részletesen megírtam még októberben a blogban. Az egyik akció egy flashmob volt a TV2 székházánál reggel, mikor Kocsis lebűnözőzte az összes menekültet, és jó ötletnek gondolta ezt a Mokka műsorában is elismételni. Mi meg odamentünk, várva a delikvenst, és tudva, hogy kerüli a velem való személyes találkát. Be is jött a dolog, nem mert eljönni, a vele készítendő riport elmaradt, kicsit kevesebb hülyeség áradt aznap az éterben, az is valami. Na, ez az egyik, ahol egy túlbuzgó nyockeres zsaru kiszabott rám 40 ezer forintnyi fizetendőt, mint a beidézett korábbi cikkben részletesen leírtam: lövése nincs szegénynek a gyülekezési joghoz, az kristálytiszta. De persze Gecisztánban a jog már csak egy hárombetűs szó, jelentését rég elvesztette, úgyhogy meglátjuk, mi lesz belőle.

A másik akció Hugyosmáté augusztus 20-i ünnepségének meglátogatása volt, erről nagyjából az egész ország értesült, mert ott vetették be először azokat a kopaszokat, akikbe azóta az MSZP is beleütközött a Választási Irodánál. El is csattant egy pofon, nem a mi részünkről, de persze ki más lett volna a bűnös: én. Úgyhogy itt meg 60 ezer forint a cehh, jogilag ez is nonszensz, ugyanattól a nyolckeres zsaruhölgytől jött ez is, részletek szintén az akkori blogban. Csakhát van egy kis bibi. 100 ezer forintos bírságot akkor sem fizetnék be Ezeknek, ha könnyen menne. Ugyanis egyszerűen pártállami döntés mind, köze nincs bármiféle valós jogszabályhoz. Úgyhogy közöltem, hogy sem befizetés, sem leközmunkázás nem lesz, hanem leülöm a 20 napot, nesztek vazze. Ilyenkor meg aztán bíróságra megy az ügy, Ők alapból átváltoztatják a pénzt sittre, de kérhetek tárgyalást 8 napon belül. Kérek is, aztán lássuk, hogy csak néhány bíróság van-e a Narancsok zsebében, vagy pedig mind.

A szabálysértési bírságok kiszabása több mint 5 hónapja volt. Nem sietik el persze a bírósági eljárásokat, ebben is van némi tapasztalatom, minél tovább húznak egy ügyet, annál tovább lehet azt írogatni rólam a mindenféle sajtóban, hogy Ügyem van, ki van ez találva. De 5 hónap, az egy ilyen szimpla kis ügyben minimum a duplája a szokásosnak. Kristálytiszta, hogy mi történt: megállították a bíróságon a dolgot, és vártak: ha jó fiú leszek, akkor hatályát veszti, ha meg rossz, akkor felmelegítik. És mivel szokás szerint roppant mértékben rosszfiú vagyok, ezért aztán megjöttek a levelek, köszi. Akinek kétségei vannak, hogy zavarja-e a Hatalmat a Kossuth téri sátorozás, az jól nézze meg ezt a három levelet. Aztán majd akkor okoskodjon, ha Ő is kapott már ilyeneket Rezsimellenes tevékenysége miatt. Mert ez persze nem játék, még akkor sem, ha a megszokás számomra rutinná tette az ilyesmit. Kossuth téri nonstop tüntetésünk pedig természetesen megy tovább, azt súlyosbítjuk is: március 30-án, a Tanárlázadás polgári engedetlenségének estéjén nagyobb tüntetést is tartunk, utána meg Bokros Lajos jön hozzánk kötetlen, hosszú beszélgetésre.

Gyerünk Magyarok! Hajrá Köztársaság!

Március 30.: A Fordulat Napja

Egyre többen értik meg, hogy a Tanárlázadás valójában mit jelent az Ország számára, messze túlmenően annak konkrét követelésein. És minél többen, annál gyorsabban megy a szemétbe az Orbán Rezsim. Ahová való.

Ami a Kossuth téri esernyős tüntetés, február 13. óta zajlik, az már most is része a történelemnek. Március 30-a pedig egyszer majd pirosbetűs ünnep lesz, erre mérget veszek. Persze kell majd ehhez az idő múlása, a legtöbben csak később ismerik föl, hogy valami, aminek a kifutása egy Diktatúra bukása lesz, az valójában mikor és mivel is kezdődött el. Ha a lényegét akarom megfogni, azt mondom: a március 30-i polgári engedetlenség MINŐSÉGI változás az ellenállásban. Voltunk páran eddig, Sándor Máriától Gulyás Mártonon, Büki Zolin át jómagamig, akik bevállaltuk a polgári engedetlenséget a Rezsim elleni tiltakozásként, de ez csak pártucatnyi embert jelentett a valóságban. Megkaptuk, megkapjuk érte a különböző szankciókat, ám a Diktátort ennyien megrengetni nem tudtuk, a Népet fölébreszteni szintén kevesen voltunk. De Pukliék polgári engedetlenségében sokezer ember vesz részt, annak tömegessége, és hatalmas sajtóvisszhangja pedig képes föloldani az emberek félelemérzetét. Sokezer embert ugyanis nem lehet sem lesittelni, sem kirúgni, a Rezsim gyengesége tehát mindenki számára nyilvánvalóvá válik.

A fanyalgók, a magukat értelmiségieknek nevező értelmetlenségiek persze arról cikkezgetnek, hogy csak egyórás, meg csak szakpolitikai követeléseik vannak, ésatöbbi. A baj csak az, hogy egyszerűen nem értik: tökmindegy, hány napig, óráig, percig tanusítasz polgári engedetlenséget. A lényeg maga az engedetlenség: a Rezsim minden alapvető jogot leromboló törvényeivel való tudatos szembeszegülés. Az meg épp olyan bátorságot igényel rövid, mint hosszú ideig, mert mint mondtam: MINŐSÉGILEG más minden eddigi tiltakozáshoz képest. Az már csak hab a tortán, hogy az értelmetlenségiek maguk még életükben nem mertek egy hangyányit, vagy egy másodpercet sem szembeszállni a Hatalom törvényeivel, így aztán saját gyávaságukat gondolják kompenzálni a savanyú a szőlő elvén. A másik mélyostobán puffogtatott tézis pedig ennyi: miért csak szakpolitikaiak a követeléseik? Hát azért, mert tanárok, tehát megalapozottan csak a saját szakmájukról tudnak igazat mondani. És mivel valóban igazat mondanak, ezért aztán még a Fidesz szavazók többsége is hitelesnek érzi Őket, és támogatja is a követeléseket. Ez pedig ismétcsak MINŐSÉGÉBEN új fejlemény.

Nem hiszem, hogy azokat, akik csinálják, ekézni kéne olyanoknak, akik meg nem teszik. Szabad a pálya: bármilyen más ágazat is nekilódulhat, fogalmazza meg saját igényeit, és vigye el az azokért való kiállást a polgári engedetlenségig. Mertha ezt sokan megteszik, akkor kiderül: ezek az ágazati követelések mind jogosak, azokat még a Fidesz szavazók többsége is reálisnak érzi. És mivel a Diktatúra jellegénél fogva nem engedhet semmiben, ezért aztán elporlik a támogatottsága, és ott találja magát az ágazatokban megjelenő Nép gyűrűjében, addigi támogatóinak többségét elvesztve. Ez meg a Rezsim végét jelenti, gondolom ez könnyen átlátható. A Tanárlázadás a pedagógusok számára szakmai követelésekről, az Ország számára azonban ennél sokkal többről szól. Felbátorító hívószó mindenki más számára: ne féljetek, elegen vagyunk, hogy ne tehessenek már ellenünk semmit. Ahogy Pukli mondta, és teszi is: NINCS HATALMUK FELETTÜNK. A Tanarak a saját példájukkal hívnak ellenállásra mindenkit, nincs más dolga a Népnek, mint követni a példát.

Föltették már térképre azokat az iskolákat, amelyek résztvesznek a polgári engedetlenségben. Minden hazafit arra kérek: találja meg a hozzá legközelebbi sulit, és csatlakozzon az előtte felsorakozó tanárokhoz és diákokhoz. Azt gondolom, hogy ez a minimum, amit mindannyian megtehetünk: kiállunk azok mellett, akik a saját bőrüket viszik a vásárra ÉRTÜNK. Aki pedig objektív okból nem tudja ezt megtenni, az aznap viseljen kockás inget, a Tanárlázadás jelképét, bárhol tartózkodik, bármit is csinál. Ha most magukra hagyjuk Őket, akkor hiába vállaltak áldozatot, és akiknek az a baja, hogy csak egyórás a polgári engedetlenség, most megmutathatják, hogy rövidke egyórára mily könnyű is melléjük állni. A Demokrata Ellenállás a Kossuth téri állandó, sátras tüntetésén gyülekezik fél nyolckor, és onnan megyünk át a közeli Szemere Bertalan általános és középiskolához szolidarítani. Este 6-tól pedig civil szövetségeseinkkel együtt a Kossuthon tartunk tüntetést, hogy aki hangosan is ki akarja nyilvánítani szimpátiáját, és a Rezsimmel szembeni antipátiáját, azt szervezetten és tömegesen is megtehesse. Március 30-a sorsfordító nap lehet, és hogy az lesz-e, csak rajtunk múlik.

Hát legyen az.

Haláltusa

A Diktatúrák nem tartanak örökké. Sehol és semikor. Végük akkor lesz, mikor a gyakorlatban kell bemutatni erejüket, mert a társadalom megosztásán, az egyén kiszolgáltatottságán alapuló lelki terror többé nem hatásos. És épp itt tartunk.

Ha több napon át nem írok, annak oka van. Március 20-tól a Kossuth téren vagyunk nonstop, sátras tüntetéssel, és minden éjszakámat ott töltöttem. Volt esélye, hogy Orbán a korábbi akcióikhoz hasonlóan a saját maga által elrendelt terrorellenes intézkedések részeként eltakaríttat minket a Parlament elől, ilyenkor meg aztán ott a helyem, természetesen. Egyelőre nem nyúltak hozzánk, úgyhogy ma éjjel van időm írni, pótolom is az elmaradt írnivalót. Először is: az elrendelt intézkedések sok mindenre alkalmasak, csak épp terrorelhárításra nem. Az öngyilkos merénylőn nem látni, hogy az, egészen addig, míg egy nagy robbanásban nyilvánvalóvá nem válik. Ha meg nem tudod, hol a célpont, lehet bármennyi fegyvered, nem tudsz velük mire lőni. Ott szoktak ilyen látványos erődemonstrációt tartani, ahol épp megtörtént a merénylet, és a célja a Nép megnyugtatása: odafigyelünk, itt vagyunk, nekünk is vannak fegyvereseink, nyugi. Ám ahol nem történt semmi, mint kishazánkban, ott a TEK-legények látványos megsétáltatásának teljesen más célja van: megfélemlítés.

A legkiemeltebben "őrzött" hely természetesen a Rezsim székháza: a Parlament, a fél TEK ott nyüzsgött a Kossuth téren, egyenruhában és anélkül. Dögivel láttunk érdekesnél érdekesebb dolgokat, de most ezekről nem mondok inkább részleteket: a végén még az itt megírtak lennének az ürügy tüntetési sátrunk lebontására, azt meg nem szeretném. Elég annyi: ez egy operett, semmi több, díszlet, handabanda, melldöngetés, erőfitogtatás, nem a terroristák felé, mert akik halálra készülnek, azok nem félnek géppisztolyosoktól sem, ez gondolom világos. A Népnek kéne megijedni, hogy micsoda erő van Orbán kezében, de a Nép épp azzal van elfoglalva, hogy lázadjon, úgyhogy az ilyenféle erődemonstráció épp nem érdekel már senkit. Valódi célja inkább csak annyi: megnyugtatni a Diktátort, hogy ha gáz lesz, vannak hozzá hű fegyveresek, akik kimentik, ha szaladnia kell. Mert egyébként nagyjából az egész TEK-et kivezényelték, nem is bírták sokáig fönntartani az állandó, sokcélpontos járőrözést, tán ha vannak ezren, nincs kivel leváltani az elfáradt járőröket. 

Sem '56-ban nálunk, sem '89-ben Romániában nem volt elég még egy soktízezres ÁVH, vagy Securitate sem a Nép megfékezésére: ez a hozzájuk képest maroknyi TEK-es tényleg csak kimenekítésre alkalmas. És itt érünk el a lényeghez. A Diktatúra nem más, mint a Nép többségével szembeni uralkodás. Egy tízmilliós országban kétmillió támogatóval sem vagy többségben, nincs tehát arra felhatalmazásod, hogy mindazt a mocsokságot megtedd, amit a Felcsúti Gazember Bandája az elmúlt 6 évben elvégzett. Sem az Alkotmány lerombolására, sem a szabadrablásra nem adott senki felhatalmazást, sem a hatalmi ágak: bíróság, erőszakszervek, média, nemzeti bank, meg úgy nagyjából minden einstandolására. És ezekért majd felelniük kell, mert közben épp tevékenységük miatt általános lett az elszegényedés, a félelem, ha vannak tőlünk Nyugatra olyan országok, amikre mondhatjuk: jóléti állam, akkor a miénkre pedig ez igaz: rosszléti állam. A Nép elsöprő többsége rosszabbul járt Orbán "kormányzásával", és be is fogja nyújtani ezért a számlát.

Orbán tehetséges diktátor, ha nem az lenne, nem tudta volna kiépíteni a Rendszerét. És mivel okos, ezért aztán azt is tudja: ha a társadalmi csoportok egymás ellen fordításával fölépített, az oszd meg és uralkodj elvére alapozó fortélyos félelem légköre múlni kezd, akkor neki annyi. A Tanárlázadás lényege pedig épp a kiölt szolidaritás fölélesztése, a közösségi összetartás újrateremtése. És ha 8 millió ember fölébred, akkor már csak a nettó fegyveres erőre hagyatkozhat a Diktátor. Az meg persze csak kívülről nézve tűnik valamiféle egységesen bevethető monolitnak, valójában a rendőrök döntő része is rühelli a Rezsimet, épp azért, mert politikai parancsokat kell teljesíteniük, vállalt hivatásukkal ellentétben. Úgyhogy a TEK-es erődemonstráció, és egyáltalán, a speciális osztag létrehozásának oka is valójában csak annyi: Orbán nem bízik a normál rendőrségben, tudja, hogy az nem hajt végre népellenes parancsot. A mostani operett-járőrözésük is legalább annyira szól a többi rendőri alakulatnak, mint magának a Népnek.

Pukliék Tanárlázadásával kiszabadult a szellem a palackból. Ha valaki azt gondolja, hogy Orbán országok közötti kapcsolatokat építeni járkál Kazahsztántól Mongóliáig, csendben útbaejtve az összes arrafelé létező diktatúrát, akkor téved. A patkány mindig megérzi a veszélyt, és még időben kapar magának menekülőutat. Mert azt tudja a Geci, hogy mikor a Népítélet Napja eljön, akkor Nyugatra, demokráciába nem menekülhet. Elkövetett bőven annyi mocsokságot, hogy abból pár életfogytiglan kijön, és az újraalapított Magyar Köztársaság ki fogja kérni a Keresztapát, és a Nyugat ki is fogja adni. Az okos Diktátor persze tudja, hogy túl sokáig egyetlen diktátorhaverjánál sem maradhat, mert azok is gátlástalan maffiózók: ha valaki több pénzt ígér Nekik, akkor simán kiadják az addigi szövetségest. Így aztán szép kis útvonaltervet épít, egy-két év itt, pár másik ott, ellesz Közép-Ázsiában egy ideig, összegyűjtött elég váltságdíjat, hogy két évtizedig vásárolhasson magának szabadlábat. Addig meg próbálkozik, hátha sikerül visszagyömöszölni a fölébredt Népszellemet a palackba. Nem, Geci, nem sikerül.

Gyerünk Magyarok! Hajrá Köztársaság!

Hová tűntek a Fidesznyikek?

A legjobb közvéleménykutatás: állandó tüntetés  a Kossuth téren. Mindig nagy a jövésmenés, odanéznek a tüntetési sátorhoz az emberek, ki ezért, ki azért. Elég figyelni, és gyorsan kiderül, hányadán is állunk az Orbánhívőkkel.

Tegnap reggeltől megkezdtük állandó Rezsimellenes tüntetésünket a Kossuth téren. Olvasóim emlékeznek rá, hogy sodorta el az ítéletidő március 1-én két sátrunkat is, most adományozóinknak köszönhetően már atombiztos sátorral mentünk. Najó, majdnem. Ha megint kapunk váratlan éjszakai látogatókat TEKéktől, akkor persze nem marad, mindig kellő túlerővel jönnek, de egyébként meg áll mint a cövek, bírja a Kossuth tér szélsőséges időjárási viszonyait. Tegnapi blogomban összefoglaltam, miért is vagyunk ott, most csak röviden: felkészülünk arra, mikor a társadalmi forrongás eljut addig a pontig, hogy egy nagy tüntetés után többé nem mennek haza a demonstrálók. Március végéig leszünk kint, legutóbb júniusban táboroztunk ott egy hetet, rég volt, nem árt felfrissíteni az emlékeket, szintre hozni harcedzettségünket.

Sok mindenre fölkészültünk, de egyvalamire nem. Pont arra, amit a címben írtam: eltűntek a Fidesznyikek. Vasárnap volt, ráadásul ingyenes Parlament-látogatással, ilyenkor fürtökben szoktak mászkálni a Kossuthon, és persze útbaejtik a sátrat, hogy beszóljanak: cigánytábor, zsidómaffia, Sorosbérencek, hazaárulók, CIA, Moszad-ügynökök, ilyesmi. Mi meg persze beszállunk a vitába, és megpróbálunk érdemi érveket mondani, ritka sikerrel, de a kicsit is meg kell becsülni. És tegnap, amikor tömegével kellett volna jönni az ökölbe szorult arcú, fröcsögő Vérnarancsoknak, mindösszesen 1, mondom EGY jött oda. Minimum félszáznak kellett volna lennie korábbi rutinunk alapján, de nem volt. Egy volt. Az is szerényen, megkérdezte, ki ellen tüntetünk, tudta persze a választ, de mikor mondtam neki: a Diktátor ellen, akkor udvariasan annyit mondott: akkor Ő most megy is innen. És pont.

Tisztázzuk: nem gondolom, hogy az Orbánhívők elfogytak. De az egy nap alatt is egyértelmű, hogy korábbi öntelt magabiztosságuk romokban. Látszott a Múzeumkerti Orbánkamuzás "tömegén" is, de most méginkább: nem büszkék arra többé, hogy Fidesznyikek. Előző évi 9 hónapon át tartó nonstop tüntetésünkön persze szereztünk némi emberismeretet, nem kell ahhoz szóbaelegyedni az arra sétálókkal, hogy megállapítsuk hovatartozásukat. Ha tekintettel lehetne ölni, már rég hullák lennénk, és csúnya nézéseket tegnap is kaptunk. De sokkal kevesebbet ebből a műfajból is, és amikor fölvettük a szemkontaktot, egy pillanat alatt el is fodult a delikvens, és elsietett. És mondom: mindezt egy olyan napon, ami mindig a legnehezebbek közé tartozott: vasárnap, ingyenes Parlament-látogatás, kultikus csoportszertartás az Orbánfanoknak.

Ha valakinek kétségei vannak, mennyire is "reprezentatív" közvéleménykutatás a Kossuth téri állandó tüntetés, hadd emlékeztessek egy egyébként közismert történetre. 2014 szeptembere volt, zajlott a főpolgármesteri kampány. A parlamenti "ellenzéki" pártok közös jelöltje Falus Ferenc volt, Bokros Lajos meg elindult a saját szakállára mindössze saját pártja: a MoMa támogatásával. Hosszú évek korábbi tapasztalata, hogy főpolgármester esetében a személy sokkal többet számít, mint a mögötte álló párt, Demszky sem azért nyert mindig, mert az SZDSZ támogatottsága a csillagokban volt. És Tarlóssal szemben Falus erőtlennek tűnt, hiába volt mögötte hárompárti támogatás. És egyszercsak azt éreztük a Kossuthos beszélgetések alapján, hogy Bokrost egyszerűen többen támogatják, mint Falus Ferencet.

Meglepő volt a tapasztalat, elkezdtünk erre tudatosan odafigyelni, és egyértelmű volt: ha valaki egyáltalán képes lehet Tarlóst legyűrni, akkor az Bokros. Bele is álltunk, minden rendelkezésünkre álló médiafelületen, rendezvényeinken Bokros támogatására szólítottunk föl. Aztán két héttel a választás napja előtt a parlamenti "ellenzék" is belátta, hogy vagy Bokros, vagy hatalmas zakó. És beálltak mögé, és ha ezt előbb teszik, akkor ma NEM Tarlós a főpolgármester, ez a választási adatokból egyértelmű. Szóval amit mi a Kossuthon, a tömegnyi élő beszélgetésből leszűrtünk, az a valóságban tökéletesen beigazolódott. A tegnapi nap megmutatta, hogy Orbán hívei kevesebben vannak, mint voltak, és aki van, az sem büszke a hovatartozására. Ha pedig a Diktátor szimpatizánsi hátországa megroppan, azt rövidesen a Rezsim összeomlása követi. Úgyhogy csak hajrá ellenállók, Tanaraktól a Ligetvédőkig, jó úton járunk. Ott vagyunk a Kossuthon éjjelnappal.

Várunk minden demokratát. 

A Forradalom edzőtábora

Mától egészen hóvégéig a Kossuthon leszünk nonstop sátras tüntetéssel. Előző évi 9 hónaposunk idején időnként megkérdezték tőlünk: minek? Megválaszolom, és aztán irány a Nemzet Főtere.

Azon kevesek közé tartozom, akik régóta nem hisznek abban, hogy Orbán választásokon megbuktatható. Politikai elemzőként ugyanis nem tudok olyan esetről, mikor egy fasiszta diktatúrát, vagy akár bármilyen típusút le lehetett volna váltani voksolással. Minden eszköz a Rezsim kezében van, épp ez a teljhatalom lényege: ha akar, tart választást, ha meg nem akar, akkor talál hivatkozási alapot annak bármeddig tartó elhalasztására. Utóbbira máris teremtettek ürügyeket: a migrációs vészhelyzet bevezetése, a Terrortörvény belebegtetése ennek a szándéknak a nyilvánvaló bizonyítékai. Diktátorok csak akkor tartanak választást, ha biztosak abban, hogy annak eredménye Őket segíti. Jól jön Nekik egy kis hivatkozási alap: lám, a Nép mellettük áll. Ami persze nem igaz, de ha a szabályokat bármikor átírhatják, és mint tudjuk, bármikor meg is teszik, akkor azok épp olyanok lesznek, hogy megnyerjék a kamuvoksolást, és hirdethessék évekig: Ők a Nép.

Számomra akkor vált kristálytisztává, hogy Orbán többé nem lesz demokratikusan leváltható, mikor megtartotta 2014-ben az "illiberális államról" szóló beszédét Tusványoson. Addig voltak kétségeim, hogy vajon jól gondolom-e, vagy pedig azoknak van igaza, akik nálam sokkal számosabban azt ismételgették: nem, Orbán nem épít diktatúrát. Most, 2016. márciusában már világos: Fasiszta Diktatúrában élünk, de akkor, két éve ez még vitatható volt. Ha akkor nemcsak páran gondoljuk úgy, hogy épp önkényuralom felé gyorsulunk, hanem minden demokrata, akkor nem maradtam volna egyedül blogolvasóimból verbuvált csapatommal. Akkor nemcsak a mi sátrunk állt volna a Kossuthon éjjelnappal, mindenféle zaklatásoknak kitéve, hanem mellettünk sorakoztak volna az ellenzéki pártok, civilek hasonló táborai is, és együtt elegen lettünk volna, hogy a Népnek megmutassuk: UTCÁN a helye, mert máshogy nem lehet legyőzni a Diktátort.

Persze tudom, senki nem lehet próféta a saját hazájában, ezért aztán az előrelátóak pár agyonhallgatás, lehülyézés, kiközösítés után elmenekülnek, és biztonságos távolságból folytatják a fölvilágosítást. Csakhát engem meg nem ilyen fából faragtak. Itt maradtam, itt is maradok, megvárom, amíg mindenki rájön arra, amit két éve hirdetek, és újra és újra mondom és teszem: NINCS békés út. Nem szükséges, hogy durva és vérengzős legyen a váltás, de hogy demokratikus keretek között nem sikerülhet, abban biztos vagyok, és ezt már napról napra többen látják. És azok közül is, akik engem mindennek elmondtak, mikor ezt elkezdtem írogatni. A kérdés tulajdonképpen annyi: mi a legkevésbé erőszakos útja egy Diktátor menesztésének? És itt jön be a Kossuth tér, meg a sátorozás. Az elmúlt évtizedekben lezajlott sikeres forradalmak mindegyikének kulcspontja volt, mikor a Nép az Ország Főterére sátortábort épített, ellenreakcióra kényszerítve a Rezsimet. Amit meg is tettek, mozgósítva ezzel az addig otthonról ellenállókat, és el is takarították önmagukat.

Hát nálunk is ilyesvalami lesz a vége. Érik a társadalmi robbanás, Pukliék oktatásügyi ellenállása összességében minden más ágazatban, és általában az ország egészében is bátorságot ad az embereknek. Sztrájk, polgári engedetlenség, az ellenállás mindenféle formái - mint például a Városligetieké, respekt Nekik innen is -, egymást erősítő, ébresztő hatású folyamatok. Szerintem az Ország koraőszre eléri a forrpontot, és lesz egy akkora Tömeg a Kossuthon, amelyik ha akar, bármit megtehet. De mostanában nem a Parlament-elfoglalós történetek szoktak végigmenni, tán azért, mert azok véresebbek, és legalábbis időlegesen polgárháborúhoz vezetnek, aminek mindig sok áldozata van. Egy támadás ugyanis fölébreszti a Diktátor maradék híveit, és jogosnak gondolják, hogy akit erőszakkal távolítanak el, azt erőszakkal kell megvédeni. Sátortábornál azonban nincs ilyen válaszcsapás: maga a Hatalom rohanja le a tüntetőket, és a Nép a védelmükre siet, a Diktátor hívei meg szépen otthonmaradnak, mert szolidárisak mégse lehetnek a megtámadottakkal, de föl meg mégse sorakozhatnak a TEK mellé.

Nem tudom, ki találta ki ezt a sátras, állandó tüntetéses Hatalomhergelést, de zseniális. Működött eddig mindenhol, és bemutatta a Rezsim erőszakos jellegét. Úgyhogy én is csak használtam annak idején a mások által kitalált módszert, mert az egyszerre teljesíti a Diktátorbuktatás, és a minél kisebb erőszak igényét. És ha valamiről tudom, hogy be fog következni, arra a magam módján föl is készülök. Legkésőbb ősszel lesz itt már olyan tüntetés, amelyiknek résztvevői nem mennek haza, még ha erre meg is kérik Őket. És akkor elindul a Diktatúra haláltusája, heteken belül lezajlik a hatalomváltás, és viszonylag rendezett úton. Ahhoz pedig, hogy mikor a Nép nagy számban először dönt úgy: addig marad a Nemzet Főterén, amíg van olyan, hogy Orbán Rezsim, kell egy profi, nagylétszámú és fölkészült csapat, hogy átsegítsen mindenkit a terepen élés kezdeti lelki és testi nehézségein. Ez a Csapat mi voltunk, mi vagyunk, és EZÉRT megyünk a Kossuth térre mától. És ezért a cím.

A Forradalom edzőtábora.

A Nemzet Karácsonyfája

Nem, még mindig nem hülyültem meg, tudom, hogy épp a tavasz jön, nem a Mikulás. De a tököm tele azzal a körkörös okoskodással, ahogy szerencsétlen Puklira mindenki rá akarja aggatni a saját baját, lassan tényleg úgy néz ki, mint a cikk címét adó karácsonyfa.

Azért tartunk ott, ahol, mert ebben az országban sokkal több a tanácsadó, mint a cselekvő. Mindenkinek van egy jobb ötlete, amit lehetőleg azonnal csináljon meg VALAKI MÁS. Ha meg nem, akkor fújjj, mermérnem. Szabad a pálya mindenkinek, nemde. A dolgok sorrendje ez: kitalál, megszervez, végrehajt, megvan, hátradől. Nem pedig ez: hátradől, megmondja a frankót, és hátradőlve marad. Előbbiből LEHET Forradalom és Rendszerváltás, utóbbiból meg az égvilágon semmi. Általános probléma ez persze, de most aztán állatorvosi lóként mind előjön Pukli esetében. Miért nem ezt teszi, miért nem azt, meg az úgy volna jó, ha, úgy meg nem, ahogy. Na itt STOP. Ki a fene van Puklin, meg Pilz Olivéren, meg a társaikon kívül, aki képes létrehozni egy Diktatúrában a semmiből két hónap alatt olyan közhangulatot, amelyik 50 ezer embert varázsol a Kossuth térre zuhogó esőben? Senki. Mondom: SENKI. Legfőbb értelmiségi bírálói konkrétan eddig 50 embernél többet még az utcasarokra sem tudtak kivinni, nemhogy a Parlament elé. Most meg magyarázzák, hogy is kellene azt csinálni, amit önmaguk sosem csináltak, sőt, megpróbálni sem mertek. Kedves Főokosok: Pukli képes arra, amire Ti nem, úgyhogy csihadjatok.

Ez itt nem netadó, mikor egy ostoba döntés annyira kiveri a biztosítékot, hogy épp csak az élre kell állni, mert eleve ott tolong 100 ezer tiltakozó. Ez itt egy nagy társadalmi rendszerben hosszú évek óta felgyülemlett feszültség értő fókuszálása, és erővé szervezése. A netadónál nem Gulyás Balázsnak kellett fölébreszteni az elégedetlenséget, mert az azonnal megvolt. Épp csak meg kellett mondania a helyszínt, meg az időpontot, és dőlt a Tömeg. A Tanárlázadásnak azonban semmiféle tömege nem volt, amíg a Pilz, meg a Pukli be nem lázadt. És Ők aztán ezt szépen fölépítették. A saját fejük után menve, mertha azok feje után mentek volna, akik nagyon szeretnék ezt, akkor nemhogy Tanárlázadás nem lenne, de lassan már tanárok sem. Nem elég radikális Pukli? Miért nem képviseli ezek, azok, meg amazok érdekeit is, miért nem rohantatja meg a Parlamentet az ötvenezer Kossuth térivel? Egyszerű: mert nem ez a Terve. És mint mondtam, szabad a pálya. Akinek más a Terve, álljon elő vele, de a saját kockázatára. Pofa súlyba, cselekvés indul, és lássuk. Ja, az nem megy. Na, miért nem hívtok Ti össze, Kedves Főértelmiségiek egy rohamtüntetést a Parlament elé? Csak nem azért, mert nem meritek? Csak nem azért, mert töküres lenne a Tér? De AZÉRT.

Van valaki, akit Orbán annyira komolyan vesz, hogy direktben üzenjen Neki? Pukli. Senki más. Szürreális a képlet: a Diktátor fosik, a Főértelmiségiek meg azt az embert cseszegetik, akitől a Diktátor fosik. Bravó. Nemtom feltűnt-e, de Orbán hülyére veszi évtizede a Főértelmiséget, és lazán lenyúlta az Országot, gyakorlatilag nulla ellenállással szemben. Márpedig ebből egy dolog kiderül: a Főértelmiség teljesen alkalmatlan az Orbán elleni küzdelemre, mert annyiszor verte Őket porrá minden helyzetben a Felcsúti Gazember, hogy nincs már rajtuk egy épp hámsejt. És most ugyanezek meg akarják mondani a frankót. Megmondtátok már épp elégszer. Szétmorzsoltatok már elég követ, lefűrészeltetek már elég friss hajtást, hogy ebből ELÉG legyen. Foglalkozzatok azzal, amihez értetek: adjatok tanácsokat egymásnak, vitassátok meg szépen a semmit, de roppant civilizáltan, kultúrával telten, azzal meg NE foglalkozzatok, amihez bizonyítottan nem értetek: az Orbán elleni harccal. Mert azt olyanok csinálják, akik nemcsak pofáznak, hanem meg is merik csinálni a saját kockázatukra, amit Ti megpróbálni sem mertek. Nem kellenek a díszeitek, nem lesz Pukliból karácsonyfa, bárhogy akarjátok ráaggatni a kopott függelékeiteket. Puklinak, Pilznek meg csak annyit üzenek: tojjatok rájuk, magasról. Van saját utatok, járjátok végig.

A Nép veletek tart.

Rendíthetetlenül

Orbán megtette, ami Tőle várható volt: természetesen nem kér bocsánatot, sőt röhejesnek nevezte a Tanártüntetést. Helyes, jöhet a következő lépés. Aztán a következő. És végül az, amelyik rálép, és eltapossa.

A Felcsúti Gazember kiszámítható, mert egy ideje mindenre MINDIG ugyanazt a választ adja: erőpolitikát, némi felsőbbrendű gúnnyal ötvözve. Jó pókerjátékos, szó se róla, rendesen lerabolta az asztaltársakat az elmúlt évtizedben, csakhát a semmiből új játszótársak ültek az asztalhoz, akik fölkészültek belőle, és nem dobják el a lapjaikat a blöffölésre. A Tanarakkal szemben kritikusoknak csak egy dolgot célszerű észrevenni: hetek óta az Ő akaratuk teljesül, támogatottságuk nőttön nő, és Orbán pont a rá kiosztott szerepet játssza el: élőben mutatja be lényegét: a Gecit. Márpedig akik politikával foglalkoznak, és nem csak a szónoklatok, meg imázs szintjén, azok tudják: az nyer, aki tematizál. Utálatos szó, tudom, de attól még igaz: aki meg tudja határozni, mi legyen a közérdeklődés központjában, az mindenki mást az ahhoz való alkalmazkodásra kényszerít. Márpedig ha Te határozod meg egy csata helyét és idejét, akkor azt meg is fogod nyerni, ez sokezer éves történelmi tény.

Évtizedek óta Orbán tematizál, épp ez sikerének záloga. Ezért nyúlta le a teljes médiát, és mióta az övé, azt tesz a közérdeklődés középpontjába, amit akar. Habony nevű valamije pedig ebben tehetséges: havonta legyen egy olyan lufi, amit a média segítségével felfújnak, és arról szól minden a következő témáig. Ezért nem lehet szó soha az éhezésről, a tömeges elszegényedésről, az oktatás, az egészségügy, a szociális ágazat kinyírásáról, mert ha ott valami történik, akkor jön egy kommunikációs löket, és máris elterelődik a figyelem. Mert elterelik. És akkor jön a migránsozás, meg a végtelen számú többi szirszar verbális hulladék. EDDIG ez ment, és jó régóta, már-már el is hitték és hittük, hogy ez így is marad. Aztán lett egy miskolci sulidirektor, aki berágott, és szembeszállt. Aztán csatlakozott hozzá egy pesti igazgató. Aztán mások is, és egyre többen. Aztán a szakszervezetük, aztán más ágazatok, és végül 30 ezer ember állt a Kossuthon februárban zuhogó esőben, de reménykedve, március 15-én pedig már 50 ezer, és a szabadság levegőjének illatát újra megérezve.

Ezeket az embereket, akik szembeszálltak a Hatalommal Pilz Olivérnek és Pukli Istvánnak hívják, és senki nem volt még mellettük, mikor azt mondták: EDDIG, és nem tovább. Ezek az emberek BÁTOR emberek, mert olyat tettek, amit csak igen kevesen mertek addig: egyedül mentek szembe a Diktátorral. És ahhoz is volt, és van tehetségük, hogy mostanra hatalmas tömeggé duzzasszák, ami eleinte csak kettejükből állt. És már ahhoz is van erejük, hogy ultimátumot adjanak, amire szintén nem volt még példa az Orbán Rezsimben, és ahhoz is, hogy tömeges polgári engedetlenséget hirdessenek, ami még szintén nem fordult elő eddig. Úgy is mondhatom: sokkal több dolgot tettek már eddig is, mint BÁRKI MÁS az elmúlt évtizedben. És Ők határozzák meg a tematikát, amire Orbánnak csak rossz lépései lehetnek. És vannak is. TEK-lezárás, migrációs vészhelyzet, gúnyos kiszólások, kapkodás, csapkodás: csupa számára önveszélyes lépés. Csapkod, mert érzi, hogy baj van: nem az Ő tervei szerint szólnak a közügyekről a hírek, nem migránsozás van már, hanem oktatásozás, ez pedig számára rövidtávon is gyilkos fejlemény.

Két hónap alatt a Tanárlázadás többet ért el, mint eddig bármi, ami Orbán ellen elindult. És nem gyengül, hanem erősödik, LAVINAKÉNT, és ha megadjuk azoknak a kellő időt és bizalmat, akik ezt az egészet elindították, és azóta is sikerrel építik tovább, akkor célba is fognak érni. Velünk, a Néppel együtt. Egy dologra azért felhívom a figyelmet: az elmúlt 30 év összes forradalma szakmai kérdésként indult, nem Rezsimbuktató céllal. Romániában a falurombolás, Ukrajnában az EU-tól való elszakadás váltott ki kezdetben csak arra a témára vonatkozó tiltakozást. Ám ahogy az ottani Diktátorok nem tűrték el még az ágazati kérdésekben sem a határozott ellenvéleményt, és erővel avatkoztak be, egyszercsak a "szakkérdésből" nemzeti ügy lett, aztán meg rendszerváltó, hataloműző akarat, és tett: eltaposták a Diktátort szétkapva a Rezsimjét. A Tanarak türelmesen, higgadtan és körültekintően építkeznek, beleszámolva Orbán visszataszító személyiségjegyeit és várható reakcióit is az Ország jövőjéről szóló hatalmas tétű játszmába. És mindaddig, amíg róluk szól a közélet, akár ellenségesen, akár kritikusan, addig Ők tematizálnak, és az oktatásügy, nem pedig valami más lesz a közbeszéd témája. És akkor nyernek, és nem maguknak, hanem nekünk. Köztársaságot, demokráciát, Európát. Úgyhogy figyeljünk rájuk és segítsük Őket.

Rendíthetetlenül.

Lavina

Reggel kifütyültük Orbánt a hívei körében, reagált is rá a beszédében. De az igazi, megrendítő erejű pofont délután kapta a Kossuth téren. Elindult az, amire 6 éve várunk, és ami elsöpri rövid időn belül a Felcsúti Keresztapát.

Délelőtt nagyjából 300-an gyűltünk össze a Kálvin téren, de hangerőben jobbak voltunk, mint az egyébként nem sokkal több valódi Fidesznyik kicsit odébb. Több volt a lengyel széljobber, mint a magyar orbánimádó, egypár piától föllelkesült baromarcú kivételével - lányt ütöttek, gondosan kiválasztva a fizikailag gyengébb célpontot - riadt csendben is voltak. Nem szokták meg, hogy visszapofáznak a Gazdának, azt meg aztán végképp, hogy a Diktátor olyannyira megzavarodik, hogy reagálnia kelljen egy eseményre. Elszokott a rögtönzéstől, hülyeséget is beszélt, bár tulajdonképpen ebben semmi meglepő nincs. Na, de ugorjunk, megvolt a délelőttnek is a maga jelentősége: minden, ami lazítja Orbán hatalmi szövedékét, az értelmes dolog, de a délután, az gyilkos erejű volt.

Nem azért, mert elfoglaltuk a Parlamentet, és kikiáltottuk a Köztársaságot, mert ez nem is volt cél. Akik a 15-e előtt írt blogomat elsőre nem értették, most olvassák újra: az zajlik, amit abban előre jeleztem. Nem robbanás, nem hegyomlás, hanem amit a címben mondtam: LAVINA. Mindent elsöpör, ami az útjába kerül, de csak akkor, ha már elég havat gyűjtött magába a hegycsúcsról lefelé gördülve. Hógolyóként indul, csuszamlásként folytatódik, aztán mire a völgybe ér, sokezer tonnányi gyilkos förgeteggé válik. Mondom: mire a völgybe ér. És ez fontos, és ezt kell mindenkinek megérteni, mert a türelmetlenség most hógolyózáshoz vezet, de nem a Diktatúra legyalulásához, és a korhadó fatörzsek maradéktalan eltakarításához.

Volt már akkora tüntetés, mint a februári tanártüntetés: a netadós. De az könnyen visszavonható témában, egyedi esetként jött, ahogy Orbánék visszakoztak egy lépést, már el is múlt. Kicsit zörgött még utána, de a nagy durranást nem követték még nagyobbak: nem lavina volt, csak hóvihar, nem erősödött az idő folyamán, hanem szépen lecsengett, és végül elhalt. A tegnapi, újabb tanártüntetés azonban NAGYOBB volt, mint az első, és sokkal. 50 ezerre becsülöm a résztvevők számát, az előző 30 ezrével szemben, egyszerűen nem fértek be az emberek a Kossuthra. És mindezt úgy, hogy most nem voltak tömegével buszok vidékről, az idő viszont ugyanolyan pocsék volt, mint februárban. De az eső nem mosta el az 50 ezer hópelyhet, és kezd összetapadni azzá, amit mondtam: LAVINA.

Jól csinálják Pukliék, láthatóan végiggondolt minden lépésük, és a tempót is érzik. Tudják, hogy a Diktátor tömeglélektani alapú hatalmát ugyanilyen módszerrel lehet aláásni. Az önkényuralom halála, ha eltűnik a félelem légköre. Mert akkor a Nép rájön, hogy sokkal erősebb, mint akik uralkodni akarnak fölötte. És akkor egyre inkább megmozdul, egyre számosabban, és bátrabban csatlakozik minden olyan tetthez, ami tovább erodálja a Hatalom mindenhatóságába vetett hitet. És minél nagyobb a fellázadt tömeg, annál bátrabbak annak vezetői, és lépésről lépésre, egymást erősítve a folyamatok végül elsöprik a Rezsimet. Most SZTRÁJK jön. Igen, csak egyórás, de két dolgot ne felejtsünk el: egy óráig mindenki tudni fogja, hogy NEM Orbán akarata teljesül az Országban. Ez pedig új helyzet, és hatalmas lelki ütés a narancshívőknek. A másik pedig az, hogy ez nem normál sztrájk lesz, hanem polgári engedetlenség: törvénytelen, mert Gecisztánban nem lehet törvényesen VALÓDI sztrájkot tartani.

A társadalmunk döntő többsége, beleértve a még mindig jelentős Fidesz tábort is, támogatja a tanárok követeléseit. De ma még nem támogatja a Rezsim megbuktatását, pláne nem erőszakos módon. Ám Orbánék nem teljesíthetik ezeket a követeléseket, mert tudják: eloszlik a mindenhatóságukba vetett hit, és ha egy társadalmi csoport képes Őket engedményekre kényszeríteni, akkor a többi is pillanatok alatt belázad. Csapdában vannak, a folyamatokat a továbbiakban már nem Ők irányítják. Előjönnek majd a menekültezéssel, hogy valahogy eltereljék a figyelmet az ország elsőszámúvá vált témájától: az oktatás felszabadításától. Karaktergyilkolnak majd, kevés sikerrel: a Tanarakat nem lehet pártpolitikai kötődésekkel vádolni, minden ilyen kísérletük visszaüt már, mint az épp most lett nyilvánvaló, látva a számában és önbizalmában duzzadó tömeget.

Orbán nem enged, mert nem engedhet. És mindazok, akik ma még az oktatási rendszer megváltoztatásáért küzdenek, be fogják látni e folyamat során: csak akkor érhetnek el sikert, ha magát a RENDSZERT változtatják meg. A követelések erősödnek, a Tömeg gyarapszik, a Nép ébred, a Hatalom hátrál. És minden egyes nappal többen és többen értik meg: ami zajlik, az az elmúlt hat év első igazi lázadása, egy olyan témában, amelyik az ország jövőjét alapvetően határozza meg, olyan emberek által vezetve, akik újak és hitelesek. Minden adott, hogy a folyamat végig is menjen, és mégcsak végtelen idő sem kell hozzá. Őszre itt mindenkinek minden világossá válik, és egyszerűen elfogy a Hatalom tömegtámogatása. Ennyi időt pedig adhatunk a Tanaraknak, nemde, hamár hat évig senki nem ért el semmit a Rezsimmel szemben. Úgyhogy adjunk időt, adjunk támogatást, legyünk hópelyhek, hogy ne múló hóvihar legyen a végeredmény.

Hanem lavina.

Nyugi

Nekem aztán minden okom megvolna, hogy arra buzdítsak: nosza, rugaszkodjunk neki, és holnap délután rohanjuk le a Parlamentet, meg minden fontos középületet. De mégsem ezt javaslom, és ennek oka van.

Nem újdonság, ha forradalmi törvényszerűségekről írok, mégcsak fel sem kellett találnom a spanyolviaszt: tele van az elmúlt negyedszázadnyi történelem sikeres forradalmakkal, Romániától Egyiptomon át Ukrajnáig. Meg persze egy csomó sikertelennel is. Tapasztalatból tudjuk mi működik a gyakorlatban, és mi az, ami csak fantaszták képzeletében, és csak addig, míg tömeges véráldozattal el nem bukik. Kezdjük azzal, ami biztosan nem járható út. Holnap délután összegyűlik soktízezer ember a Kossuthon, eddig oké, megrohamozza a Parlamentet, a karhatalom félre-, vagy átáll, miénk a Parlament, szuper. Nép bennvan, próbál nem gyújtogatni meg rombolni, mint a focihuligánok tették 2006-ban a tévészékházban, helyette kipróbálják, milyen ülés esik a bársonyszékekben, megatöbbi kötelező program. És aztán... És aztán semmi. Orbánék mozgósítják saját civiljeiket, akik egy ilyen helyzetben mozdulni is fognak, merthát meg kell védeni a Zistenüket. Mástól már nem nagyon cihelődnek, többségük érzi, hogy elhal lassan a Felcsúti Megváltó csodatévő ereje, de egy ilyen attak megújítja eltökéltségüket, és megindulnak. 

Tízezrek a tízezrek ellen, átállt alakulatok a nem átálltak ellen, piff-puff, halottak, barikádok, és a többi: röviden ezt a káoszt úgy hívják: POLGÁRHÁBORÚ. Ez is lejátszható persze, valaki majd nyer a végén, de nem tudjuk ki, és azt sem, milyen áron. A hadászatban az ilyen áldozattal kivívott győzelmet vereségértékűnek nevezik, történelmiesen: pirruszi győzelem a megfelelő fogalom. Olyan sérüléseket szenved közben a nemzet, amit nem fog kiheverni, lesznek győzök és legyőzöttek, bosszúk, leszámolások, magánsérelmek közakarattá emelése, megatöbbi. Ha nincs más út, persze be kell vállalni, de csak akkor, ha tényleg kimerült a lehetőségek tárháza. Csakhát nem merült ki, sőt. Ha vértelen és maradandó módon akarjuk leküzdeni a Diktátort, akkor meg kell rendíteni a hátországát. Igazi hátországa pedig nem fölhalmozott rettenetes vagyona és klientúrája, hanem az a 2 millió magyar, aki még mindig Őt támogatja. Ebből a 2 millióból tán a negyede, aki valóban Hozzá tartozik, erős gazdasági, kapcsolati szálakkal. De másfél millió, az igazi tömeg még mindig azért, mert hisz Benne, bár a hite már erősen rendül megfele.

Nyilvánvalóak a káoszjelek a kormányzásnak nevezett valamiben, és már lehetetlen nem észrevenni, hogy a hatalom fél. Terrortörvény belebegtetés, TEK-lezárás, migrációs vészhelyzet, azt ne higgyük, hogy a Narancsszimpatizánsok nem érzik ennek a játszmának a bűzlő mivoltát. Ők is átélik a szétrohadt oktatás, elkorhadt egészségügy, szanaszét vagdosott szociális védőháló minden nyűgét. Már csak egy dolog tartja Őket ott: az alternatíva hiánya. Ezért Gyurcsányoznak, Tóbiásoznak mindig Orbánék, ha gáz van: tudják, hogy amíg azt képesek felmutatni: Orbán vagy Gyurcsány, addig megmarad a 2 millió emberük. Ezért próbálják meg a Tanárlázadás kulcsszereplőit is bevinni ebbe a kerettörténetbe, mert tudják: ha olyan új erő jelenik meg, aminél már nem használnak az ördögűző varázsigék, akkor elolvad a tábor. Mit tudnak kezdeni egy olyan mozgalommal, ami mögött terepre is kimenő tízezrek állnak, amit a Nép háromnegyede támogat, még a Fidesz szavazók kétharmada is, és nem kötődik semilyen módon Gyurcsányhoz, Tóbiáshoz, meg a többi régi motoroshoz? Semmit. És pont ettől ijedtek meg, de nagyon.

A Tanárlázadás mindössze kéthónapos, és már többet ért el, mint eddig bármiféle ellenzékinek mondható tevékenység az elmúlt hat évben. Hátrál a Hatalom, próbál valahol megkapaszkodni, de láthatóan sikertelenül. Tehát kimondhatjuk: a Tanarak JÓL CSINÁLJÁK. Jobban bármelyikünknél. Nem mi tudunk akkora tömeget mozgósítani, nem mitőlünk fosik a Felcsúti Bűnbanda, nem minket támogat a Narancsszavazók kétharmada, hanem a Tanarakat. Hát akkor meg azt javallom a józan ész nevében: bízzunk bennük. Én legalábbis hajlamos vagyok arra, hogy elismerjem, ha valakik nálam valamit jobban csinálnak, és ugyanezt kérem mindenki mástól is. Adjunk időt a mindössze kéthónapos, és máris a Hatalom rettegéséhez vezetett Tanárlázadásnak. Ha hat évig elvolt az "ellenzékiek" többsége, mint a befőtt, akkor ne a tanarakon akarja számonkérni saját korábbi tetteinek hiányát. Bízzunk bennük, támogassuk Őket, ne tanácsokat adjunk, hanem segítséget. Most például annyit, hogy aki csak bír legyen ott a Tanártüntetésen, aztán ha sztrájk lesz, adjunk nekik türelmet és megértést. Aztán majd ha Ők azt mondják: gyerünk, hegyibe, akkor majd azt tegyük. Addig meg:

Nyugi.

Többet ésszel!

Jó lenne, ha akik írni tudnak, és teszik, meg van hozzá 100-nál több olvasójuk is, kicsit gondolkodnának, mielőtt sikeresen szétmállasztják a tanárok mögé épp fölsorakozó össznépi egységet.

Nem baj, ha valaki nem érti a tömeglélektant, meg a politikát, azért vannak a közírók, hogy sokféle módon megmutassák a valóságot, aztán abból úgyis kijön valami a végére. De az baj, ha olyanokról, akikről olvasóik azt hiszik, hogy értenek hozzá, kiderül, hogy egy frászt. Ennél komolyabb baj, hogy az olvasóik elbizonytalanodnak, és ez otthon tarthatja Őket olyan kulcsfontosságú eseménynél, mint a március 15-i Tanártüntetés lesz. Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul, főleg ne tanítson a számára láthatóan idegen nyelven. Ehhh. Elmagyarázom a lehető legegyszerűbb módon, hogy miért is jó a Tanártüntetés ÚGY AHOGY VAN, és miért nem lát az orránál tovább, aki épp ellene beszél.

Mindenki azt várja évek óta, hogy a semmiből kiemelkedjen végre VALAMI, ami mögé oda lehet állni. Mert láthatóan és mérhetően a Nép döntő része kivár, passzivitásba menekül, vagy épp jobbhíján bemond pártokat a közvéleménykutatásokon. Ez a szitu meg egyvalakinek jó: Orbánnak. Nincs valódi ellenzéke, mert ami a Nép felé látszik, az a parlamentben melegszik, folyamatosan csökkenő népszerűséggel, amik meg keletkeznek, azok vagy elhalnak, vagy olyan szembeszélben tudnak csak haladni, amin döntő többségük menet közben elvérzik. Ilyen közállapotok között MINDIG Orbán nyer, tessék már észrevenni. A Nép passzív fele SENKIT nem támogat, a Fidesznyik meg Jobbikos szimpatizánsok többsége is csak addig marad a pártjánál, amíg a másik oldalon ott van Gyurcsány, Tóbiás, meg a többi elhiteltelenedett figura, akikre rámutatva össze tudják tartani a nyájat. Utóbbiak maradék tábora is csak addig van meg, míg nincs olyan, akikre nem a kisebb rossz elvén szavazhatna, hanem valódi megújulást képes hozni, mozgósítóerejükről terepen kiderült, hogy az NINCS.

Ennek a bebástyázott, körbelövészárkozott rendszernek a legnagyobb hasznélvezője a Diktátor, de mindenki más is, aki ilyen-olyan módon benne van a megélhetési láncban. Orbán a Gyurcsánnyal való riogatással tudja egyben tartani a táborát, Gyurcsányék az Orbánnal való riogatással a jóval kisebb csapatukat. Ebben csak egyvalaki nem jár jól: a Nép. És akkor lőn CSODA: a tanárok belázadnak. Sarkukra állnak, és azt mondják: EDDIG, és nem tovább. És vállalják az ezzel járó kockázatokat, kapják is azóta az egzisztenciális fenyegetéseket, karaktergyilkosságokat, miegymást. Orbánék betojnak, mert tudják: most nem tudnak Gyurcsánnyal riogatni, mert nulla köze van az eseményekhez. Megpróbálják azért, meg egyáltalán: minden a nyilvánosság felé látszó Főtanarat bele próbálnak keverni valamelyik parlamenti műellenzéki pártba. Ugyanis pontosan tudják: ha ez sikerül, és a Tanárlázadást MSZP-síteni, DK-sítani, miegymásítani tudják, akkor a Tanárok mögül elfogy a Nép. Az a Nép, amelyik OLDALSEMLEGESEN sorakozik föl mögéjük. Ott van a tüntetéseken a Fidesz-szimpatizáns tanár is, mert abban egyetért, hogy az oktatást a Rezsim lezüllesztette.

Tessenek bátran megnézni a Tanárlázadás támogatottságát közvéleménykutatásokban. A Nép háromnegyede Nekik ad igazat, és még a Fidesz támogatók kétharmada is. Elismétlem: a Fidesz-támogatók KÉTHARMADA is. És ezek az emberek hajlandóak szembemenni a saját Pártjukkal, mert inkább pedagógusok, szülők és egyetemisták, mintsem Fidesznyikek. Kezitcsókolom, HÁT NEM PONT ERRE VÁRUNK RÉGÓTA? Hogy eljöjjön egy olyan erő egy olyan témában, amelyikban még Orbán támogatóinak is világossá válik, hogy váltani kell? Itt a szétvert oktatásügy, mellette a lerombolt egészségügy, meg a többi. És ezekben a TÉMÁKBAN a Nép többsége a Rezsimet kárhoztatja. És ahogy kiderül az E TÉMÁKRÓL folyó csatákban, hogy a Diktátor az általa fölállított RENDSZER jellegénél fogva nem ad engedményeket, a ma még Fidesz-szimpatizánsok is saját ágazatuk megoldatlan problémája miatt otthagyják pártszimpátiájukat. És nem azért, hogy más, létezőhöz csatlakozzanak, hanem azért, mert a saját bőrükön rájöttek: ez így nem mehet tovább.

SOHA nem fognak becsatlakozni se egy MSZP-hez, se egy DK-hoz, de egy olyan új, a szakmai érdekképviseletekből felálló VALAMIHEZ igen, amelyik a jogos, és elfogadott ágazati követeléseket egységes országprogrammá formálja. Ehhez azonban idő kell, és kitartás: a szakmai utakat türelmesen végig kell járni, mert CSAK ÍGY derülhet ki MINDENKI számára, hogy a Diktátor csak egy akaratot ismer: a sajátját. És mikor ez a pillanat eljön, és nem is oly sokára eljön, akkor hirtelen ott lesz egy, az ágazati szakszervezeti vezetőkből összeállt hiteles, és országmentő tervvel rendelkező ÚJ ELLENZÉK, amit az eddig Fidesz, Jobbik, MSZP, DK, meg hasonló szimpatizánsok döntő többsége is támogatni tud, és nem jobbhíján, a kisebb rossz elvén, hanem őszintén, és teljes szívvel. És akkor lesz Magyar Köztársaság, lesz nemzeti felemelkedés, a létező politikai "elit" meg végre eltakarodik a búbánatba, egy része magától. egy része meg vaskarpereccel. És pont ETTŐL fosnak Orbánék, ezért hirdetnek vészhelyzetet, hát akkor tán értse meg MINDENKI: segíteni kell a Tanárokat, nem pedig ostoba okoskodásokkal aláásni, amit tesznek.

Ők ugyanis ésszel csinálják.